40.fejezet Családi beszélgetés és egy látomás

(Chris szemszöge)

A félelmeim alaptalannak bizonyultak Tanya-val és a családjával kapcsoltban. Úgy látszik ő is annyira szeret engem, mint én őt. És azt sem tudom miért féltem annyira a családja véleményétől. Mind örültek neki, hogy összejöttünk és nem ellenkeztek, mikor Tanya bejelentette, hogy elválik Edwardtól. Szerintem abban reménykednek, hogy ők egy napon újra egy párt fognak alkotni. Én is örülnék neki, ha Bella végre boldog lenne. De nem hiszem, hogy Edwarddal valaha is újra kezdené. Annyi fájdalmat okozott már neki. De a jövő kifürkészhetetlen. Nem tudhatjuk, mit hoz számunkra. Csak reménykedni tudunk, hogy semmi rosszat.

Edward ugyan nem volt jelen, de az indulása előtt elmondtuk neki Tanya-val, hogy mi a helyzet. És ami a legjobban meglepett az-az ő reakciója volt. Nem dühöngött, egyszerűen csak sok boldogságot kívánt. Ezek szerint Tanya-nak igaza volt. Sosem szerette fele annyira sem szerelmemet, mint Bellát. És ez megnyugtatott. Hálás voltam Edwardnak, amiért nem ellenzi a kapcsolatomat a feleségével, ugyanakkor még mindig dühös voltam rá, amiért annyit szenvedett miatta Bella és a fiam is. De be kell látnom nem olyan rossz, mint azt képzeltem. És ebben a felfedezésben talán a viselkedése segített. Nem úgy reagált, ahogy vártam. Arra számítottam, hogy ha meglát, majd üvöltözik velem, kidob a házból és követeli, hogy soha többet ne menjek a felesége közelébe. Alapból normális a srác, legalábbis első ránézésre ez a benyomásom. Csak azt nem értem, ha annyira szereti Bellát, mint állítja, akkor miért csalta meg? Mi volt az a sok ballépés? Még nem tudom hogyan, de rá fogok jönni az igazságra. Tanya szerint Edward az életénél is jobban szereti Bellát, meg persze Adam-et és ha ez így van, akkor kell lennie valaminek, ami arra késztette Edwardot, hogy bántsa azt a nőt, aki szeret. Kezdem sajnálni Edwardot. De csak egy kicsit. Rohadtul rossz lehet neki, hogy Bella megveti, és a fia gyűlöli. Ráadásul egy másik férfit tekint az apjának. Jó, én imádom Adam-et és Emily-t is és semmiért nem hagynám el őket. De így nem lesznek boldogok soha. Mindannyiuknak szüksége van Edwardra és én segíteni fogok nekik. Ki fogom deríteni mi történt 50 évvel ezelőtt. Azt akarom, hogy a gyerekeim és a legjobb barátom boldogok legyenek. És ha nekik Edward kell ehhez, akkor rajtam nem fog múlni…

-Min gondolkozol édesem? –térített vissza a valóságba szerelmem hangja, miközben két tenyere közé vette az arcomat.

- Mondd csak, mit tudsz Scarlett-ről? Bella azt mesélte, hogy veletek érkezett a Cullen házba.

- Miért érdekel téged? –kérdezte meglepetten és furcsa fény csillant a szemében. Talán féltékenység. Elmosolyodtam, majd közelebb húztam magamhoz és lágy csókot leheltem ajkaira.

- Mert valami nem stimmel a múlttal kapcsolatban. Miért vesződött volna Edward annyit azzal, hogy visszaszerezze Bellát, ha nem szerette. Bár nehéz elhinni, hogy nem szereti, mert a vak is látja, hogy mikor ránéz, teljesen megváltozik. És minden akkor kezdődött, mikor ti megjelentetek azzal a nővel. Tudomásom szerint egyetlen látogatásotok sem kavarta fel annyira a dolgokat, mint azaz egy.

- Ez igaz. Edward egyre furábban viselkedett Scarlett közelében. Szinte azt is elfelejtette, hogy Bella létezik. Ez felettébb meglepett főleg, hogy Alice-től azt hallottam mennyire odavannak egymásért.

- Scarlett-nek volt valami különleges képessége?

- Hasonló képessége volt, mint Jaspernek. Sose mondta pontosan hogyan működik. Csak annyit mondott, hogy az érzésekkel kapcsolatos. Gondolod…

- Hogy képes lett volna befolyásolni Edwardot?

- Igen.

- De miért nem vette észre senki?

- Mert valaki segít neki. Nem egyedül csinálta. Különben Bella átlátott volna rajta.

- Hogyan?

- Bella már akkor nem volt ember. Ő akkor változott át, miután találkozott a nővérével és Edward először elhagyta. Mikor ti találkoztatok már félvér volt. Hatalmas erővel. És mégsem vett észre semmit. Ez pedig azt jelenti, hogy kijátszották a képességeit.

