14.fejezet

                  „Néha nem kell mást tennünk, csak behunynunk a szemünket és hinni benne.”

(Alice szemszöge)

-Sziasztok.Megjöttünk.-kiáltotta el magát Bella,mire mindenki megjelent a nappaliban.

A ház belseje még meglepőbb volt, mint a külseje. Nagyon világos volt, és nagyon tágas. Az egész földszint egyetlen, tágas helyiséget alkotott. A hátsó, délre néző fal teljes egészében üvegből volt.. A szoba nyugati oldalát tömör, kanyargó lépcső uralta.A falak, a magas, gerendás mennyezet, a padló és a vastag szőnyegek mind a fehér különböző árnyalataiban ragyogtak.És balra, közvetlenül az ajtó mellett, valami alacsony emelvényfélén, egy impozáns hangversenyzongora állt.

Belláék szülei a kanapén ültek,de Bella kiáltására felálltak és elénk jöttek.

-Alice,hadd mutassam be a szüleimet.Esme és Carlisle Cullent.Anya,apa ő a legjobb barátnőm Alice Brandon.

-Szia a nevem Esme.Nagyon örülök,hogy végre megismerhetünk.Belláék már rengeteget meséltek rólad.-lépett elém egy 25 év körüli hölgy.Megölelt és én bátortalanul,de visszaöleltem.

-Én is örülök Ms.Cullen-válaszoltam tisztelettudóan.

-Kérlek,nyugodtan szólíts Esme-nek.

-Szívesen,Esme.-mosolyogtam rá.

-Carlisle vagyok.És kérlek,engem is tegezz.Nem vagyok még olyan öreg.-Carlisle kijelentésére Emmett hangos nevetésben tört ki.

-Csak egy picit.Igaz apa?-Egyeltalán nem értettem jókedvének okát.Carlisle sem nézett ki többnek 25-nél.Körbenéztem és láttam,hogy mindenki mosolyog.Láttam Edwardon is,hogy nagyon nehezen,de elfolytja a feltörni készülő nevetését,de a szája szegletében mosoly bújkált.Bella nagyon csúnyán nézett bátyjára,de Emmett csak hangosabban nevetett,bár barátnőm is próbálta elrejteni mosolyát.

-Rendben.Akkor nagyon örülök,hogy megismerhetlek benneteket.-mosolyogtam rájuk.

Leültünk a kanapéra és beszélgettünk.

Rengeteget kérdeztek rólam és a szüleimről,de én is sokmindent megtudtam róluk.

-Ha nem haragszotok,én készítek valami finomat.-állt fel Esme és miután mindenki bólintott a konyhába ment.

-Én pedig körbevezetem Alice-t-húzott fel Bella.

-Húgi-szólította meg testvérét Jasper.- Ha nem gond, akkor én vezetném körbe a házban Alice-t.

-Nem,persze.De ha végeztetek,azért hozdd be hozzám is.A szobánkban leszek vagy leszünk-nézett Bella Edward-ra.

Jasper elindult az emelet felé én pedig utána.

- Ez itt a konyha...anya és apa szobája...apa dolgozószobája...anya dolgozószobája...Emmett és Amy szobája...Edward és Bella szobája... nos, ez pedig az enyém-nyitott ki előttem egy ajtót.Az egész ház lenyűgözött,de ez a szoba tetszett a legjobban.Lehet,hogy azért,mert ez az ő szobája?Hmm...Nem tudom.

Jasper szobája egyszerű volt,de magával ragadó.Tükrözte a személyiségét. 

-Nagyon szép szoba.-léptem a szoba közepére.-Szabad?-mutattam az ajtók felé.Kíváncsi voltam és nem is kicsit.

-Csak tessék-intett a kezével és lehuppant az ágyra.Én pedig benyitottam az egyik ajtón. Mint azt sejtettem egy nyönyörű fürdőszobába kerültem.A másik ajtó mögött meg egy akkora gardrób állt,mint amekkora az enyém.

-Hűha.Ez...-nem találtam rá szavakat.Minek egy férfinek ekkora gardrób?

-Nagy mi??-hallottam meg Jasper hangját mögöttem.

-Hát az.Már megbecsáss,de minek neked ekkora?

-Hát,ha Bellával élsz egy házban,ez a minimum.De majd megtudod,mert ha jól sejtem még rengetegszer fog rávenni a vásárlásra és így bővülni fog a ruhatárad is.Különben is Belláé 2-szer,ha nem 3-szor ekkora.Az a legnagyobb helység a házban.-mosolygott.-És amúgy is,egy ruhát csak egyszer vehetünk fel.

-Ez most ugye csak vicc?-kérdeztem.Jasper arcát elnézve nem lesz a válasz.-És mit csináltok azokkal a ruhákkal,amiket már hordtatok?

-Rendszerint a nap végére mindegyik kuka,de ami épen marad,azt Bella és Esme elviszik a különböző segélyszervezeteknek.

Csak bólintani tudtam.Leültünk az ágy szélére,de egyikőnk sem szólalt meg.Nem tudtam,hogy kérdezzek rá arra,ami már a "ruhaügy" előtt is nagyon érdekelt.

