17.fejezet

                                                 "Vigyázz a szívemre - itt hagytam nálad!"

(Bella szemszöge)

Majd a következő pillanatban olyat tett,amit soha nem gondoltam volna. 

Megindult felém,de Emmett elkapta a derekát. Szinte örjöngött a férje karjai között és próbált kiszabadulni,de Jasper lenyugtatta.Aztán már csak kiabált.
-Ti teljesen bolondok vagytok? Itt van egy ember aki tud rólunk és ti ilyen lazán fogjátok fel? -kiabált.
-Emmett, ha szólok engedd el és menj Rose elé. És maradj ott, amíg meg nem nyugszik. Apa,anya menjetek ti is. Jasper, maradj Alice mellett és Edward menj te is oda hozzájuk.-hadartam el nekik. Mert Amy-t már Jasper sem sokáig tudja viszonylag nyugton tartani és nem akarom, hogy Rose-nak vagy Alice-nak baja essen. Egyedül én vagyok a hibás amiért Amy így kiborult.
-De miért kell ezt kicsim?-kérdezte Esme,de Rose mellé ment.
-Mert meg kell védenetek a lányokat.Ők könnyebben sérülnek,mint mi.Most pedig engedd el Emmett.-mondtam.Bátyám azt tette,amit kértem tőle. Elengedte a feleségét és már Rose előtt is volt. 
-Amy látszólag nyugodtan állt ott, ahol eddig is volt, de ismertem már annyira,hogy átlássak rajta.Tudtam,hogy egy rossz szó és már ugrik is.
-Szánalmas ez a kis védőakciód.Ugyanis most még nem őket akarom, hanem téged.-erre a mondatra Edward felém fordult és már indult volna, ha nem állítom meg.
-Ne.Maradj ahol vagy.Mindenki maradjon a helyén, bármi is történjék.
-Bella, azt hiszem szóltam már, hogy hagyd békén azt a szerencsétlen embert.-Jasper felől egy mély morgást hallottam, de most nem foglalkoztam vele.-Belegondoltál,mi lesz, ha a Volturi megtudja, hogy tud a létezésünkről?
-Én pedig úgy emlékszem,szóltam már,hogy ne avatkozz a dolgaimba. Semmi közöd hozzá mit teszek vagy mit nem.-vágtam hozzá én is gúnyosan.
-De nagyon is van hozzá közöm, mert ezzel veszélynek teszed ki a családomat.
-Soha...érted...soha nem sodornám veszélybe a családomat. Ha pedig netalántán mégis, akkor az életem árán is megvédeném őket.És nem mondom el többször,úgyhogy jól vésd abba a szőke agyadba. Ne ártsd bele magad olyanokba,amik nem tartoznak rás,különben én magam öllek meg és nem viccelek. Remélem megértetted,mert most szóltam utoljára.-sziszegtem.
-Egy szerencsétlen ember miatt képes vagy ekkora veszélynek kitenni minket. Egy önző és aljas kis félvér vagy.-vágta hozzám,amitől már nagyon begurultam.
-Ő nem akárki,hanem a legjobb barátnőm.A volturi pedig honnan tudná meg, hacsak nem miss "volt" Volturitól?-kiabáltam.
Egy percre a többiek felé néztem és meghallottam Alice sikítását,de mire visszafordultam Amy felé ő már előttem állt és a falhoz szorított a nyakamnál fogva. Egy pillanat alatt változtattam a testhelyzetünkön és most én nyomtam őt a falnak.

-Azt ajánlom, jól gondold meg mit teszel,mert könnyen a halálodat okozhatja a felelőtlenséged.Még egy rossz mozdulat és úgy öllek meg,hogy észre sem veszed.Eddig is csak a bátyám miatt viseltelek el,de még egy rossz húzás és meghalsz.És azt ajánlom,ezt felfogd a szőke agyaddal.-sziszegtem.Olyan hangosan beszéltem,hogy még Alice és Rose is értették.Elengedtem Amy-t,aki már valamivel "nyugodtabb" volt.És a többiek felé fordultam.