- Szerinted ezt valaki előre eltervezte?

- Igen. Szét akarták választani őket. Fájdalmat akartak okozni Bellának és sikerült a tervük. Csak azt nem tudom összerakni kinek állt ez érdekében?

- Victoria- suttogta maga elé. –Hiszen őt kerestük. Miatta jöttünk Forksba. Csakis ő állhat az egész mögött.

- Nem kizárt. Meg kell találnunk őt. Véget kell vetnünk ennek az egésznek, mielőtt valami olyan történik, amit Bella és Adam képtelenek lennének megbocsátani Edwardnak.

- Igazad van. Segítenünk kell nekik, hogy legalább annyira boldogok legyenek, mint mi- adott egy puszit az arcomra. –De hogyan csináljuk?

- Nem tudom. De mi lenne, ha…

(Bella szemszöge)

Nem tudom mikor és hogyan kerültem az ágyba, de mikor kinyitottam a szemem, már nem a padlón voltam, ahol előző este magával ragadott a megnyugtató sötétség.

-Felébredtél? –dugta be a fejét Emily az ajtón, mire rámosolyogtam.

- Igen. Meddig voltam öntudatlan állapotban?

- Két teljes napig. Már azon gondolkoztunk a többiekkel, hogy hívunk egy orvost. Rendesen ránk ijesztettél.

- Ne haragudj, nem akartam. Egyszerűen csak…

- Csak kimerítettek az elmúlt napok. Először a költözés, aztán a találkozás, a veszekedés és utána még apa is.

- Apád? Mégis mi van az apáddal? –kérdeztem egyből és felültem az ágyon.

- Apa azt mondta tudod, mi van közte és Edward felesége között.

- Jah, igen. Tudtam, hogy Chris szerelmes valakibe, de azt nem, hogy Tanya az. Viszont örülök, hogy ő boldog. Tudjátok jól, hogy én sosem szerettem őt.

- Igen. De annyira váratlanul rt. És most hogy itt van…

- Mi? – pattantam fel azonnal. –Az a nő itt van? Az én házamban?

- Igen. Odalent a nappaliban apával és Adam-mel.

Ész nélkül rohantam le a lépcsőn, bár magam sem értettem miért zavar engem ennek a nőnek a jelenléte. A nappaliban ültek a kanapén egymással szemben.

- Á… Bella- állt fel Chris és mellém lépett, majd adott egy puszit az arcomra. –Örülök, hogy végre felébredtél. Már annyira aggódtunk.

- Mit keres ez itt? –morogtam.

- Nyugi Bella. Tanya azért van itt, mert aggódtunk érted. Ha hiszed, ha nem, ő nem olyan rossz, mint amilyennek gondolod.

- Bella, sajnálom, ha kellemetlenséget okoztam. Azt hiszem jobb lesz, ha elmegyek.

- Nem, maradj csak. Úgy is beszélni akartam veled. Magunkra hagynátok? –néztem a többiekre.

- Anya…

- Utána beszélünk Adam- mosolyogtam rá fiamra, aki mélyet sóhajtva felment az emeletre és őt követte Chris is. –Foglalj helyet.

- Bella, én…

- Kérlek, had mondjam el, amit szeretnék, aztán meghallgatlak, ígérem.

- Rendben- bólintott, majd mind a ketten helyet foglaltunk.

- Szeretném megköszönni, hogy boldoggá teszed Chris. Tudnod kell, hogy nem bánom egy cseppet sem, hogy együtt vagytok. Nem ellenzek semmit.

- Köszönöm Bella. Nagyon sokat jelent ez nekem. Az elmúlt két napban annyiszor lepörgettem magamban, hogyan fogsz reagálni, ha megtudod. De arra nem gondoltam, hogy ilyen nyugodt leszel.

- Miből gondoltad, hogy mérges leszek? Köztem és Chris között sosem volt több barátságnál. Én sosem tudtam viszonozni az érzéseit és ezért sokszor rosszul éreztem magam. Viszont te meg tudod neki adni azt a boldogságot, amit én nem. Köszönettel tartozom neked. És sajnálom, hogy az előbb olyan közönségesen viselkedtem. Egy kicsit bosszantott, hogy itt vagy. De magam sem tudom miért. Sajnálom. Tudnod kell, hogy bármikor szívesen látunk ebben a házban. Már te is a családunkhoz tartozol.

- Köszönöm Bella. Attól tartottam, hogy majd azért leszel dühös, mert Edward felesége vagyok. De már folyamatban van a válás. Beszéltünk vele is és ő sem ellenzi a kapcsolatunkat.

- Ennek örülök. Legyetek nagyon boldogok- mosolyogtam rá és megfogtam a karját, de ő magához húzott és megölelt. Kicsit bátortalanul ugyan, de visszaöleltem. Ez a legjobb, amit tehetek. Ha elfogadom őt. Hiszen ő nem ártott nekem soha.

