13.fejezet

Sziasztok!

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek az előző fejezethez a komikat. Nagyon jól esik,hogy leírjátok a véleményeteket.Most pedig jó olvasást.Remélem ez is tetszeni fog.

Puszi:Rosalice

(Bella szemszöge)

De valahogy az az érzésem,hogy a mai és az elkövetkezendő napok tartogatnak még meglepetéseket számunkra. 

Reggel Edward mosolyával találtam szembe magam,amint kinyitottam a szemem.Még vagy két órán keresztül feküdtünk az ágyban,néha egy-egy csókot váltottunk és simogattuk egymást.Nem volt szükségünk semmire és senkire,csakis egymásra.
Nagy nehezen kikászálódtunk az ágyból,elvégeztük a reggeli teendőinket és lementünk a többiekhez.
Mindenki a nappaliban volt,kivéve anya.Őt nem láttam sehol,de hallottam,hogy a konyhában van.
Edwarddal leültünk a kanapéra és néztük ahogy Jasper és Emmett sakkoznak.
Anya egy jól megrakott tálcával jelent meg a nappaliban,amit aztán az ölembe rakott.Egy hálás mosoly kíséretében enni kezdtem a reggelimet.
Anya is leült apa mellé és mosolyogva figyelte a sakkozó párost.Most apa is itthon volt,mivel süt a nap.Ilyen alkalmakkor az egész család itthon tartózkodik vagy közös vadászatra megy.
Amint végeztem a reggelimmel,a konyhába mentem,elpakoltam és visszamentem a többiekhez.Az ajtóban hallottam,hogy Emmett morgolódik.Láttam Em durcás képét és Jazz vigyorgását.Már tudtam,hogy Jasper megint legyőzte.
-Ne durcizz bátyó.Ez van.Tudod,hogy Jazz jó stratéga.-veregettem meg a vállát.Majd szerelmem ölébe ültem.
-Kedves vagy húgi.
-Tudom-vigyorogtam.
-Jasper játszunk egyet?-kérdezte Rosalie és a Jazz-hez lépett.
-Persze.
Rose leült Jasperrel szembe és felállították a bábúkat.
-Várjatok-kiáltott fel Emmett én pedig annyira megijedtem,hogy ha Edward nem tart erősen,akkor a földön kötök ki.-Fogadjunk.
Amint kimondta,hirtelen elsötétült előttem minden és az iskola parkolójában találtam magam.Láttam Emmett-et talpig rózsaszínben,majd változott a kép és apát láttam telefonnal a kezében.Amilyen gyorsan jött,olyan gyorsan el is tűnt a kép és megint a nappaliban találtam magam.
-Kicsim,mit látsz?-kérdezte Edward.
-Apa,telefon-amint kimondtam,megszólalt a telefon ő pedig azonnal fel is vette.
-Semmi különöset.De mi lesz azzal a fogadással?-kérdeztem és alig tudtam visszatartani a nevetésem,amikor eszembe jutott a kép Emmettről.
Mielőtt bárki is megszólalhatott volna apa tért vissza hozzánk.
-Kislányom,kérlek.Nem tudnád eltűntetni a napot? Tudom,hogy nem szereted irányítani az időjárást,de sűrgős esethez hívtak.-hadarta el gyorsan.
-De persze.-és tettem amit kért.A nap már nem sütött és apa egy "sziasztok" után már el is tűnt.
-Húgi kérlek,mondd már meg,ki fog nyerni.-kért kiskutya szemekkel Emmett.
-Ne is álmodj róla.Ez pedig nálam nem működik.-mutattam a kiskutya szemeire-Emlékszel?Én találtam ki.
-Na akkor ki játszik?-húzogatta a szemöldökét.
-Én ebből kimaradok-mondta Amy és már el is tűnt.
-Én pedig csak nézem-mosolygott Esme.
-Akkor,Emmett? Kire fogadsz?-kérdeztem.
-Hát persze,hogy Jazzy fiúra.
-Edward?
-Jasper.Bocsi Rose,de Jazz verhetetlen.
-Na és te húgi? Meghúzódsz a háttérben vagy fogadsz te is?-vigyorgott teli képpel Em.
Úgy tettem,mintha gondolkodnék rajta,majd roppant ártatlan képet vágva beszélni kezdtem.
-Én Rosalie-ra fogadok.Legalább mi lányok tartsunk össze.
-A fogadás tétje pedig...-gondolkodott hangosan Em.
-Ha Rose győz,te és Edward holnap talpig rózsaszínben fogtok iskolába menni éééés...Rose segíts egy kicsit.-még mindig rettentően ártatlan képpel fordultam legújabb barátnőmhöz.
-Mondjuk...kérjetek fel egy-egy pasit táncolni.
-Rendben-vágta rá a két fiú egyszerre.
-Ha pedig Jazz győr fehérneműben kell holnap ebédelned.
-Na azt már nem.Nem fogja minden hímnem perverz mocsok az én feleségemet bámulni.-csattant fel Edward Emmett ötletére.
