24.fejezet

 (Bella szemszöge)

De amikor igazán tudatosult bennem,hogy ki is áll velem szemben rámorogtam és felé indultam.

Mielőtt azonban elértem volna,két kar fonódott a derekamra és húzott vissza a családom körébe.Felnéztem a fogvatartómra vagyis fogvatartóimra és Edward még mindig a derekamat fogta,apa pedig előttem állt és úgy beszélt hozzám.
-Bella,lányom.Kérlek,higgadj le.-kérte apa és akkor vettem észre,hogy mind a két kezemet egy-egy meleg két szorongatja.De hiszen ez nem lehet Edward.Ő a derekamat fogja és neki hideg az érintése.
Oldalra fordítottam a fejem és láttam,hogy Alice és Rosalie szorongatják a kezem.
-Bella kérlek,szükségünk van most a higgadságodra.Kérlek nyugodj le vagy minannyiónkat elpusztítanak.-kérte Rose és szorosabban fogta a kezem,közben pedig Emmetthez bújt.
-Bella-Alice csak könyörgő szemekkel nézett rám és ebből már rájöttem,hogy muszáj lenyugodnom,különben nem tudom megvédeni a családomat.És ekkor döbbentem rá,hogy tuladjonképpen miért is hozták őt magukkal. Az kell nekik,hogy ne tudjak tisztán gondolkodni és ne tudjam irányítani a képességeimet.Össze akarnak zavarni,de nem adom meg nekik ezt a lehetőséget.-mosolyodtam el.
-Nyugodjatok meg.Jól vagyok.Most már álljatok vissza a helyetekre.-kértem őket és azonnal tették amit mondtam.Ránéztem Emmettre és láttam a szemében a fájdalmat,haragot,gyűlöletet és megvetést.Hiszen neki fájhat most a legjobban mindannyiónk közül.
Visszafordultam és apa mellé álltam.Ő rám nézett és miután bólintottam beszélni kezdett.
-Aro,barátom,minek köszönhetjük a látogatásotokat?
-Carlisle,Carlisle.Sajnos én nem tudlak barátomnak nevezni,hisz megszegtétek a törvényt és mi magunk vagyunk a törvény.Ez pedig azt sugallja felém,hogy nem tiszteltek bennünket és a törvényeinket
-Mégis miben szegtük volna meg a törvényt?-kérdezte apa.
-Carlisle kérlek.Hiszen innen hallom a szíveréseket,persze a lányodén kívül.Nagyon jól tudod,hogy nem tudhat a fajtánk létezéséről egy ember.És itt rögtön kettő is van-Aro mosolya gúnyos volt.
-Aro kérlek.Te magad sem tartod be a törvényt.Kérlek,ne nevettes.Viszont érdekelne mit keres az én drágalátos nővérkém a volturiban.Amanda,mégis mióta tartozol te közéjük?-kérdeztem ránézve arra az aljas kétszínű libára.
-Már elég régóta.Még nem is ismertelek benneteket,mikor közéjük álltam és...-mondta volna tovább,de Caius félbeszakította.
-Elég legyen Amanda.Hallgass.
Szóval jól sejtem.Amandát ők küldték ide kémkedni.Hogy mennyire aljas az egész bagázs.
-De hisz én lányomként tekintettem rád és te képes voltál így átverni minket?-kérdezte anya sírós hangon.Rose és Edward próbálták vigasztalni.
-Tudod mi vagy te?-kérdezte Emmett.Amanda lenézően nézett rá és felvonta a szemöldökét.
-Egy aljas kétszínű rohadt ribanc vagy.Egy utolsó féreg.Nem vagy méltó arra,hogy a családunkba tartozz.Soha a büdös életben nem karlak látni-Emmettnek sem kellett sok hozzá,hogy neki ugorjon a volt feleségének,de Rose-t szorosan ölelte magához és láttam,hogy ez segít rajta.
-Most már elég.Nem azért jöttünk,hogy elítéljétek Amandát.Hanem azért,hogy a két ember életéről döntsünk.-szakította félbe Aro a bátyámat.
Egy lépéssel még előrébb léptem és így apa már a hátam mögé került.
-Nem gondolod,hogy álszentség,ami te művelsz Aro?Ideküldöd az egyik emberedet,hogy egy évszázadon keresztül éljen velünk így ő átala mindent megtudhattál rólunk,most pedig két ember életéről akarsz dönteni?
-Na áljon meg a menet.Tudod te,hogy kiről beszélsz?-sziszegte Jane.
-Persze hogy tudom.A nagy mestereddel beszélek.Viszont engem nem érdekel.-léptem még egy lépést feléjük.
Edward utánam indult és nem akadályoztam meg.Jól esett a közelsége,mikor átölelt és nyugodtabb is lettem tőle.
