11.fejezet

"Ha valakit nagyon szeretünk, akkor az ő vállán akarunk sírni, még ha meg is bántott minket. Ha rettenetes dolgot tesz is ellenünk, az ő karjában keresünk vigaszt."

(Bella szemszöge)

Rose-val megreggeliztünk majd a nappaliba mentünk ahol nem várt látvány fogadott. 

Tanya a férjem ölében ült és nem sok kellett hozzá,hogy meg is csókolja.A többiek amint észrevettek ijedte képek vágtak.Edward felállt a helyéről és nem foglalkozva az éppen földre eső Tanya-val odajött hozzám és átkarolta a derekam.Ha Edward nem tart erősen,Tanya már rég halott lenne.
-Nem merészelj még egyszer a férjem közelébe menni,mert megöllek.Értetted? Még egy ilyen és halott leszel.Csak hogy tudd,az életeddel játszol-kiabáltam és próbáltam kiszabadulni Edward karjai közül,melyekkel szorosan tartott.
Rosalie lepett meg mindenkit a legjobban.Ember létére elém állt.Egy vad és gyilkolni akaró félvér elé,nem gondolva arra,hogy akár az életébe is kerülhet.Mindenki teljesen lefagyva állt és nem mozdult semerre.
Nem csodálom,hogy ilyen reakciót váltottam ki belőlük.Még én is megilyedtem magamtól.Ajkaimat egy vad és mélyről jövő morgás hagyta el.
-Bella.Bella kérlek.Nyugodj meg.Hallod.Gondolkozz tiszta fejjel.Bella.Ne engedj az ösztöneidnek.Még a végén megbánnád ami most tennél.Kérlek.Bella.-Rosalie szavai valamennyire észhez térítettek,de nem eléggé.Az agyam felfogta a szavakat,de az ösztöneim erősebbek voltak.Teljesen elvesztettem az uralmat önmagam felett és nem tudtam irányítani magam.
Az utolsó amit még láttam az Tanya önelégült arca és hogy Emmett elém rohanva elviszi Rose-t,Jasper pedig Edwardnak próbált segíteni visszatartani  engem.Majd ellepte az elmém a vörös köd és már nem voltam önmagam.

 (Edward szemszöge)

