12.fejezet /első rész/

       
 (Bella szemszöge)

Most mit mondjak neki?-tettem fel magamban a kérdést. 

Rose válaszolt helyettem,amikor észrevette,hogy hirtelen nem tudok mit mondani. 
-Csak Bella és Tanya reggel összeveszett,mert a nővérem majdnem megcsókolta Edwardot.És szegény Bella kicsit kiborult.
-Hát nem tudom,mit szokás ilyenkor mondani,de a helyedben én is kiakadtam volna.-próbált vigasztalni Alice.
-Ez azért egy kicsit több volt mint egyszerű kiborulás,de azért kössz,hogy vigasztalni próbálsz.De tudod mit,beszéljünk valami másról.-mosolyogtam rá barátnőmre.
-Oké,és miről?
-Tanyaék holnap elutaznak és csak Rose marad itt.A többiek meg jövőhéten kirándulni mennek,mi pedig Rosalie-val otthon maradunk.És arra gondoltunk,hogy nem lenne-e kedved azon a pár napon ott aludni nálunk.
Persze nem kötelező-ajánlottam,miközben tudtam,hogy úgyis igent mond.
-Rendezhetnénk egy csajos estét.-mosolygott rá Rose is.-Na mit szólsz?
-Én benne lennék,de nem tudom,hogy anyáék megengednék-e.
-Akkor legyen úgy,hogy elmegyünk érted,onnan hazamegyünk hozzánk,bemutatlak a szüleinknek és utána Esme visszajön velünk hozzátok és ő majd elkér a szüleidtől.-vázoltam a lehetőséget.
-Ez nem túl bonyolult?-kérdezte Alice összeráncolt homlokkal.
-De egy kicsit,de Esme nem tud úgy elkérni a szüleidtől,hogy nem is ismer.Ezért kicsit  komplikált,de meg lehet oldani-egy ezer wattos mosolyt küldtem felé mire megadta magát.
-Rendben.És akkor mikor jöttök értem?
-Mondjuk holnap? Miután elmennek Tanyaék?-kérdezte Rose tőlem és Alice-től egyszerre.
Hálás voltam neki,hogy segít, pedig elvileg haragudnia kellene rám amiért majdnem rátámadtam a nővérére.Most már biztos vagyok benne,hogy azért bízom meg Rose-ban ennyire,mert szöges ellentéte Tanyanak.
-És meddig lesznek a többiek? Hány napa készüljek,ha anyáék elengednek?-zökkentett ki Alice a gondolataimból.
-Három napig maximum,de lehet hogy hamarabb hazajönnek majd.
-És mikor indulnak?
-Pénteken.Ugye Bella? És akkor vasárnap jönnek haza.-válaszolt Rose Alice kérdésére.
-Na csajok akkor ezt megbeszéltük.De szerintem mennünk kéne, a többiek is biztos végeztek már.-zárta le a beszélgetést Rosalie.
-Igen,menjünk.De most hol találjuk meg a többieket?-nézett rám tanácstalanul Alice.
-Nyugalom nemsokára ők is itt lesznek-mosolyogtam.
Nem sokkal később megérkeztek a többiek is,de legnygyobb sajnálatomra nem csak a fiúk,hanem Amy-ék is.
Edward a lehető legtávolabb volt Tanya-tól és Kate-val beszélgetett,aminek nagyon örültem.
Amikor odaértek hozzánk,Edward mellém lépett én pedig megcsókoltam.Miután elengedtük egymást szorosan ölelt magához én pedig készséggel bújtam az ölelésébe.Tanya felé fordultam és amikor megláttam az arckifejezését,hatalmas mosoly terült el az arcomon és egy "ő csak az enyém" nézést küldtem felé.
-Képzel édes-szólítottam meg szerelmemet és csak annyira húzódtam el tőle,hogy a szemébe nézhesse.-Alice átjön hozzánk arra a három napra,amíg ti nem lesztek otthon.
-Igen,de csak akkor,ha a szüleim megengedik.
-Az jó,de kicsim kérlek nyugodj le,mert a végén még elájulsz itt nekem-puszilt a hajamba Edward.Hát igen,szokásom kicsit túlpörögni,de nem annyira,hogy el is ájuljak.Majd suttogva folytatta.-És szegény Jazz is kikészül az érzéseidtől.
Jasperre néztem és egy bocsánatkérő pillantást küldtem felé,mire halványan elmosolyodott.
-Jó-jó lenyugszom.
-Igen Bella hűtsd le magad-szólt közbe gúnyosan Tanya.
-Ha még a szöszi parókádat a fejeden akarod tartani,befogod azt a nagy szád.
-Miért mi lesz ha nem.Megismétled a reggeli kis akciódat ennyi ember előtt-vágott vissza Amy,ami nagyon rosszul esett főleg azért,mert ő mondta.Akitől a legkevésbé vártam volna.De ha ő így akkor én is.
Már épp visszaszóltam volna neki,amikor Jazz megszólalt.
-Amanda elég. Hagyd békén Bellát. Most nem hozzád szólt. Ne szólj bele olyanba ami nem tartozik rád.
-Kérlek,hagyjátok abba. Mindenki minket néz. Menjünk inkább.-próbált hatni Rose mindenkire,de hiába.
-Na megszólalt a potyalakos is-Amy nagyon gúnyosan viselkedett és ez a mondata vágta ki a biztosítékot Emmettnél is.
-Amy most már tényleg elég. Miért vagy ilyen ellenséges mindenkivel? De főleg Bellával. Az utóbbi időben senkihez sincs egy jó szavad sem csak veszekedsz mindenkivel.Hol van az a lány akit annyira szerettem?
-De...-kezdett volna tiltakozni Amy,de Emmett folytatta.
-Semmi de. Majd ha sikerül előhoznod ugyanazt a lányt akit imádtam,majd szólj.Addig nincs miről beszélnünk.
Mindenki döbbenten hallgatta Emmettet,akit még soha nem hallottunk így beszélni a feleségével.Mindig a kedvében járt és a legtöbb dologban mellé állt,de úgy látszik ő is megelégelte nővérem viselkedését.