-Hát gondolom ez még elfogadható.Edward kérlek nyugodj meg.Ez még nem a világ vége.-öleltem át mielőtt még jobban kiakadt volna.
-Rose bízom benned.-tettem még hozzá a hatás kedvéért.Mint aki nem tud semmit. Milyen jól fogunk szórakozni holnap.
-Mehet a játék.-mondta Emmett,miközben odajött hozzám és kezet fogtunk.
Rose és Jasper másfél órán kereszül játszottak,de végül a fiúk és Esme nagy döbbenetére Rose győzött.
-Hát ezt nem tudom elhinni.Jasper,miért nem tudtál jobban figyelni? Most öltözhetek rózsaszínbe.Ez is a te hibád.-kezdett nyávogni Em mire Jazz mérgesen válaszolt.
-Hé...nem az én hibám.Fogadd el a vereséget.
-Te médium boszorkány.Nyertél.Most örülsz?-fordult felém Em. Én felálltam,odamentem bátyámhoz és átöleltem.
-Persze,hogy örülök.Te nagy maci.De nekem most mennem kell.-Felvettem a cipőmet,a kabátomat és a táskámat,majd elindultam el a kijárat felé és Edwrad is jött utánam.
-Mégis hova mész?
-Alice-ért.Ma átjön hozzánk,aztán Esme elkéri őt a szüleitől.Emlékszel?-kérdeztem.-Esetleg szeretnél velem jönni?
-Persze,de én vezetek-mondta és a garázs felé indultunk.
Edward vezetett,így az ő autójával mentünk.Amikor Alice-ék házához értünk,Edward a kocsiban maradt én pedig becsöngettem.Nem sokkal később Alice nyitott ajtót.
-Bella
-Szia.Mehetünk?-kérdeztem.
-Mindját csak szólok anyáéknak.-válaszolt.
-Rendben én addig megvárlak a kocsiban.
Alice bólintott és visszament a házba,én pedig beültem az autóba.Alice pár perc múlva  kabátban tért vissza és egyenesen a Volvóhoz jött és beült hátra.
-Sziasztok.
-Helló-köszönt Ed.
-Alice nem lenne baj,ha tennénk egy kis kitérőt előtte?-fordultam hátra.
-Nem,de milyen kitérőt?
-Tényleg.Mégis hova szeretnél még menni?-ráncolta össze a homlokát Edward.
-Hát Port Angelesbe.Még meg kell venni nektek a holnapi ruhátokat-mosolyogtam és rákacsintottam.
-Jaj ne.-nyögött fel,de indította az autót és egyenesen Port Angeles felé tartott.
-Miért van egy olyan érzésem,hogy lemaradtam valamiről?-szólalt meg barátnőm.
-Nem fontos,majd holnap a parkolóban meglátod.Jó lesz.
-Ja  nagyon-morgolódott szerelmem.
-Na ne morgolódj.Nekem abban is tetszeni fogsz.Tudod,hogy nem adok rátok olyan ruhát,ami nekem se tetszik.És nem leszek féltékeny sem a táncpartneredre..suttogtam az utolsó mondatot.Közelebb hajoltam hozzá és egy apró puszit nyomtam a szájára,de mielőtt elhúzódtam volna tőle az ajkaim után kapott.A hátsó ülésről torokköszörülést hallottunk.
-Khm...Igazán hálás lennék,ha nem vonnád el Edward figyelmét a vezetésről,főleg,hogy  közel 200-zal megyünk. És nem szándékozom idő előtt meghalni.Kérlek lassítanál egy kicsit.-szegény Alice kicsit megrémült.
-Ne aggódj.Jók a reflexeim-mosolygott rá szerelmem,de nem lassított.
Edward rám kacsintott én pedig rámosolyogtam.Ed megfogta a kezem és összekulcsolta az ujjainkat a két ülés között.
Alice ugyan még nem tudhatta,de egy gondolatolvasóval és egy jövőbelátóval nem sok esély van egy balesetre.
-Szívem kérlek,lassíts egy kicsit.
-De...-kezdett volna tiltakozni,de kiskutya szemeimnek nem tudott ellenállni.Így már csak 150-nel mentünk.-Rendben.
-Köszönöm-suttogtam és Alice-hoz fordultam.
-Tudják a szüleid,hogy ma átmegyünk hozzátok?
-Persze.
Bólintottam,majd az ablakon bámultam kifelé.
Az út további részében nem beszélgettünk.Amint a plázához értünk,kiugrottam a kocsiból és azt a boltot kerestem,ahol a ruhákat láttam.Edwardot és Alice-t a kocsiban hagytam.Amikor megtaláltam,megvettem a ruhákat és már mentem is vissza a többiekhez.Edward indított és hazaindultunk.
Amint Edward leállította a kocsit,kiszálltam és már nyitottam is az Alice felőli ajtót. "Kirángattam" barátnőmet a kocsiból és vele együtt a ruhákat is.
-Na hogy tetszik?-kérdeztem és a lépcső felé kezdtem tolni.