Bella és Rosalie a konyhába mentek reggelizni,én pedig a többiekhez csatlakozva leültem TV-t nézni.Mikor hallottuk,hogy Belláék jönnek ki,hirtelen egy hideg és kemény testet éreztem ahogy az ölembe ül.Először azt hittem,hogy szerelmem az, aztán megláttam Tanya arcát közeledni felém.De mielőtt még bármit is tehettem volna,Bella és Rose jelent meg a nappali ajtajában.
Ránéztem szerelmem arcára és komolyan mondom,vámpír létemre is megijedtem tőle.Még sosem láttam ilyennek.A szeme most a megszokott csokoládébarna helyett vörös volt.
Azonnal felálltam,nem törődve,mi lesz a még mindig az ölemben ülő Tanya-val és szerelmem mellé siettem.Átkaroltam a derekát és szorosan tartottam.
-Nem merészelj még egyszer a férjem közelébe menni,mert megöllek.Értetted? Még egy ilyen és halott leszel.Csak hogy tudd,az életeddel játszol-kiabálta és próbált kiszabadulni a karjaim közül.
Bella ajkait egy vad morgás hagyta el.Mindenki megdermedt és a gondolataik is arról árulkodtak,hogy Bella viselkedése sokkolta őket.Rosalie volt az egyetlen aki nem foglalkozva a saját épségével szerelmem elé állt.Ezzel a tettével mindenkit még jobban megdöbbentett.
-Bella.Bella kérlek.Nyugodj meg.Hallod.Gondolkozz tiszta fejjel.Bella.Ne engedj az ösztöneidnek.Még a végén megbánnád ami most tennél.Kérlek.Bella.-Rosalie próbálta nyugtatni,de Bells már nem az volt aki tíz perccel ezelőtt és ez az én hibám.Teljesen az ösztönei uralták és ezt a bátyáim is jól tudták.
Emmett odarohant Bella elé és elvitte Rosalie-t,míg Jasper odajött hozzám és segített lefogni szerelmemet.Anyáék pedig aggódtak.Annyir mint még soha.
Tanya gúnyosan vigyorgott és rettentően jól szórakozott szerelmem viselkedésén egészen addig,amíg Jazz meg nem szólalt.
-Vigyétek ki innen Tanya-t.-Adta ki az utasítást,mire mindenki elindult kifelé.Emmett pedig Rose mellett volt végig,ha netalántán Bella mégis kiszabadulni időben közbe tudjon lépni.
Soha nem bocsátom meg magamnak,ha szerelmem miattam fog bántani valakit.Tudom milyen és csak magát hibáztatná.
Már Emmett és Rosalie is majdnem kiléptek az ajtón amikor Jasper utánuk szólt.
-Emmett,hagyd Rose maradjon.Ne vidd ki.
-De Jasper eszednél vagy? Bella nincs önmagánál csak az ösztönei irányítják és Rose csak egy ember.-Emmett is felfogta a helyzet súlyosságát.
-Igen észnél vagyok. Bella érzései meginogtak,amikor Rose beszél hozzá és küzdött az érzései ellen.-kezdett magyarázatba Jasper.-Most jelenleg Rosalie az egyetlen akinek a jelenléte legíthet lenyugtatni Bellát.
-Jó de akkor én is maradok.-állt Rosalie mellé Emmett.
-Renden.
Miközben a többiek ezt megvitatták Bella kezdett kicsit nyugodtabb lenni és már nem prbált annyira kiszabadulni mint előtte.
Rosalie visszament Bella elé és újra próbálkozott,míg mi Jazz-el továbbra is lefogtuk szerelmemet.Emmett pedig Rose minden lépését árnyékként követte.
Rosalie két tenyere közé fogta Bella arcát és így beszélt hozzá.
-Bella.Bella kérlek,figyelj rám.Rose vagyok,tudod Rosalie.Gyerünk nyugodj le.Hallod? Kérlek,hozdd vissza nekem azt a Bellát akit tegnap megismertem.Ne foglalkozz Tanya-val.Ne is gondolj rá.Gyere vissza.Kérlek.
Hihetetlen,de a szavai hatottak szerelmemre,aki fokozatosan lett egyre nyugodtabb.
Jasper elengedte amikor már teljesen nyugodt volt,én pedig szorosan tartottam őt és a lehető legközelebb húztam magamhoz.Szerelmem készségesen bújt hozzám és mélyeket lélegzett.
Emmett távolabb húzta Rosalie-t és Jasper is melléjük állt.Kis idő múlva Bella teljesen nyugodtan fordult a többiek felé.
-Sajnálom.Én ezt nem akartam.Annyira szégyellem magam.Ugye nem bántottam senkit? Azt nem élném túl.-Bellsből csak úgy záporoztak a szavak és tudtam,hogy most mindenért magát okolja.
-Bella,nem történt semmi.Édesem kérlek nyugodj meg.-tudtam,hogy a szavaimtól még nem fogja jobban érezni magát,de egyszerűen nem jutott más az eszembe.
-A francba is.Dehogynem történt.Elvesztettem az önuralmam és akárkit bánthattam volna,főleg ha a képességeim is elszabadultak volna.Hát nem érted?Ilyen nem fordulhat elő többet.
-Bella ez nem a te hibád.Ne okold magad.-Rose is próbált segíteni meggyőzni.
-De az enyém.Én nem tudtam harcolni az ösztöneim ellen.De köszönöm.-indult el Bella Rose felé.Emmett pedig autómatikusan tolta a háta mögé Rosalie-t.
-Ne aggódj bátyus.Újra önmagam vagyok.Nem fogok bántani senkit.-nyugtatta Emmettet szerelmem és újra Rose felé indult.Ezuttal senki nem állt az útjába.Amint elérte Rosalie-t szorosan megölelte és sírós hangon beszélni kezdett.
-Köszönöm.Köszönöm,hogy nem hagytad,hogy őrültséget csináljak és azt is köszönöm,hogy nem féltél tőlem.Pedig lett volna rá okod.
Rossz volt így látni életem értelmét ahogy magát hibáztatja közben pedig minden az én hibám.Jasper gondolatban már ordibált velem,hogy nem akarja még az én önmarcangolásomat is érezni és elég neki a Belláét elviselni.
-Ugyan semmiség.Nem tudom ti hogy vagytok vele,de én már mennék vásárolni.Mehetünk?-próbált terelni Rose amit Bella is észrevett de csak mosolygott és válaszolt is az előzőleg feltett kérdésre.
-Persze.Mehetünk.-Bella  hangulata egyik percről a másikra megváltozott és ebben nagy szerepe volt Jazz képességének is.
Bella nagy ívben elkerülte Tanya-t.Anya amint meglátta szerelmemet már előtte is termett és szorosan ölelte magához.Carmenék elnézést kértek Tanya nevében is majd mindenki ment a saját dolgára.Mi pedig vásárolni indultunk.