-Jasper...-szólítottam meg.

-Hmm?

-Hogy lehet az,hogy...a testvéreid...egy szobában...laknak?...Mármint...a...a szüleiteket ez nem...nem zavarja?-nagy nehezem dadogva sikerült összehoznom ezt a két mondatot és még így is pipacsvörös lettem.

-Nem-mosolyodott el.-Nem zavarja őket.Már régóta együtt vannak,főleg Edward és Bella.Te is értenéd,ha legalább annyit tudnál róluk,mint mi.De van egy olyan érzésem,hogy ez hamarabb be fog következni,mint azt szeretném.-a mondat végére az arca nagyon komoly lett.

-Tudod,ezt most nem igazán értem.

Nem igazán fogtam fel amit mondott és zavaros is volt.Hogy lehetnének együtt régóta,amikor még csak 17 évesek.De inkább nem kérdezek semmit.Majd idővel megtudok mindent vagy nem.

 -Nem baj.Elég,ha én értem.De majd te is megtudod idővel. Most pedig jó lenne átmenni Belláékhoz vagy ma már nemigen látod őket-kuncogott és felállt engem is magával húzva.Bólintottam és kilépve a szobából elindultunk barátnőmék szobája felé.

Amikor odaértünk Jasper bekopogott,majd benyitott.

-Szia húgi.Meghoztam a rabodat. 

-Hé,nem vagyok rab-durcás képet vágtam,miközben beljebb mentünk.Bella Edward ölében ült és onnan mosolygott ránk.Ahogy végig néztem rajtuk,észrevettem,hogy Edward keze Bella felsője alatt van.

Belevörösödtem,ahogy értelmet nyertek Jazz utolsó szavai amiket még a szobájában mondott és ahogy belegondoltam,mit zavartunk meg. 

-Még nem,de az leszel-suttogta a fülembe Jazz.

-Na jó fiúk.-Bella felállt Edward öléből és odajött hozzánk. 

-Oké-oké. Itt sem vagyunk-mentek ki mind a ketten.Bellával ketten maradtunk.Mellém jött és húzni kezdett az egyik ajtó felé,ami gondolom a gardróbja lesz.És a sejtésem be is igazolódott.
Amikor Bella kinyitotta a hatalmas kétszárnyas ajtót azt hittem,elájulok.Az én gardróbom három szorosát,ha nem többszörösét láttam magam előtt.Jasper szavai hangoztak a fejemben."A legnagyobb helység a házban"
Ezerszer eltévedtem volna már benne ezalatt a két perc alatt,mióta itt állunk.
Végül hangosan csak ennyit mondtam:
-Ez hatalmas.Nagyobb mint az egész szoba.
-Igen,de egy ruhát csak egyszer veszek fel.-mondta vigyorogva.
-Azt hiszem ezt már Jasper is említett,amikor az övét is láttam.
Bella becsukta az ajtót és leültünk a kanapéra.Minden féléről beszéltünk,eészen addig,amíg Edward be nem lépett a szobába.
-Mondd Edward miért jöttél?-kérdezte Bella.
-Esme kért,hogy szóljak.Csinált sütit és menjetek le enni.Utána meg indulni kéne Alice szüleihez.-Hát persze a szüleim.Teljesen elfelejtettem őket.
-Rendben szerelmem.Gyere Aly menjünk-elhaladva Edward mellett adott neki egy gyors puszit.És már mntünk is tovább.A konyhában csak Esme és Rosalie voltak.
Azt már az első falatnál megállapítottam,hogy Esme remek szakács.A süti rettentően finom volt.
-Anyu,mehetünk akkor?-kérdezte Bella amikor végeztünk.
-Persze kicsi,csak átöltözök.
-Edward,te is jössz?-sétált Bella Edwrad elé.
-Szerintem most menjetek csak ti Esme-vel.Én pedig Jasperrel elmegyek va...kajálni.-mondta Edward és egy jelentőségteljes pillantást küldött barátnőm felé.
-Jól van akkor jó étvágyat.-kacsintott Bella.
Na jó én most csak képzelődöm vagy tényleg több van e mögött.Mindenesetre majd beszélek Bellával.
-Mehetünk-jött le a lépcsőn Esme.
-Rendben.Jó szórakozást.-csókolta meg Bella szerelmét,majd karon ragadott.-De azért siessetek-szólt még vissza a válla fölött.
Egy hatalmas garázsban kötöttünk ki.Még a szám is tátva maradt.Azt eddig is tudtam,hogy a Cullen családnak van pénze,de ennyi? Most komolyan.
-Anyu,szeretnél vezetni vagy menjünk az enyémmel?
-Nekem mindegy-válaszolt Esme Bella kérdésére.
-Akkor én vezetek.-Megindult az egyik autó felé,de én még mindig egyhelyben álltam.
-Hahó Alice.Föld hívja Alice-t.Alice jelentkezz-kalimpált az orrom előtt.Nagy nehezen sikerült felébrednem és már meg tudtam szólalni.