-Remélem ti ia hallottátok.Alice a családunkhoz fog tartozni és ez ellen senki sem tehet semmit. Talán Jazz, de lehet hogy még ő se. Olyan tisztán látom.
-Édesem,kérlek,most már te is nyugodj meg.Mindenki hallotta és tudomásul veszi.Ne aggódj-ölelt át Edward.Mindeig tudja mit kell tennie ahhoz,hogy teljesen megnyugodjak.
-Emmett,vidd innen a feleséged-szóltam már valamivel nyugodtabb hangon.
A bátyám odajött hozzánk és elkapta felesége kezét.Felmentek a szobájukba,de ahogy elhaladtak Rose mellett Emmett furcsán nézett rá.
-Várjatok összezavarodtam.-szólalt meg Alice Jasper válla mögül.-Feleség?Volturi? Mégis mi folyik itt?
Leültünk a kanapéra és belekezdtünk a mesélésbe.
-Mint azt már tudod,mi vámpírok vagyunk.-kezdtem bele,de apa félbeszakított.
-Talán kezdjük a vámpírok tulajdonságaival-mosolygott rám és folytatta.-Gyorsak,erősek vagyunk.Jég hideg,sérthetetlen a bőrünk és csillog a napon.Nem szünk emberi ételeket csakis vérrel táplálkozunk és abból is csak állatvérrel.
-De én láttam Bellát enni a plázában.-értetlenkedett.
 -Azért,mert én csak félig vagyok az. Én igazából félvér vagyok. Félig ember és félig vámpír. Anyám még ember volt amikor én születtem,de belehalt a szülésbe.Vérrel és emberi étellel is táplálkozom.Az én bőröm nem csillog a napon,a hőmérsékletem magasabb mint a többieké és ami a legfontosabb, ver a szívem.Nagyjából ennyi-a legfőbb tudnivalókat elmondtam a félvérekről.Ránéztem barátnőmre és reméltem,hogy tudott követni.Bólintott és feltette az újabb kérdését.
-Azt mondtad,feleség.Most akkor ez...?-kereste a szavakat.
-Esme és Carlisle férj és feleség,úgy ahogy Amy és Emmett, meg Bella és én-válaszolt Edward. 
-Oké.Ez világos.De mi az a volturi? 
-A fajtánk királyi családja.Ők úgymond uralkodnak a világunkban.És gondoskodnak róla,hogy betartsuk a törvényt.-adta meg a választ Jazz.
-Milyen...?
-Nem szabad felfednünk magunkat az emberek előtt.Vagyis nem tudhatnak a létezésünkről. 
-Ha nem haragszotok,ennyi nekem pont elég egy napra.Elfáradtam és felmennék a szobámba-állt fel Alice és Jasper kíséretében felment az emeletre.
Mindenki elment a saját dolgára és Edwarddal mi is a szobánkba mentünk.Leültünk az ágyra és csendben élveztük egymás közelségét.Az egyik pillanatban még a szobánkban ültem szerelmem ölében, a másikban pedig már Jasper szobájában találtam magam és láttam Alice-t a bátyámmal csókolózni.Amint visszatértem a jelenbe, madarat lehetett volna velem fogatni.Felugrottam az ágyról és örömömben fel s le rohangáltam a szobában azt kiabálva "Megcsókolta...magcsókolta" egészen addig, amíg Edward meg nem elégelte a viselkedésem és átölelve a derekamat az ágyra húzott.
-Szívem,nyugi.Magyarázd meg minek örülsz ennyire?
-Edward,hát nem érted,Jasper megcsókolta Alice-t.Végre,már azt hittem, nem képesek maguktól rájönni az érzéseikre.
Hihetetlenül boldog voltam,amiért végre a bátyám is megtalálta a boldogságot méghozzá egy olyan személyben,mint Alice,aki szeretetre méltó,jó és kedves.


(Rosalie szemszöge)

Féltem.Rettenetesen féltem, hogy Bellának valami baja esik.Amanda olyan volt, mint egy vérszomjas fenevad. Jól esett és egy kicsit meg is nyugtatott Emmett közelsége.Amikor Bella elém és Alice elé küldte a család többi tagját és ő védtelenül maradt a nappali közepén,és mikor my közölte, hogy Bellát akarja nagyon megijedtem. Féltettem Bellát. Nagyon közel áll hozzám és nem tudnám elviselni, ha baja esne.
-Bella-kiáltotta Alice, ezzel kirángatva a gondolataimból.
Belláék felé néztem és az arcomra kiült a rémület.Nem gondolkodtam csak azt tettem,ami éppen az eszembe jutott.Tettem egy lépést Belláék felé,de Emmett az utamba állt.Hallottam,hogy Jasper nyugtatja Alice-t,hogy nem lesz semmi baj,de tovább már nem tudtam rájuk figyelni,mert Emmett beszélni kezdett.
-Mi a fenét akarsz csinálni?
-Bella megsérülhet. Tegyetek már valamit-keltem ki magamból. Újra elindultam,de Em karjai a derekam köré fonódtak és nem tudtam kiszabadulni.Esme a vállamat fogta Carlisle pedig nyugodtan állt mellettünk.Újra Belláék felé néztem,de addigra már Amy-t a nyakánál fogva szorította a falhoz.Nagy nehezen Edwardnak sikerült megnyugtatnia feleségét.Emmett felvitte Amy-t az emeletre mi pedig leültünk a nappaliba és elmondtunk mindent Alice-nak amit tudni szeretett volna.Majd felvnultal Jasperrel a szobájába. Lassan mindenki elment a saját dolgára,így én is felmentem a szobámba.Olvasgattam egy kicsit,majd zuhanyozni mentem.Vagy egy órán át áztattam magam,mire sikerült rávennem magam,hogy kiszálljak.Felvettem a hálóingemet és a hozzá való köntöst és leültem az ágyra.Elővettem az eddig olvasott könyvet és folytattam.Nem tudom mióta ülhettem az ágyban,de egyszer egy halk kopogtatást hallottam.
-Szabad-szóltam ki.Nyítódott az ajtó és egy olyan valaki lépett be rajta,akire ma már nem számítottam. 



U.I:Remélem,hogy tetszett a feji.Sajnos az elkövetkezendő időkben nem igazán lesz időm az írásra a tanulás mellett,de azért megpróbálok rendszeresen új fejiket hozni.
Puszi:Rosalice