9.fejezet Újabb problémák

(Bella szemszöge)

- Mert…

-Azért, mert nem szeretném, ha ezen rágnád magad. Itt vagyunk, mindannyian épségben. Miért nem elég ez neked? Zárd már végre le ezt a témát. Miért kell bolygatnod a múltat?–kérdeztem dühösen. Talán ha látja rajtam, mennyire el szeretném felejteni ezt a napot, akkor nem hozza többet szóba. Ez lenne a legjobb. Neki is és nekem is. De főleg nekem.

- Nem ezért kérdeztem Bella. Örülök, hogy nem esett semmi bajotok, de szeretném tudni mi történt pontosan- válaszolt ő is kissé ingerülten, mire hátrahőköltem. Még sosem láttam dühösnek, pláne nem velem szemben. De várj csak Edward Cullen. Velem te nem beszélhetsz így. 

- Ne kiabálj. Nem vagyok hajlandó eltűrni ezt a hangnemet velem szemben. Szerintem nincs miért dühösnek lenned. Senki nem adott rá semmilyen okot. Úgyhogy megköszönném, ha nem erősködnél. Legyen annyi elég, hogy mindenki jól van és egy nomáddal kevesebb császkál ezen a világon- mondtam normál hangerőben, de érződött a hangomon a feszültség. –Most pedig ha megbocsátotok. Rosalie, nem jönnél fel velem? –fordultam a szőke szépség felé. Rose bólintott, majd együtt felmentünk az emeletre, a konyhában hagyva egy döbbent Edwardot.

- Ez aztán nem volt semmi. Esküszöm, félelmetesebb volt a hangod, mintha kiabálnál- mosolygott, majd elkomolyodott. –Megijedtem, mikor rákérdezett. Nem tudtam, mit mondhatnék neki. Legszívesebben elmondtam volna neki az igazat, de ez nem az én feladatom. 

- Köszönöm. Egyelőre még nem szeretném, ha tudna róla. El fogom mondani neki, de mindent a maga idejében. Most még túl korai lenne.

- Látom, hogy félsz. Mi a baj? Mi az, amitől ennyire rettegsz?

- Félek, hogy ha megtudja, akkor nem úgy néz majd rám, mint eddig. Félek, hogy tartani fog tőlem. Iszonyodni, amiért ilyen szörnyeteg lettem. Félek, hogy undorodni fog és elküld maga mellől. De azt nem bírnám ki. Abba belehalnék, ha újra elhagyna. Abban a pillanatban, hogy újra elmegy, én megtalálom a módját, hogy meghalhassak. Mert nélküle nincs értelme az életemnek.

Észre sem vettem, mikor kezdtem el sírni. De Rose már a könnyeimet törölgette, majd magához húzott és simogatta a hátam.

-Bella. Az öcsém szeret téged és nem akar elhagyni. Nem fog undorodni tőled és megvetni sem. Elhagyni meg pláne nem. Hidd el nekem. Tanult a legutóbbi hibájából. Nem hiszem, hogy újra szenvedni akar. És téged sem akar bántani. Ne aggódj. De ha nem akarod még elmondani, tőlem nem fogja megtudni. Ezt a te feladatod elmondani neki. És te tudod melyik a legalkalmasabb pillanat erre. Viszont ne húzd sokáig, mert bajok lehetnek belőle- mondta, majd elhagyta a szobát. Milyen bajok? Miről beszél? Talán tud valamit? Valamit, amit én nem. Vagy csak találgat. Esetleg így akar rávenni, hogy minél hamarabb beszéljek Edwarddal? Fogalmam sincs. De ebben a pillanatban nem foglalkozok vele. Ha valami rossz jön, azt úgy is átvészeljük. Itt vagyunk egymásnak, és amíg együtt vagyunk, senki és semmi nem győzhet le minket. Ebben biztos vagyok. 

Nem sokáig lehettem egyedül, mert Rose távozása után Edward jött fel. Nem szólt semmit, csak leült mellém.

Ne haragudj- szólalt meg hosszas hallgatás után.

- Én nem haragszom. Csak szeretném elfelejteni. Nem akarok róla beszélni. De akár merre megyek, te ezt hajtogatod. Sajnálom, hogy úgy beszéltem veled- hajtottam a vállára a fejem. –Nem lett volna szabad. Tudom, hogy csak aggódsz, de nem történt semmi. Mindenki jól van. Legyen ennyi elég. Jó?

- Rendben- sóhajtott, majd az ölébe húzott. –Szeretlek.

- Én is téged. Nagyon. El sem tudom mondani mennyire- mondtam, majd megcsókoltam. Eleinte viszonozta csókomat, de aztán elérkezett az a pont, ahol eltolt magától. Muszáj nem megsértődnöm ezen. Még akkor sem, ha tudom, nem ártana nekem. De ez az ára a hallgatásomnak. Amíg nem mondom el neki az igazat, addig egy ujjal sem fog hozzám érni. És talán az után sem. Ki tudja? Ez még a jövő zenéje.

