23.fejezet

 

„Az ember gyorsabban gyógyul, hogyha vigyáznak rá, ha a szerettei fogják a kezét.”

(Rosalie szemszöge)

-Mit keresel te az ágyamban?-kérdeztem mosolyogva.Bár örültem neki,hogy mellettem volt,de nem mutathatom ki neki,mennyire boldoggá tesz a jelenléte.
-Te megkérted Bellát,hogy addig ne engedjen be a szobámba,amíg fel nem ébredsz,így arra gondoltam,hogy benézek hozzád,hátha felébredtél.Amúgy meg mindenki el volt foglalva valamivel és gondoltam feljövök. Gondoltam,megvárom,míg felébredsz,mert már nagyon kíváncsi vagyok milyen lett a szobám.-hadarta.Nagyon kellett figyelnem,ha minden szót érteni akartam.
-Figyi,nem gond,hogy itt vagy. Csak kicsit furi volt úgy felébredni,hogy mellettem ülsz.
-Jó,akkor ha már felébredtél,megengeded,hogy megnézzem a szobámat?
-Nem. Még nem,mert szűkségem van pár emberi percre.Majd utána.Pár percet még kibírsz-mosolyogtam rá,majd a fürdőszobába mentem.Gyorsan elintéztem a reggeli teendőimet,majd átszaladtam a gardróbba.Előkerestem egy farmert,hozzá egy garbót meg egy magassarkú csizmát és visszamentem a fürdőbe. Magamra kapkodtam a ruháimat,a hajamat felkötöttem és egy enyhe sminket tettem fel. Miután mindennel végeztem,lementem a nappaliba,hol a család minden tagja lent volt.
-Na végre. Azt hittem megőszülök, mire elkészülsz.Mi tartott ilyen sokáig? -kérdezte Em nevetve,majd megfordult és elismerően nézett rám.-Nagyon csinos vagy.
-Akkor? Mehetünk megnézni az új szobádat?-kérdeztem és lassan felfelé lépkedtem a lépcsőn.
-Naná-kiáltotta,majd vámpírsebességgel felém rohant,felkapott és mire észbe kaptam,már a szobája ajtaja előtt álltam.Hátra néztem és mindenki mosolyogva bámult rám.
Bella felé nyújtottam a kezem ő pedig átadta a szoba kulcsát.Kinyitottam és beléptem nyomomban a többiekkel.
-Azta,kitettetek magatokért.Nagyon jó lett a szoba-mosolygott Edward.
-Köszi édes-csókolta meg szerelmét Bella.
-Tényleg nagyon szép.Meg nem mondanám,hogy ez a szoba tegnap reggel még teljesen máshogy nézett ki-vigyorgott Jasper is.
-A fiúknak tényleg igazuk van.Kitettetek magatokért.Nagyon jó lett a szoba-ölelte át feleségét Carlisle is.
Emmettre néztem és vártam a reakcióját.
-Hé bátyó szólalj már meg.Szegény Rose már azt fontolgatja,hogy szétszedi az egészet,ha nem tetszik-vihogott Edward.Csúnyán néztem rá,mire a  mosolyja még szélesebb lett.
-Na jó,szerintem az lesz a legjobb,ha mi inkább kimegyünk-zavarta ki a többieket Carlisle.
-Em kérlek mondj valamit.Ha nem tetszik, változtathatunk rajta.Csak kérlek,szólalj már meg.