-Kié ez a rengeteg autó?
-Apáé a Mazda,anyáé a Wolksvagen,a Lamborghini az Amyé,a Jeep magától értetődően az Emmetté. Jasperé az Alfa Romeo,Edwardé a Volvó és az Aston Martin.És ez a szépség-sétált vissza a tűzpiros autócsoda mellé-az enyém.Egy Lexus Is 250.
-Bár fogalmam sinc melyik melyik,de mind gyönyörű.-találtam meg a hangom.
-Köszönjük.
Beszálltunk Bella autójába és egyenesen Forksba mentünk.Tévedtem,ha valaha is azt gondoltam Bella óvatosabban vezet mint a párja.Barátnőm szinte száguldott az utakon és veszélyesebben vezetett,mint Edward.De az végképp meglepett,hogy csak nekem tűnt ez furcsának.Esme egyáltalán nem szólt rá,hogy lassítson.Teljesen hozzá volt szokva a gyerekei vezetési stílusához.
-Bella ne vedd tolakodásnak,de a fiúk miért mennek el otthonról kajálni,ha Esme remek szakács?-nem bírtam a kíváncsiságommal.Mindig is kíváncsi természet voltam és az is maradok.
Esme és Bella összenéztek,majd barátnőm válaszolt.
-Mert...mert ez náluk már szokás. Ha nyugodtan akarnak beszélni,ketten vagy mind a hárman elmennek kajálni és közben kibeszélik magukat.
Hamar megérkeztünk a házunkhoz.Bella leállította az autót majd mind kiszálltunk.
Én mentem előre ők peig követtek be a házba.
-Sziasztok.Anya,apa.Megjöttünk-kiáltottam,miután becsuktam magam mögött az ajtót.
-A nappaliban vagyunk-szólt ki anya.
Bevezettem Esmeéket a nappaliba,ahol a szüleim voltak és felkészültem egy nagyon is hosszú beszélgetésre.


(Jasper szemszöge)

Egyszerűen nem tudom mit érzek iránta.Kiborító,hogy mindenkinek az érzéseit érzem és pontosan tudom,mi azaz érzés,de amikor a sajátjaimról van szó csődöt mondok.Ha mellettem van nyugodt vagyok,mert tudom biztonságben van és épségben.Biztonságban?Hát én teljesen megbolondultam.Hogy mondhatok olyat,hogy biztonságban ennyi vámpír között.Nem vagyok normális.
-De nagyon is normális vagy.-jött elő az egyik bokorból Edward.Miután Bellék szobájába átvittem Alice-t vadászni indultam és itt kötöttem ki.
- Edward. – biccentettem, most egyedül akartam lenni, és ki akartam bogozni a saját érzéseim gubancát.
- Megértelek Jazz, de hagyd, hogy segítsek. Nálam jobban senki sem tudja, hogy mire gondolsz, előttem nem tudsz titkolózni. – mondta, és igazat kellett adnom neki.
-Mondd el mit érzel és akkor könnyebb lesz.-kérte és leült mellém a sziklára.-Aztán majd együtt kiokoskodjuk,mi legyen.
-Nem igazán tudom.De amikor a közelemben van valahogy egésznek érzem magam.Minden annyira tökéletes és nem akarom,hogy vége szakadjon.De amikor nincs mellettem,nyugtalan vagyok és attól félek,hogy bármi történhet vele.Úgy érzem,hiányzik egy részem és nem vagyok egész nélküle.Amikor hozzáérek,ezernyi szikra pattan ki köztünk és amikor a szemébe nézek,minden kimegy a fejemből.Csak ő számít és az amit ő akar.Mikor meglátom,az minden vágyam,hogy hpzzáérjek,hogy megsimogassa és a karjaimba zárjam.Már most úgy érzem,ha nem lenne a közelemben összedőlne a világ.-mondtam ki az érzéseimet.
-Hát tesó.Te tényleg beteg vagy és ez a betegség nem más mint a szerelem.-mondta.-Gondolkozz annyit amennyit csak akarsz,de a végén akkor is rájössz,hogy igazam van.-állt fel.Persze,majd pont ő magyarázza nekem,mi a szerelem.
-Nem én magyarázom,hanem te mondtad el az előbb.És onnan tudom,hogy ez a szerelem,mert én ugyan így érzek Bella iránt mióta csak megláttam.És nagyon úgy néz ki, te nem akarod beismerni,hogy szereted,de nem menekülhetsz el előle.-indult el az erdő irányába.Mielőtt még eltűnt volna a szemem elől még visszaszólt.
-És csak hogy tudd, ő is így érez irántad.-Azzal otthagyott és hazament.
Méghogy ő is érez irántam valamit.Nem lehet,hogy egy ilyen szörnyetegbe legyen szerelmes.De én lennék a világ legboldogabb embere,akarom mondani vámpírja,ha így lenne.
Már sötétedett,mikor hazaindultam.Rengeteget gondolkoztam és Edwardnak igaza lett.Én is arra jutottam,hogy szeretem Alice-t.És amennyire lehet,a közelében leszek egészen addig ameddig lehet.