Másnap reggel Edward elintézte a bútorok szállítását. Mindent összepakoltunk és indultunk a reptérre. A kis Tina nagyon izgatott volt. Mint kiderült még nem utazott repülőn és rettentően élvezte. Viszont szegénykém nagyon izgult. Elmondtuk neki, hogy az apunkánkhoz költözünk Forksba. Persze a kislány még nem tudja, hogy a nagyapja, de remélem, hamarosan elmondja neki a nővérem az igazat. Apát reggel felhívtam, hogy ma délután érkezünk. És azt is mondtam neki, hogy nem csak ketten leszünk. Persze ő azonnal kérdezősködni kezdett, de nem mondtam neki semmit. Még azt sem tudom, hogyan fogja elárulni apunak Lexi, hogy a kis Tina nem Renée lánya, hanem Lexié. Abba meg bele se merek gondolni, hogy apa mit fog szólni. Mondjuk az tuti, hogy nem fogja őket kidobni. Azt én sem engedném neki. Sőt, akkor én is mennék velük. Aztán ott van még Jacob. Vajon ő hogy fogadja majd a hírt? Bár amennyit a bevésődésről elárult, szerintem nem lesz probléma. Egy szerencsétlen botlás volt, és Jacob meg fogja érteni. Hiszen nem a nővérem hibája. De ha mégsem hajladó elfogadni a nővéremet a lányával együtt, akkor nem tudom mi lesz. Majd meglátjuk hogyan reagál mindenki erre a hírre. Mondjuk az biztos, hogy a helyi pletykafészkek jót csámcsognak majd rajta. 

-Kérem kapcsolják be öveiket. A gép hamrosan leszáll- hallottam meg egy stewardess hangját. Úgy tettünk ahogy kérte. Én Tina egyik oldalán ültem, Lexi pedig a másikon, Edward meg Rosalie mögöttünk. Ahogy földet értünk, azonnal szálltuk is le. A lehető leggyorsabban, még mielőtt a többi utas szép lassan, ráérősen elkezdett volna lefelé totyogni. Átvettük a bőröndjeinket és mentünk volna ki taxit fogni, mikor Edward elkapta a karom és a parkoló felé húzott. 

-Hé. Nem vagyok rongybaba- mondtam sértődötten. –Ha szépen mondod, hogy itt az autó ne keress taxit, akkor is megértem.

- Ne haragudj. Ugye nem okoztam fájdalmat?

- Nem. Menjünk inkább haza- sóhajtottam, majd betettük a csomagokat Edward Volvojába. Rosalie hátra ült a többiekhez én pedig előre Edward mellé. Mikor mindenki rendben volt szerelmem már indított is.

- Edward, mi a baj? –kérdeztem. Már fél úton lehettünk, de ő úgy hajtott, mint egy őrült és a kormányt markolászta.

- Semmi.

- Edward Cullen, mi a fészkes fene ütött beléd? –kérdeztem nyugodtan, hogy a kislány ne vegyen észre semmit. –Mész mint egy félőrült. Hallod? Lassíts egy kicsit.

Mintha nem is itt lenne. Olyan volt, mintha teljesen máshol járna az esze és fel sem fogja, mi történik körülötte. Vagy éppen mit kérek tőle.

-Na jó. Nekem ebből elegem van. Vagy lassítasz vagy kiugrom az autóból- mondtam komolyan. Erre legalább lassított, de még mindig nem volt nyugodt. –Mi a baj? –kérdeztem nyugodtan és megfogtam egyik kezét. 

- Itt van- szűrte a fogai közt Edward, mire Rosalie is érdeklődve figyelt. Ahogy észrevettem Lexi és Tina nem igen foglalkoztak velünk.

- Kicsoda? –kérdezte azonnal Rose. Szinte a számból vette ki a szót.

- Victoria. Ő küldte a nomádot tegnap a házba. Bosszút akar állni James és Laurent miatt. 

- Mi? Ő is ott volt? – kérdeztem valamivel magasabb hangon.

- Nem. Ő itt volt egész végig és most is itt van valahol. Az erdőben. Hallom a godolatait, de nagyon ügyel rá, hogy még véletlenül se lássam meg a fejében, hogy hol van. Viszont folyamatosan a gondolaival traktál.

- Ne aggódj. Nem lesz baj.

- Bosszút forral. Vagyis ha minden igaz a terve már megvan.

- Vigyáznotok kell Lexire, Tinára és apára is. Ők a legfontosabbak.

- Nem. Nekem te vagy a legfontosabb. Téged akar, nem őket.

- Otthon megbeszéljük- mondtam. Nem engem kell megvédenie, hanem őket. Ha nekik bármi bajuk esik, én abba belepusztulok.

- Hazaviszlek, aztán otthon elmondom a fejleményeket a családnak. Addig Rose ott marad veletek.

- Nem. Menjetek mind a ketten haza. Beszéljétek meg a dolgokat. Menjtek el vadászni azután majd visszajöhettek- mondtam.

- De...

- Edward, kérlek. Rosalienak vadásznia kell. És napok óta nem látta a férjét. Ne csináld már. Amúgy meg, szerintem nem ma fog támadni. Tudja, hogy hallottad és felkészültök rá. 

- Edward, tudod, hogy vigyázok rájuk, de igaza van. És be kell vonnunk a farkasokat is- győzködte Rose is az öccsét.

- Nem.

- Edward. Én sem kedvelem őket túlzottan. Sőt, egyenesen rühellem őket, de szükségünk van a segítségükre. Nélkülük nem tudjuk elkapni Victoriát. És nem elhanyagolható az a tény sem, hogy Alexa Jacob bevésődése- magyarázta Rosalie én pedig hevesen bólogattam.

- Igaza van. Hallgass rá. Menjetek haza. Beszéljétek meg a dolgot. Addig, ha jobban ézed magad, felhívom Jacobot. Ő is tud ránk vigyázni.

Meg nincs szükségem védelemre. Meg tudom védeni magam. De ő ezt még nem tudhatja. Így kénytelen vagyok elviselni a túlzott felügyeletet.

-Max egy óra múlva itt vagyok- mondta Edward, miután segített bevinni a csomagokat. –Addig hívd fel a kutyákat. Nem maradhattok egyedül.

- Rendben. Ne aggódj. Nem lesz probléma- mondtam majd megcsókoltam. Rosalie gyorsan megölelt és már itt sem voltak. Sóhajtva sétálam vissza a házba, ahol már nővérem várt. Bekapcsoltam Edward képeségét, hogy tudjam ha Victoria netalántán mégis ide merészkedik.

- Bella, miről van szó? Ki ez a Victoria és mit akar?

- Szóval hallottál mindent.

- Majdnem mindent, de válaszolj kérlek.

- Ülj le a kanapéra. Én felhívom Jacobot.

- Miért?

- Mert neked el kell mondanod neki, mi a helyzet Tinával, a másik pedig, hogy beszélnem kell vele. El kell mondanom neki mire számítsanak.

- Rendben- mondta és leült a kanapéra. Én pedig előkaptam a telefonom és már tárcsáztam is a számot.

-Halló- szólt bele álmoskás hangon Jacob.

- Én vagyok az, Bella.

- Á, Bells. Mikor érkeztek?

- Jacob, már itthon vagyunk. Át kéne jönnöd. Fontos mondanivalóm van és nem csak nekem. A nővéremnek is. És hozdd magaddal Sam-et. Fontos.

- Jól vagy kicsilány? –kérdezte most már komolyan. Hallottam a hangján, hogy már el is felejtette a fáradtságát.

- Nem egészen. Baj van. Hí ide érsz, mindent elmagyarázok. 

- Sietek- mondta és már ki is nyomta a telefont. Én visszamentem a nővéremhez és leültem mellé.

- Jacob hamarosan itt lesz.

- Válaszolj a kérdéseimre. Kérlek- nézett rám könyörgőn.

- Rendben. Victoria egy nomád vámpír. Mikor találkoztunk, Cullenékkel voltam baseballozni. Ők is odajöttek. Hárman voltak. Victoria, Laurent és James. James nyomkövető volt és meg akart ölni, Victoria pedig segített neki. James megharapott- mutattam neki a harapásnyomot a kezemen. –de Edward időben érkezett. Megölte Jamest és kiszívta a mérget. James meghalt, Victoria é Laurent felszívódott. Miután Edwardék elhagytak, megjelent Laurent azzal, hogy Victoria küldte, hogy nézze meg Cullenék védelme alatt állok-e még. De Laurent meg akart ölni. Ekkor jöttek Jacobék. Nagy vonalakban ennyi. James és Laurent meghaltak,Victoria pedig bosszút akar állni rajtam. Ezért van most itt. Azt a nomádot, akivel végeztem Floridában, ő küldte. Tudta, hogy meg fog halni, de üzenetnek szánta. Nem tudja mi vagyok. Azt hiszi még mindig törékeny kis ember vagyok, akivel kedve szerint játszhat. De nagyot téved. Meg fogom védeni magam és benneteket is. Tőle kitelik, hogy téged, a lányod vagy apát bántsa. Cullenék és a farkasok tudnak vigyázni magukra. Aggódom miattuk is, de ti védtelenek vagytok. 