-Nem,nem kell rajta változtatni semmit.Ez így tökéletes ahogy van.Köszönöm nektek.-ölelt meg,amint meg tudott szólalni.Ez nálunk valahogy kezd rendszeressé válni.
-Alice is sokat segített.És...-de félbeszakított.
-Mit csináltatok a szőke hajaddal?-kérdezte meglepődve.
-Miért?Nem jó?Bella ötlete volt és én...
-Nem,nagyon jó csak furcsa.De kifejezetten tetszik.-mosolygott.
-Gyere,nézd meg a többi helységet is-húztam magammal a fürdőszobába.Mikor azt is jól megnézte,a gardróbba vezettem.
-Jaj,mond,hogy ezt nem rendeztétek át-nyögött fel.
-De,és teljesen új ruhákat vettünk.Ugye nem akarsz megbántani azzal,hogy azt mondod nem tetszik.Én rendeztem be a felét és én is segítettem Bellának új ruhákat nézni-biggyeztettem le az ajkam.
-Nem,nem akarlak megbántani és ha joban belegondolok, még jó is.És egész türhető,kivételesen megtalálok benne minden ruhát.
-Akkor jó,most lemegyek az ebédlőbe,éhen halok.
Azzal kivonultam a szobából magára hagyva Emmettet.
A konyhába mentem ahol megtaláltam Bellát és Esmet.Éppen palacsintát sütöttek.Vagyis hát Esme sütötte,Bella pedig a konyha pulton ült.
-Oh...Rose.Gyere,ülj ide mellém.-ütögette meg maga mellett a pultot.Felültem majd rájuk nézetem.Esme rosszallóan nézett ránk,de a tekintete tele volt gyöngédséggel.
-Éppen arról beszélgettünk Esme-vel,hogy két hét múlva lesz a tavaszi bál.És hogy szeretnénk,ha te is eljönnél-nézett rám Bella.
-Persze,de mégis kivel?Nincs partnerem.
-Na ne nevettess.Rose.El tudnád képzelni,hogy meghívunk a bálra és nem keresek neked partnert? Ilyet feltételezel rólam?-kérdezte Bella megjátszott felháborodással.-Természetesen Emmettel mennél,hisz neki sincs párja.
-Nekem jó,de Emmett tud már róla?-kérdeztem.
-Nem,Emmett egész eddig nem tudott a bálról semmit-lépett be a nappaliba az említett,ugyanis a drága kicsi húga elfelejtett neki szólni.
-Jól van.Akkor most szólok.A partnered pedig Rosalie lesz.Van ellene valami kifogásod?
-Nekem nincs-vágtuk rá egyszerre,amit meg is mosolyogtunk.
-Jól van.Akkor ha ezt megbeszéltük,Rosalie,ülj le reggelizni.Te pedig bátyuskám menj fel a szobádba és öltözz át.Tudod,megyünk játszani.-tette még hozzá Bella Emmett értetlen arcát látva.
-Ja,azért.Akkor már itt sem vagyok-kiáltotta.
-Mi ez az egész?Miből maradtam ki?-kérdeztem.
-Csak megyünk baseballozni.Te és Alice is jöttök.Úgyhogy jó étvágyat és ha végeztél menj fel átöltözni.parancsolta barátnőm,majd leugrott a pultról.
Én pedig leültem az asztalhoz ültem és elkezdtem enni a palacsintát.