Ezek után hazaindultunk.Először hazavittük Alice-t,majd hazamentünk mi is.Kipakoltuk a vásárolt cuccokat és megnéztünk egy filmet.Bár halvány fogalmam sem volt róla hogy mit néztek a többiek,mert én már a film elején bealudtam.Aztán a film végére ébredtem fel,mert Edward az arcomat simogatva ébresztgetett.
Amikor anyáék megérkeztek-mert Carmennel az árvaházban voltak egész nap-anyához mentem és kiskutya szemekkel kértem.
-Anya,holnap eljön hozzánk Alice és arra szeretnélek kérni,hogy utána gyere velünk Alice-ékhoz,mert el kéne kérni őt a szüleitől,amíg ti vadásztok.
-Persze.De te miért nem jössz? Mármint vadászni.-kérdezte.
-Mert valakinek itthon kell maradnia Rose-val én pedig megelégszem az emberi étellel,míg rátok már rátok fér egy kiadós vadászat.-mosolyogtam rá.
-De te már elég rég voltál.Ne lesz belőle gond?-aggodalmaskodott.
Nem,nem lesz. De legközelebb majd veletek megyek.És miután hazajöttök én is elmegyek majd vagy még előtte.
-Jól van. De miért akarod,hogy itt legyen Alice?-leültünk a kanapéra és ott folytattuk tovább a beszélgetést.-Nem ő miatta veszekedtek folyton a nővéreddel?
-Nem anya.Amy-vel azért veszekedünk állandóan,mert nem tudja elfogadni a döntésem.És nem csak azért van problémája a két lánnyal, mert emberek.
-Amy nehezen viseli a vámpír létet és talán ezért nem kedveli Alice-t és Rosalie-t.De adj neki egy kis időt.Csak félt minket.
-Abban teljesen igazad van,hogy fél,de nem minket félt,hanem attól fél,hogy...áááá...semmi.Hagyjuk inkább.Majd legközelebb megbeszéljük-még nem mondhatom el anyának amit Amy-ről tudtam meg.Most még nem.Majd ha eljön az ideje.
-Amúgy azt még nem mondhatom el,miért akarom,hogy Alice itt legyen.Egyenlőre legyen elég annyi,hogy a biztonsága érdekében szükséges.-miután befejeztem a mondandóm,felálltam átöleltem anyát majd a lépcső felé indultam.-Anyu,köszönöm.De most felmegyek Edwradhoz.Ott megtaláltok.
-Jól van lányom-szólt még utánam Esme.
Amikor felértem  furcsamód beszélgetést hallottam a szobánkból.Megálltam az ajtó előtt és hallgatózni kezdtem.
-Dehát Edwrad,te engem szeretsz,én érzem.Csak az az átkozott magához láncolt a képességével-hallottam meg Tanya hangját.De mit keres ő a mi szobánkban?
-Nem, én szeretem Bellát. És hagyj békén,mert nem érzek irántad semmit. Nekem Bella az életem és a feleségem.Nem fogom megbántani miattad. Ő nem érdemli meg.Most pedig menj innen és hagyj minket békén.Nem akarok tőled semmit.-valahogy már meg sem lepődöm rajta,hogy vele van bent az a nőszemély.

Jobbnak láttam bemenni,mielőtt még Tanya valami őrültséget művel. Meg persze már eleget hallottam Tanya nyavajgásából és Edwardot is szerettem volna megkímélni a tovább próbálkozásoktól,hogy udvariasan koptassa le Tanyat.De amikor benyitottam,olyan látvány tárult a szemeim elé,ami még a reggelinél is jobban feldühített.

U.I:Gonosz vagyok,igaz? Arra gondoltam,hogy ez a rész hosszúra sikeredett és mivel a következővel szorosan összefügg,ezért több részben rakom fel.Remélem tetszeni fog.
És köszönöm a komikat mindenkinek.Nagyon jól esnek.
    Puszi:Rosalice.