-Úgy gondolod,hogy egy ilyen húzás után még tisztelni tudunk benneteket? Ugye ezt nem gondolod te sem komolyan Aro? Most pedig jól gondold meg mit teszel vagy mondasz ennek a két lánynak az életéről,mert ugyan az lesz a te ítéleted is.
Jane morogva lépett a mestere elé és próbálta használni rajtam az erejét,de én felvontam körénk a pajzsom és sajnos a pici Jane hoppon maradt.
-Na mi az?Csak nem csődöt mondott a képességed?-mosolyogtam gúnyosan.
-De ez a két ember tud a létezésünkről és halál a büntetésük.Te magad is jól ismered a törvényt.-Aro most sokkal szelídebb hangon beszélt.
-Ez a végleges döntésed? Mert ha kimondod ennek a két lánynak az ítéletét,én abban a percben végre hajtom rajtad.Mondtam,hogy gondolkodj,mielőtt a szavak kijönnek a szádon.
-Úgy sem mernél szembe szállni az egész volturival.Hiszen ha Ao meghal,a volturi összes tagja és a gárda tagok is fellázadnak a klánotok ellen.-Caius annyira nagyra volt magával és biztos volt benne,hogy nem tudnék elbánni az egész gárdával,hiszen ő vezette a kiképzésüket.Kénytelen leszek valami mást elővenni vagy tényleg képesek lesznek megölni a lányokat.Muszáj elkergetnem innen őket.
-Jaj,Caius.Nem tanultatok az utolsó esetből,mikor találkoztunk? Igaz akkor még én nagyon is kicsi voltam és csak Esme meg Carlisle voltak még a családban,de már akkor megállásra lésztettelek benneteket.Jól emlékszem? Pedig akkor még csak kislány voltam és csak hárman voltunk az egész volturi ellen.Ti mégis meghátráltatok,pedig értem jöttetek,azért,hogy megöljetek.Erre már nem emlékszel? A kudarcaidat elfelejted?
-Nem hátráltunk meg.Egyszerűen csak beláttuk,hogy nem vagy veszéllyes a világunkra.-Aro helyett már Caius beszélt,ahogy már én is rég átvettem apa helyét.
-Nem inkább ettől ijedtetek meg?-kérdeztem és Jane felé fordulva a saját erejét használtam rajta.Kínok közt vergődött és összeesett a nedves talajon.Majd Amanda felé fordultam és elvettem a látását és a hallását.
Síkítozni kezdett és kiabált,hogy adjam vissza az érzékszerveit.
-Nos Caius? Be kell látnod,hogy Renáta pajzsa semmi az enyémhez képest.Nem tud megvédeni benneteket a mentális képességektől,de még csak saját magát sem,hiszen akár mikor át tudnám törni.És ne hidd,hogy a gárdád meg tud majd állítani csak mert te képezted ki őket.Tudod jól,hogy már évtizedek óta nem a volturitól rettegnek a vámpírok.Na jó tőletek is,de hányszor hallottátok már az én nevemet a hozzátok tévedő vámpíroktól? Hiszen az én képességemtől félnek.Tőlem rettegnek,mert tudják jól,kislányként is képes voltam legyőzni a hatalmas és megtörhetetlen volturit.-muszáj volt önelégültnek lennem és magabiztosnak mutatkoznom. Hiszen Caius bármikor átláthat az álarcomon és észreveheti,hogy mit érzek valójában.Mert nem én félek,hanem a többieket féltem.
-Szóval döntsetek.Milyen ítéletet hoztok?-célzás képp ránéztem a két lányra,akik még mindig szenvedtek.
Aro és Caius összenéztek,majd kimondták.
-Rendben van.Elmegyünk és a két lány életben marad.Cserébe annyit kérünk,hogy változtassátok át őket vagy ne tudjanak a látogatásunkról.Nem vetne túl jó fényt a volturira egy ilyen meghátrálás.-adta meg magát végül Aro.A két lány "kínzását"abba hagytam.Ők pedig a mestereik mellé álltak.
-Rendben van. A látogatásotokról nem fog értesülni tőlünk senki.Viszont a két lány majd eldönti,hogy vámpírrá szeretnének-e válni vagy nem.
A nagy Aro Volturi bólintott és megindult az erdő felé,de mielőtt eltűntek volna,még megszólítottam.
-Aro.Csak egy kis figyelmeztetés a jövőre nézve.Ne merészelj még egyszer ilyen aljas ezközökhöz folyamodni, mert én magam megyek volterrába és ott fogok végezni veletek.Minket nem érdekel a hatalom csak békében akarunk élni.De még egy ilyen húzás és nem fog érdekelni semmi.Mert megöllek benneteket.