(Bella szemszöge)

-Jasper menj el Alice-ért.-dobtam a kezébe a kocsikulcsot.
-Most pedig mindenki menjen öltözni.Mire Jasper és Alice ideérnek,mindenki készen legyen.
Felmentem a szobánkba és felvettem azokat a ruhákat,amiket baseballozásra raktam félre.Edwardnak is odadobtam a saját ruháit,majd a fürdőszobába mentem.Összefogtam a hajam felraktam a baseball sapkámat és lementem a nappaliba.Már mindenki lent volt,még Rose is.
-Tökéletes.Tudtam,hogy jó lesz-mosolyogtam és hallottam,ahogy Jasper kocsija ráfordul a földútra.
-Emmett hozd az ütőket meg mindent ami kell.Tedd be a Jeep-be.
-Sziasztok!-lépett be Alice a nappliba kézen fogva Jasperrel.
-Szia.Te most velem jösz-fogtam meg Alice kezét.-Te pedig a saját szobádba átöltözni.10 percet kapsz.
Alice-nek is adtam megfelelő ruhát,majd magára hagytam,hogy nyugodtan felöltözhessen.
-Indulás.Alice,Rose és én megyünk a Jeepel,ti futva mentek,anya,te pedig ha szeretnél,jöhetsz velünk-mosolyogtam.Persze a két fiú elkezdett hisztizni,hogy ők akartak a lányokkal menni,de Esme lebeszélte őket és ő is futva ment.
-Akkor mi most megyünk-azzal beszálltam a hatalmas Jeepbe és elindultam a tisztás felé.
-Bella,azt ne mond,hogy ez a nagy izé a tiéd-nézett szét a kocsiban Alice.
-Nem ez Emmetté,de most kitúrtam őt a saját kocsijából-mosolyogtam.
Hamar a tisztásra értünk.Apa már kijelölte a páját,a lányok a párjaikhoz mentek.Én pedig kivetem a játékhoz szükséges eszközöket a kocsiból.Mikor becsuktam az ajtót két hideg kar fonódott a derekamra,majd megfordított és szenvedélyesen megcsókolt.
-Menjünk játszani-mosolyogtam,mikor elszakadtunk egymástól.Majd egy apró puszit nyomtam a szájára és magam után húzva őt a többiekhez mentem.
A játék elkezdődött Emmett,Edward és Esme voltak egy csapatban,míg a másikban Jasper Carlisle és én.
A játék felénél elsötétült előttem minden és az erdőben találtam magam.Hat fekete köpenyes alakot láttam, amint sebesen futnak a tisztás felé.Jobban megnéztem őket és felismertem Aro-t.Hát akkor nem tévedtem.A volturi egyenesen felénk igyekezett.Nincs menekvés.Eljött az idő,hogy megtudják.
-Állj-kiáltottam.Ezek szerint Edwardon kívül más nem vette észre a viselkedésem.
-Mi törtnént édesem.Mit láttál?-rohant hozzám Edward.
-Bells,miért vagy ilyen zaklatott?-kérdezte Jasper Alice mellett állva.
-A volturi.Itt vannak-szólalt meg Edward.-Hallom őket.Hallom Arot.
-Nem,az nem lehet.Bella kérlek,mond,hogy Edward téved.Kérlek Bella-Emmett már szinte könyörgött.
-Nem,nem téved.A volturi itt van.Egyenesen felénk tartanak.
-El kell vinnünk innen Alice-t és Rosalie-t.-szólalt meg anya határozottan.
-Nincs rá idő.Megéreznék az illatukat.Itt kell maradniuk.Rose engedd le a hajad.És viselkedjetek természetesen.Meg ne szólaljatok és csak semmi hirtelen mozdulat.-kértem őket csöndesen,de úgy,hogy ők jól hallják.
-Neked el ment az eszed?Mégis mi a francot művelsz? A volturi meg fogja ölni őket.Bella,nem hagyhatjuk, hogy meghalljanak.-kelt ki magából Em.
-Na ide figyelj Emmett.Itt nem fog meghalni senki.Érted?Hiszen itt vagyok,nem? Elfelejtetted,mit mondtunk neked az átváltozásod után? Keresgélj egy kicsit és megtudod miért mondom azt,amit mondok.Viszont ha a volturi megérzi őket,Demetri azonnal a nyomukba indul és akkor borítékolható a halál-suttogtam a végét,hogy a lányok ne hallják.
Emmett kissé lenyugodott,a volturi pedig kilépett a fák takarásából.Mi egy sorba rendeződtünk,apa kissé előrébb lépett.Emmett és Jasper úgy álltak,hogy a két lány félig takarásban legyen.Edward Esme mellé állt én pedig apa mellé sétáltam.Ennek már a fele sem tréfa.Lehet,hogy meg tudom védeni a családomat, de félek.Van egy olyan érzésem,hogy nem véletlen,hogy csak most láttam őket és előbb nem vettem észre a terveiket.
A többiek egy sorban álltak,ap és én legelöl egymás mellett.Megfogtam apa kezét és bátorítóan rámosolyogtam. Majd a volturi felé fordultam.De ekkor az érzelmek sokasága váltakozott bennem.
A látomásomban hat vámpírt láttam,de most hét állt velünk szemben.Levették a csukjáikat és a hetedikre néztem. Olyasvalakit láttam,akiről nem gondoltam volna,hogy a volturi tagja.Érzelmek sokasága váltakozott bennem a haragtól,a gyűlöleten át mindenféle érzés volt bennem.De amikor igazán tudatosult bennem,hogy ki is áll velem szemben rámorogtam és felé indultam.