- Jól van. Most már lejöhettek- mondtam kicsit hangosabban. Tisztában voltam vele, hogy hallgatóznak. Nem is ők lennének, ha nem ezt csinálnák. Folyton aggódnak mindenért.

Chris amint leért megölelt és egy "köszönömöt" suttogott el, majd odament szerelme mellé és megcsókolta. Addig a gyerekek mellém jöttek és elmosolyodtak. Emily az egyik oldalamon, Adam a másikon állt, így ültünk le a kanapéra. Semmiségekről kezdtünk el beszélgetni, aztán hirtelen Chris feltett egy felettébb érdekes kérdést, amire egyáltalán nem számítottam, és ami egyáltalán nem illett a beszélgetésünkbe.

- Bella, meg tudnád nekem mondani, hogy hol van most Scarlett?

- Tessék?

- Csak azért kérdezi, mert két nappal ezelőtt megkérdeztem nem-e tud róla valamit. De ha ne akarsz, nem muszáj válaszolnod- Tanya kissé előredőlt és lehajtotta a fejét, mintha valami rosszat mondott volna.

- Miért akarod tudni Tanya?

- Egyszer régen mégiscsak a testvérem volt. Tudni szeretném, mi van vele. Semmi több.

Hazudik. Miért érzem, hogy hazudik? Nem mondd igazat. De miért akarja tudni, hol van az a nő?

- Rendben- bólintottam rá, majd lehunytam a szemeimet. Erősen koncentráltam arra a nőre és végül sikerült megtalálnom. Éppen egy autóban ült, valakivel beszélgetett. Nem láttam pontosan hol van, de nagyon kíváncsi lettem. Egy nő ült mellette, egy vörös hajú, engem pedig elfogott a pánik. A következő pillanatban Scarlett az idegenre nézett majd gonoszan megszólalt.

- Itt az ideje, hogy megadjuk nekik a kegyelemdöfést.

- Pontosan- ezt a hangot ezer közül is megismerném. Ugyan az arcát nem láttam, valami eltakarta előlem, de a hangja hallatán egészen biztos voltam ki ül abban az autóban Scarlett mellett.

A következő pillanatban a szemeim kipattantak és újra a nappaliban találtam magam. Mind aggódva figyeltek. Erőt vettem magamon, majd, mint aki semmi érdekeset nem látott megszólaltam.

- Jól van. A társaságra sem panaszkodhat. Ugyan nem láttam hol van most, de nagyon jól érezte magát. Ne aggódj miatta.

- Mit értesz azon, hogy jó társaságban van? –tapintott rá a lényegre Chris.

- Semmit. Egy olyan személlyel van, akivel remekül megértik egymást.

- Ki volt az?

- Nem tudom. Nem láttam az arcát- rántottam meg a vállam.

- Nem ismerted fel véletlenül? Nem hallottad a hangját?

- Nem- hazudtam. Viszont nem sikerült elég meggyőzőre, legalábbis az arcukon nem láttam, hogy hinnének nekem.

- Biztos?

- Teljesen.

- Rendben. Köszönöm Bella- nézett rám hálásan Tanya. - Azt hiszem ideje mennem. Biztosan van pár dolog, amit szeretnétek megbeszélni családon belül.

- Nincs kedved itt maradni velünk? – tette fel a kérdést Emily, mire mindenki rám nézett.

- Nekem semmi kifogásom ellene.

- Akkor nagyon szívesen.

- Chris megmutatja melyik az ő szobája. Én pedig elmegyek vadászni- álltam fel. –Majd később még beszélünk.

- Jövünk mi is- állt fel Emily és a fiam egyszerre, mire egy mosoly kíséretében bólintottam. - Akkor majd jövünk.

- Rendben. Érezzétek jól magatokat- intett Chris, majd elindultak az emelet felé, mi pedig az erdőbe. Nem tagadhatom le magam előtt, hogy megrémített, hogy őket együtt láttam. Lehet, hogy a kezdetektől együtt dolgoznak? Abban teljesen biztos voltam, hogy rólam beszélnek, vagyis rólunk. De nem fogom nekik hagyni, hogy tönkre tegyék a családomat. Megállítom őket, mielőtt bármit tehetnének. Most nem fogom hagyni, hogy bárkinek is fájdalmat okozzanak. Sem együtt, sem pedig külön-külön. 50 évig nem tettem semmit azért, hogy megbosszuljam a múltban történteket, de most eljött az ideje. Most mind a kettőjükön bosszút állhatok. És élvezettel fogok bosszút állni rajtuk. Szenvedni fognak úgy, ahogy én szenvedtem. Victoria az apám haláláért fog bűnhődni, Scarlett pedig azért, mert tönkretette az életemet. Elvette tőlem az egyetlen férfit, akit valaha szerettem és ezt sosem bocsátom meg neki. Soha. Előkerítem őket, akár a föld alól is.