-Ez valami gyönyörű.
-Akkor gyere.Nézd meg belülről is.-most már valamivel nyugodtabb voltam és gyanítom,hogy ebben benne volt Jasper keze is. Érezhette az izgatottságomat és most hálás voltam neki.Mert így belegondolva szegény Alice-t csak rángattam és én is szinte pattogtam.

-Edward!-szólítottam meg,amikor ő is mellénk ért.-Felvinnéd ezeket a szobánkba?
-Persze.-És már ott sem volt.Mi pedig Alice-val beléptünk a házba.
-Sziasztok.Megjöttünk.-kiáltottam el magam,mire mindenki megjelent a nappaliban,persze emberi tempóban.

(Alice szemszöge)

Egész délelőtt azon gondolkodtam,vajon mit vegyek fel,ami illedelmes és elegáns.Anyáéknak már szóltam,hogy átjön hosszánk Bella és az anyukája,mert Esme beszélni szeretne velük.Így a mai napon a szüleim is itthon maradtak,ami elég ritka.
Amikor Bella bejelentette,hogy még Port Angelesbe is el akar menni a plázába,azt hittem megint órákig akar vásárolni.De most ránk parancsolt,hogy Edward-dal kint kell maradnunk az autóban.Legalább egy fél óra várakozásra számítottam,de tíz perc múlva vissza is tért.
Most pedig az autóban ülünk és várom,mikor érkezünk már meg a Cullen házhoz.Hogy végre találkozhassam a Cullen szülőkkel,a többiekkel és persze Jasperrel.
Hmm...Jasper.Olyan furcsa érzés kerít hatalmába,amikor vele vagyok,amikor a közelemben van. Ha pedig nincs,olyan érzésem van,mintha valami hiányozna valami.Mintha egy részem állandóan vele lenne.
És a szüleik? Remélem kedvelni fognak.Jaj,annyira izgulok.
Mielőtt még Forsbe értünk volna,Edward hirtelen befordult egy kövezetlen útra. Nem volt ott semmiféle
jelzőtábla, és az út szinte teljesen eltűnt a páfrányok között. Mindkét oldalát sűrűn benőtte az erdő, alig néhány méternyi szakaszt lehetett látni az ősöreg fák közt kígyózó ösvényből.
Néhány mérfölddel később az erdő ritkulni kezdett, egy kisebb rétre értünk, vagy inkább egy kert pázsitjára? Itt is ugyanolyan komor félhomály uralkodott, mint a sűrűben, mert hat öreg cédrus árnyékolta be hatalmas, szétterülő lombkoronájával az egész tisztást.
.Már éppen megkérdeztem volna,hogy mit keresünk mi az erdőben,amikor Edward leállította az autót egy hatalmas kétemeletes ház előtt.Ez nem is egy ház,hanem inkább egy villa.
Az autó még meg sem állt,de Bella már ki is ugrott és a felőlem lévő ajtót is kinyitotta.Szinte kirángatott a kocsiból és kivette a ruhákat is amiket vett.
-Na hogy tetszik?-kérdezte és a lépcső felé kezdett tolni.
-Ez valami gyönyörű.
-Akkor gyere.Nézd meg belülről is.-most mintha már nyugodtabb lett volna.Nem rángatott és már ő sem pattogott,mint egy gumilabda.

-Edward!-szólította meg barátját,amikor ő is mellénk ért.-Felvinnéd ezeket a szobánkba?
-Persze.-És már ott sem volt.Mi pedig beléptünk a házba.
-Sziasztok.Megjöttünk.-kiáltotta el magát Bella,mire mindenki megjelent a nappaliban.