Miután befejeztem a mondandómat, Aro és a kis csapata gyorsan eltűntek a fák között.Én pedig leengedtem a pajzsom és a családom felé fordultam.
-Húú...ez közel volt.Most viszont mi lenne,ha hazamennénk,ugyanis én teljesen kimerültem.-mosolyogtam rájuk.Edward átölelt és el sem engedett.Megcsókolt,amit én készséggel viszonoztam,majd a többiekhez fordultam.
-Nem bánjátok,ha most hazamegyünk?
-Nem-válaszoltak kórusban,amin mind jót mosolyogtak.
-Akkor én veletek megyek.A többiek pedig futva mennek haza.-Edward még mindig szorosan ölelt magához.
-Nem.Neked a többiekkel kell menned.Majd anya vezet.Neked muszáj a többiek mellett lenned,hogy ha netalántán Aro mégis meggondolja magát és meg akarna támadni benneteket.Te meghallod a gondolataitokat és el tudjátok kerülni őket.
Mindenki megértette az érveimet,így anyával és a két lánnyal beültünk az jeep-be és hazaindultunk.Egész úton nem volt semmi gond és mire mi hazaértünk a fiúk is otthon voltak.
-Jasper kérlek,vidd haza Alice-t.-kértem bátyámat.
Elköszöntem Alice-től, ők pedig elindultak.
-Kicsim,miért nem fekszel le? Látszik rajtad mennyire kimerültél.-jött oda anya.
-Jól van.Megadom magam.Holnap reggel találkozunk.Viszont ha van valami baj,azonnal ébresszetek fel.-indultam el a lépcső felé.
-Várj-szólalt meg szerelmem a hátam mögül,majd a karjaiba kapott,gyorsan elmotyogott egy sziasztokot,majd felvitt a szobánkba.
-Megengedem a vizet-szaladt be a fürdőszobába,miután letett a szoba közepén.
-Gyorsan előkerestem egy hálóinget,majd szerelmem után indultam a fürdőszobába.Beültünk a kádba és élveztük egymás közelségét. Megmosdattunk egymást,néha egy-egy szerelmes csókot váltottunk és most nem is volt szükségünk másra.
Majd egy órás fürdés után felöltöztünk és szerelmem a karjaiba kapott és úgy vitt az ágyhoz.Lefektetett,majd ő is mellém feküdt én pedig a mellkasára hajtottam a fejem.
Szerelmem elkezdte az altatódalomat dúdolni,de nem sokáig hallgathattam,mert a sötétség szinte azonnal elnyelt.Viszont ez az álom más volt,mint a többi.
A volturit láttam,mármint azt a részét,akik ma a réten is ott voltak.Egy ismerős háznál voltak,de nem tudtam jól megnézni kívülről,mert hirtelen bent találtam magam.Egy szobában voltam,ahol a szoba egyik sarában egy lány aludt békésen az ágyában.Majd közelebb sétáltam hozzá és mikor megláttam az arcát,akkor ismertem fel.Hiszen én vagyis nem én,hanem a volturi Aliceék házában van.
De a látomás itt még nem ért véget.Alice kinyitotta a szemét,majd sikításra nyitotta ajkait,de valaki megakadályozta.
-A mester már vár téged-szólalt meg gúnyosan Jane,majd kiugrott az ablakon Alice-val a karjaiban és az erdőbe futott a többi volturishoz.
-Aliceeeee-kiáltottam és felültem az ágyban.A szemeimből folytak a könnyek és csak sírtam.
-Szerelmem nincs semmi gond.Csak rosszat álmodtál.Nyugodj meg.-próbált nyugtatni szerelmem.
-Hol van Jasper-kérdeztem,de meg is kaptam a választ rögtön,ahogy kinyilt az ajtó.Akkor ezek szerint ez nem csak álom volt.A volturi el fogja rabolni Alice-t.
-Gyorsan.Mindenki a nappaliba felöltözve-kiáltottam,majd a gardróbba szaladtam.Nem válogattam sokat,csak kikaptam az első kezem ügyébe akadó ruhadarabot-ami mellesleg egy melegítő volt-és felvettem, majd én is a nappaliba mentem.
-Mi a baj Bella?-kérdezték egyszerre,ahogy leértem.
-Nincs időm elmagyarázni.A lényeg,hogy a volturi el akarja rabolni Alice-t és most rögtön indulnunk kell.
Ahogy kimondtam,mindenki kiszaladt az ajtón,egyedül Em maradt egyhelyben.
-Maradj vele.-Tudtam,mit szeretne Emmett.Hiszen Rose otthon van és békésen alszik.És ő nem akarja végtelenül egyedül hagyni.-Ne aggódj minden rendben lesz.-mondtam,majd a többiek után szaladtam én is.