(Bella szemszöge)

A lehető legmesszebbre mentem Tanya-tól,hogy még véletlenül se tudjon megint kihozni a sodromból.Anya amint meglátott azonnal előttem termett és szorosan magához ölelt.Majd mindenki a saját dolgára indult mi pedig vásárolni.
Amy a saját kocsijával ment,Tanya és Irina pedig vele tartott.Jasper,Kate,Rose és Emmett  Jazz autójával,Edward és én pedig szerelmem Volvójával mentünk.Amyék egyenesen a plázába mentek Seattle-be,mi pedig még beugrottunk Alice-ért is.Amint Alice is velünk volt mi is Amy-ék után indultunk.
Amint megérkeztünk és már nem láttuk Amy-éket ezért mi is elindultunk kifosztani a boltokat. A reggeli "kirohanásomnak" már semmi nyoma sem volt és ebben Jasper képessége rengeteget segített.Alice és Rose pedig nem hagyták,hogy sokat gondolkozzak,de nem is akartam.
A fiúknak is vettünk jó pár ruhát,de a vége felé már csak a csomagokat voltak hajlandóak cipelni.Hiába állították,hogy nem, én akkor is tudtam,hogy azért is nem nyávognak és jönnek utánunk minden szó nélkül,mert félnek,hogy megint kiborulok és még véletlenül megölnék valakit.
De én örültem neki,hogy minden hiszti nélkül jönnek oda ahova én mondom.
-Mi lenne,ha ennénk valamit?-kérdete Rose mikor már három órája "rohangálhattunk" egyik boltból a másikba.-Mondjuk salátát?
-Az jó lenne.Már kezdek éhes lenni.-értettem vele egyet én is.
-Fiúk esztek ti is?-fordult Alice a fiúk felé.
-Nem mi keresünk valami húsfélét.A lányok vannak oda a salátáért,de engem kiráz tőle a hideg.-kezdett Emmett színészkedni,mire mindannyian halkan kuncogni kezdtünk.
-Kate,kérlek kísérd el a fiúkat.-mentettem ki  kedvenc unokatesómat az evés alól.-Még a végén megszöknének.
-Szerelmem,biztos jó ötlet ez?Ha szeretnéd,itt maradok,úgysem vagyok éhes-ölelt át Edward.
-Nyugodj meg.Nem lesz semmi baj.Ami reggel történt,nem fog megismétlődni soha.
Legalábbis annyira biztos nem fogok engedni az ösztöneimnek,hogy ne tudja tisztán gondolkozni-tettem hozzá magamban és biztatásképp rá mosolyogtam.
Vonakodva bár,de magunkra hagytak minket.
-Bella-szólított meg Alice amikor már egy ideje csendben voltunk.-mi történt reggel,amiért a fiúk egész nap aggódva  figyelték minden lépésedet?
Alice a közepébe talált.Mindig mindent észrevesz.Miből gondoltam,hogy ez majd elkerüli a figyelmét?
Pont olyanra kérdez rá amire nem válaszolhatok teljesen őszintén.Most mit mondjak neki?-tettem fel magamban a kérdést.

U.I:Sajnálom,de a hétvégén nem leszek gépközelben,ezért is hoztam ma a frisset.Remélem tetszett a fejezet.Amint tudok jelentkezem.
      Puszi:Rosalice.