- Ne aggódj. Minden megoldódik- simogatta a hátam nyugtatásképp.

- Igen. Amint meghal az a némber. És én fogok végezni vele.

- Bella. Kérlek. Hagyd ezt...

- Ne kérd, hogy másokra hagyjam. A családmat fenyegeti és ezt nem tűröm. Meg fog halni és én végzek vele. Akkor is, ha kitudódik a titkom.

- Te tudod. De vigyázz magadra.

- Meg lesz. Itt vannak. Te beszélj Jacobbal, én pedig beavatom Sam-et a részletekbe- mondtam. Ő bólintott, én pedig mentem ajtót nyitni.

- Hello Bella- köszöntött Sam. Jacob pedig megölelt.

- Szisztok. Örülök, hogy itt vagytok. Jacob, menj és hallgasd meg a nővéremet. Sam, gyere. Nagyon fontos dologól van szó- mondtam és átvezettem a konyhába, hogy Lexi nyugodtan elmondhassa Jacobnak az igazat a lányáról.

- Mi az a fontos dolog? –kérdezte és leült az asztalhoz.

- Idegen vámpír van a környéken. A neve Victoria. Engem, illetve a családomat akarja. Cullenék fel fognak keresni, hogy megtárgyalhassátok ezt az ügyet. A lényeg az lene, hogy én is meg tudom őket védni, de kevés vagyok hozzá. Nem lehetek minden percben mellettük és Cullenék még nem tudják a titkom. Arra szeretnélek kérni, hogy fogjatok össze és keressétek meg. Én is segíteni fogok, de csak titokban. És szeretném, ha lenne legalább egy valaki, aki mindig itt van a családom közelében.

 - Bella. Te azt kéred, hogy őrizzük a családod?

- Sam, kérlek. Nem kérném, ha nem lenne fontos.

- Bella, ezt meg kell beszélnem a többiekkel és Cullenékkel is. Megígérem, hogy nem esik bántódása a családodnak.

- Sam. Mi lenne, ha Jacob itt maradna. A nővérem a bevésődése és biztos nem hagyná magára. 

- Ebben igazad lehet.

- Persze, hogy igazam van. Na, akkor?

- Maradhat. De tájékoztasd a történtekről.

- Köszönöm.

- Bella, ne aggódj. Minden rendben lesz. Elkapjuk.

- Köszönöm Sam. Köszönöm.

- Most megyek. Tájékoztatom a többieket és tárgyalok Cullenékkel. Meglátjuk mi lesz.

- És Sam. Kérlek, ne gondoljatok rám Edward közelében. Nem akarom, hogy megtudja mi vagyok. Egyenlőre még nem.

- Meg látom mit tehetek. Sajnos a gondolataink nem éppen maradnak titokban. 

- Tudom és köszönöm- álltam fel.Most minden a farkasokon múlik. Ha valamelyikük rám gondol és arra, ami vagyok akkor a titkomnak annyi.  De most ez a legkisebb gondom. Majd ezzel foglalkozok akkor, ha már nem lesz veszélyben a családom.

- Nincs mit- mosolygott rám, majd kifelé indult. Én pedig követtem. Ahogy átlépett a nappaliba, odaszólt még Jacobnak.

- Te itt maradsz és vigyázol rájuk. Bella beavat a részletekbe, és miután beszéltem Cullenékkel, elmondom neked is.

Jacob értetlenül nézett, de bólintott. Sam pedig elhagyta a házat. Lexi felment a kislányhoz, hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni Jacobbal. Elmondtam neki, mindent, amit Sam-nak és persze azonnal kijelentette, hogy ő innen el nem mozdul, amíg vége nem lesz ennek az egésznek. 

Miután ezt megbeszléltük, áttértünk másra. Elmondta, hogy a nővérem elárulta neki az igazat és egyáltalán nem ábrádult ki belőle e miatt, pedig Lexi nagyon félt attól, hogy elveszíti Jacobot. Aztán felment, hogy megismerkedjen Tinával és hogy lepihenhessen. Szegényt az ágyból rángattam ki a hívásommal és előtte éppen járőrözni volt. Ezért felajánlottam neki, hogy menjen és pihenjen le, én addig körbenézek és majd vigyázok a többiekre. Persze nem fogadta el, de tudom, hogy két perc múlva már horkolni fog.

Éppen mentem volna fel a szobámba, mikor kinyílt az ajtó és ott állt... apám hulla részegen és egy férfi cipelte be az ajtón egyenesen a kanapéig. De nem akármilyen férfi volt. Hanem egy vámpír. Ráadásul egy embervérrel táplálkozó vámpír. 

-Üzenetet hoztam Victoiától- mosolygott és elém szaladt. –A játék elkezdődött- suttogta a fülembe és már el is tűnt.