(Bella szemszöge)
A vásárlás nagyon jó hangulatban telt.Még soha nem szórakoztunk ilyen jól, lehet hogy a hely teszi vagy nem tudom.Amy-vel soha nem volt valami jó a kapcsolatunk,de az utóbbi időben mintha ez megváltozott volna.
-Bella,ez milyen?-szakított ki a gondolataimból nővérem hangja.-Jól áll?-mutatta a magassarkú csizmáját.
-Persze.De lassan mennünk kéne,mert a fiúk nem mentek el a suliba,úgyhogy azt is nekünk kell elintéznünk-szólaltam meg 3óra vásárlás után.
-Jól van,de ezt még megveszem-indult el a kassza felé.
-Rendben.Én kint megvárlak a kocsinál.Addig bepakolom a csomagokat.-mondtam és elindultam a kijárat felé.Amint elértem az autómhoz bepakoltam a csomagtartóba és beültem az anyósülésre.Kis idő múlva megjelent az autó mellett Amanda is.
-Na akkor most hova?-kérdezte amint beült a volán mögé.
-Forksba,a középiskolához-válaszoltam.
20 perc múlva már az iskola parkolójában álltunk. A parkolóban nem volt senki,mi pedig a tanulmányi iroda felé vettük az irányt.
-Jó napot-köszöntünk egyszerre Amy-vel.
-Sziasztok-köszönt vissza az íróasztal mögött ülő vörös hajú nő.Úgy a harmincas éveiben járhatott.-Miben segíthetek?
-Szeretnénk beíratkozni-kezdett bele nővérem.
-Semmi akadálya-vett elő egy csomó papírt.
Egy óra alatt elintéztünk a beíratkozást és holnap már kezdhetünk.Holnap vehetjük át az órarendeket és a tankönyveket is.
Amikor kiléptünk a parkolóba, minden szempár ránk villant. Az autóm körül egy egész tömeg állt.Mikor elindultunk felváltva néztek minket meg az autót. Hát nem csodálom,hogy így megbámulták a kocsit. Itt még Edward Volvója is feltűnő lenne nem hogy egy tűzpiros Lexus.
-Megtennétek,hogy arrébb álltok? Szeretnék hozzáférni a kocsimhoz-szólaltam meg amikor odaértünk a tömeghez,de senki nem mozdult.Ennyi év után már hozzá szokhattam volna,hogy az emberek megbámulnak,de sose szerettem a középpontben lenni.
-Na mi lesz? Egész nap itt fogtok állni és bámulni vagy arrébb is mentek?-kérdezte gúnyosan nővérem.
A tömeg egy kicsit hátrébb húzódott.Beültünk az autóba majd nagy nehezen kitolattam.Nem akartam elütni senkit .
-Mit fognak majd szólni ha holnap a fiúkkal fogunk megjelenni?-kuncogott Amy.
-Minden olyan lesz mint szokott.Megbámulnak,pletykálnak és fétékenykednek.
Hirtelen elsötétült előttem minden és az erdőben találtam magam.A fiúkat láttam,amint az erdőt páztázzák és támadó állásban állnak,majd hirtelen eltűntek én pedig újra az autóban találtam magam.Megint a fiúkra konventáltam,de semmi csak sötétség.
-Nem,az nem lehet.-suttogtam magam elé.
-Micsoda? Bella,mit láttál? Bella?
Leálltam az autóval az út szélére és hadarni kezdtem.
-Amanda,figyelj rám és tedd azt amit mondok.-ő bólintott,így fojtattam-Vidd haza a kocsit és zárd le a házat,azzal a kapcsolóval amit a ház védelmére építettünk be. Aztán hívd fel anyáékat,hgy AZONNAL jöjjenek haza,ne akkor amikor tudnak hanem azonnal.Utána zárkózzatok be.
-Miért, mi történt?-kérdezte rémülten Amy.
-A fiúk jövője eltűnik,nem látok semmit.Megkeresem és visszahozom őket.És nem, nem jöhetsz mert van valaki vagy valami az erdőben nem látom hogy mi és veszélyes is lehet.Ezért kérem hogy zárkózzatok be,majd ha hazaértünk elmagyarázunk mindent.-kipattantam a kocsiból és még odakiáltottam egy ,,otthon találkozunk"-ot majd futni kezdtem.Még hallottam,ahogy felbőg a motor és nagy sebességgel kilő.
Mindez 2 perc alatt zajlott le.Eszeveszett gyorsasággal futottam a látomásomban szereplőhelyszín felé.A következő percben egy látomás kuszott elém amiben anyáék Amy hívása után épségben hazaérnek.
Ahogy a morgások és a zajok erősödtek,úgy éreztem hogy egyre büdösebb lesz.Bekapcsoltam a gondolatolvasást, hátha hasznát veszem.
Hallottam a fiúk gondolatait,majd egyszercsak meghallottam egy erőteljes hangot ami egy szót ismételgetett:TÁMADÁS.
Ekkor már láttam a fiúkat,de nem volt időm gondolkodni.Nagy lendülettel a három fiú mellé ugrottam és kitoltam a fizikai pajzsom.
Amikor megláttam,hogy mik közelednek felénk még a vér is meghült az ereimben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése