22.fejezet

     „Az ember gyorsabban gyógyul, hogyha vigyáznak rá, ha a szerettei fogják a kezét.”

(Rosalie szemszöge)

A fiúk vadászni mentek,mi perdig Alice-val és Bellával félrevonultunk,hogy megrendeljük a bútorokat Emmett új szobájába.Meg volt az elképzelésünk és csak bútorok kellettek hozzá.Körülbelül fél órája ülhettünk a laptop előtt,mikor minden szükséges bútort megtaláltunk.Leadtuk a rendelést és Bella felhívta őket,hogy még ma szállítsák ki,mert sürgős.Esme is visszatért a konyhából és hozott be szendvicseket.
-Mit szólnátok hozzá,ha elmennénk a plázába és megvennénk a hiányzó dolgokat?.kérdezte Bella,miután megettük a szendvicseket.
-Benne vagyok.-mondtuk egyszerre Alice-val és ezen jót nevettünk.
-Anya,elmegyünk a plázába,megvenni az apróbb dolgokat a szobába.Nincs kedved velünk jönni?-barátnőm már most ezerrel pörgött.Mi lesz itt még?
-Nem,én megvárom itthon a bútorokat és addig kipakolok Em szobájából.
-Jól van.Akkor sietünk-húzott minket a garázs felé Bella.Beültünk a kocsijába és meg sem álltunk Port Angeles-ig.A pláza parkolójában mind hárman kiugrottunk és belevetettünk magunkat a vásárlásba.  

3óra múlva

Mindent megvettünk amit szerettünk volna.Festéket,szőnyeget,lámpákat,függönyöket stb.Mindent,ami hiányzott és ezek mellé még rengeteg ruhát.Magunknak is vásároltunk néhány dolgot,de a legtöbb ruha és cipő Emmett gardróbjába megy.Mivel Bellának az a csodálatos ötlete támadt,hogy kicseréli az összes ruháját Em-nek.Már tele volt a csomagtartó és a hátsó ülés is,épp hogy csak elfér még Alice a csomagok között,de Bella még vissza akart menni.
-Mégis mit akarsz még?-már kezdett az agyamra menni a pörgése.Megálltunk egy fodrász  szaalon előtt én pedig felhúzott szemöldökkel néztem barátnőimre.
-Rám ne nézz.Én is annyit tudok amennyit te-emelte maga elé a kezét Alice.
-Bella? Mégis mit keresünk mi itt?
-Arra gondoltam mi lenne,ha befestenénk a hajad.Csak barnára,nem lenne benne semmi extrém.Kérlek Rose,légyszi.Amúgy is.Em-nek tetszeni fog.-nézett rám boci szemekkel.
-Ezt a nézésedet büntetni kéne.Nem lehet nemet mondani,mikor így nézel.Komolyan,sajnálom szegény Edwardot.Ki tudja,hányszor vetetted már be nála ezt a nézésedet.
-Már rengetegszer.Kösziiiiiiii-ugrott a nyakamba és belevisított a fülembe.
-Na,akkor menjünk,mert soha nem végzünk.

*** 

Újabb egy óra.Ennyi ideje ülök ebben a székben és komolyan mondom,hogy elalszok.Miért nem lehet gyorsabban haladni.Nem elég,hogy három órán keresztül rohangáltunk az emeletek közt,de most még elvárják azt is,hogy nyugodtan üljek egyhelyben.Alice és Bella hazavitték a cuccokat,de megígérték,mire kész leszek viszajönnek.Nem tudom mennyi idő telhetett el,de hallottam az ajtó nyitódását.Belenéztem a tükörbe és megláttam a vigyorgó barátnőmet.Hála az égnek,akkor ezek szerint nemsokára kész leszek.
-Sziasztok.Hogy haladtok?-kérdezte mosolyogva és mellém lépett.
-Szia.Már csak meg kell szárítani és kész-mondta a fodrász,aztán már csak a hajszárító zúgását hallottam.
A fodrász nagyon kedves volt,sokat beszélgettünk és megtudtam,hogy Bellával nagyon jóban vannak.Azt is,hogy Bells segített neki megnyitni ezt az üzletet.
-Kész is.-hallottam meg egy hangot.
Belenéztem a tükörbe és igazat kellett adnom Bellának.Tényleg jól áll a barna.Bár időbe telik majd megszokni,hogy már nem szőke a hajam,hanem barna.
Elköszöntünk,Bella elrendezte a számlát és kimentünk a kocsihoz.
-Alice-t hol hagytad?-kérdeztem,már a kocsiban ülve.
-Segít Esme-nek.Mire hazaértünk,meghozták a bútorokat és  anya addigra kipakolt mindent a szobából.Amíg te a fodrásznál ültél,kifestettünk mindent és már csak a bepakolás maradt.
Tátva maradt a szám.Amíg én abban a székben ültem,addig ők hárman már elintézték a munka nagy részét.
Ránéztem a műszerfalon lévő órára,ami hat órát mutatott.Szépn eltelt az idő.Egykor indultunk el,három órán keresztül vásároltunk,én pedig másfél órát ültem a fodrásznál.
Mire a gondolatmenetem végére értem,megérkeztünk a Cullen villához.
Mindketten kiszálltunk és bementunk a házba.A nappliban nem volt senki,így tovább mentünk az emeletre.
Mikor beléptem Em szobájába,nem hittem a szememnek.Teljesen úgy nézett ki a szoba,mint ahogy azt négyen kitaláltuk.
-Jól nézel ki Rosalie-jött ki Esme a fürdőszobából.-Nagyon jól áll a barna.
-Esmenek igaza van.Nekem is tetszik-nézett rám Alice.
-Na akkor most folytassuk a pakolást,mert soha nem végzünk.Alice,Rose ti pakoljatok be a szekrényekbe, húzzátok fel az ágyneműt és tegyétek fel a függönyöket.Esme már letakarított mindent,csak vissza kell rakni a helyére.
-Igen is őrmester.-szalutáltunk,majd mentünk a ránk kiszabott munkákat elvégezni.
Rengeteget nevettünk,hülyéskedtünk.Nem is gondoltam,hogy ennyire hiányoztak.Hogy bírtam ki két teljes évet nélkülük.De abban biztos vagyok,hogy nem bírnék ki több időt nélülük úgy,hogy ne tudjak róluk valamit.
-Rosalie,kérlek,vidd már haza Alice-t.Sajnos haza kell mennie vagy a szülei telefonálni fognak.-jött ki a fürdőből Bella.-A kocsikulcsom a nappaliban van az asztalon.
-Rendben.-mondtam,majd a nappliba mentem.
Megkerestem a kulcsot és felvettem a kabátomat,addigra Alice is leért,majd indultunk hozzájuk.Egész úton nem beszélgettünk.Csak csendben ültünk egymás mellett.Mikor megálltunk a házuk előtt,megszólaltam.
-Köszönöm,hogy segítettél.Nagyon hálás vagyok érte.
-Nincs mit.Amúgy is szeretek rendezgetni és vásárolni.Rose.Annyira örülök neki,hogy újra itt vagy.Nélküled nem volt ugyan olyan a ház,de most mindenki megint vidám.És ezt csak neked köszönhetem.Már saját családomként tekintek rájuk és fájt így látni őket.De most már minden rendbe jön.
-Köszönöm,hogy ennyire jó vagy hozzám.És én is a családomnak tekintem őket.Te pedig a húgom és barátnőm vagy.-öleltem meg,már amennyire lehetséges volt ebben az autóban.
Elbúcsúztunk egymástól,én pedig a Cullen villa felé indultam. Mire hazaértem Esme már lent volt.
-Szia,már kész is vagytok?-kérdeztem meglepődve.
-Már majdnem,csak lejöttem vacsorát készíteni.Még Bella rendezkedik a fürdőben és azt kérte,ha megérkezel küldjelek fel.
Bólintottam,majd felvánszorogtam a lépcsőn.Valamiért nagyon fáradt voltam.De felmentem és barátnőmet kerestem. Meg is találtam a gardróbban.
-Á Rose.Tudom,hogy fáradt vagy,de megtennéd,hogy itt elrendezed a ruhákat,addig én befejezem a fürdőt.
-Persze.
Ki is ment,én pedig nekikezdtem a ruhák kipakolásának.Nem sokkal később bella visszatért és kikapva a kezemből az inget,kezdett el fel s alá rohangálni.Az első ruhadarab helyretétele után feladtam a próbálkozást, hogy hasznossá tegyem magam,így beentem a szobába és eldőltem az ágyon.Kissé elbóbiskolhattam,mert arra keltem fel,hogy valaki rázogatja a vállam.
-Hé,Rose.Ébredj fel.Gyere egyél valamit, fürödj le,aztán mehetsz aludni.Higyj nekem,úgy kényelmesebb.
Felálltam és Bellával az ajtó felé mentünk,de ekkor jutott eszembe,hogy ha Bella innen kimegy,akkor már  biztos kész vannak az átalakítással.
-Várj,kíváncsi vagyok milyen lett.
Nagyot sóhajtott,majd megfogta a vállam és együtt néztünk meg mindent.
Először a szobát,majd a fürdőt és végül a gardróbot.Sajnos annyira fáradt voltam,hogy nem tudtam jól megnézni,de azt sikerült felfognom,hogy szép lett mind a három helység.Bella átkísért a szobámba és magamra hagyott.Elbattyogtam a fürdőig,ott pedig beálltam a tus alá.Sikerült valamennyire felébrednem és nem vonszoltam magam mindenhova. Legalább már normálisan tudtam menni.Elintéztem az emberi teendőimet,majd lementem a konyhába,ahol csak Esme volt.
-Jaj,Rose.Látszik,mennyire fáradt vagy.Nem is csodálom,hisz még csak reggel érkeztél,de délután már átrendeztünk három helységet.Miért nem mész pihenni.
-Még nem.Meg szeretném várni a többieket.Látni szeretném,mit szól Em a szobához.
-Szerintem nyugodtan feküdj le,mert csak valamikor hajnalban érnek haza.Messzire mentek és még csak most indultak haza.Edward írt sms-t.-lépett be a konyhába Bella.Rajta is egy hálóing és egy hozzá való köntös volt és egy mamusz.
-Anya,menj fel nyugodtan,szedd rendbe magad,majd mi elpakolunk-adott egy puszi Esmenek.
-Rendben.Jó éjt Rose.-simogatta meg a fejem.
Miután Esme felment,mi enni kezdtünk.beszélgettünk,majd elmosogattunk.Leültünk a kanapéra,néztünk valami filmet,de foggalmam sincs,mi volt a címe.Azt sem tudom miről szólt.
-Rose,kérlek.Nagyon fáradt vagy.Menj fel,pihend ki magad.Én pedig megvárom a többieket.Bezárom az ajtót és majd te megmutatod neki,milyen az új szobája.Sőt,meg is tiltom neki,hogy bemenjen,de kérlek,feküdj le.Már alig látsz az álmosságtól-kuncogott.
És sajnos igazat kellett adnom neki.Már alig tudtam nyitva tartani a szemem,így elköszöntem tőle és a szobámba mentem.Épp,hogy befeküdtem az ágyba,elnyomott az álom.

(Bella szemszöge)

-Kislányom-jött le a lépcsőn anya.-Rose elment aludni?-kérdezte és közben leült mellém.
-Igen.Sikerült meggyőznöm,hogy feküdjön le.Már majdnem elaludt.
Átkapcsoltam a tv-t,de nem volt benne semmi érdekes.Ezt még egy párszor eljátszottam,de aztán meguntam és kikapcsoltam a tv-t.
-Nem hiszem el.Van ezer csatorna,de egyiken sem adnak semmi érdekeset-puffogtam,amin anya jót nevetett.
-Figyelj anya,holnap ráérsz?
-Igen,de mégis miért?Csak nincs valami gond?
-Nem,nincs,csak holnap vihar lesz és szerettem volna kicsit játszani.Még megkérdezem a többieket,de szerintem ők benne lesznek.És azt szerettem volna,ha te is jössz.
-Én benne vagyok.Úgy tudom,holnap apád is itthon lesz.Kényszer szabadságra kellett jönnie,mert már kezdett feltűnni a dolgozóknak,hogy álandóan bent van és nem fárad el.
-Na,akkor jó.-Ránéztem az órára és akkor vettem észre,mennyire elrepült az idő.Hajnali négy volt.És ekkor toppantak be a többiek.Apa egyből anyához rohant és megcsókolta és Edward is mellettem termett. Elmosolyodtam és szenvedélyesen megcsókoltam,amit ő készséggel viszonzott.Elengedtük egymást és családunk felé fordultam.És még pont időben,mert Emmett elindult az emelet felé.
-Te mégis hová mész?-kérdeztem és mérgesen néztem rá.
-Fel a szobámba.Miért?-kérdezte értetlenül.
-Mert te ma nem mész fel a szobádbe.Majd ha Rose felébredt.-értetlenül néztek rám mindannyian,kivéve Esme-t és Edwardot.
-Azért,mert amíg ti vadászni voltatok,addig mi átalakítottuk a szobádat kisfiam, és Rosalie azt szeretné,ha akor látnád először,mikor ő is ott van.Nagyon sokáig fent volt és benneteket várt,de végül Bellának sikerült meggyőznie, hogy pihenjen le és aludjon egyet.Mert már nagyon fáradt volt szegényke.-mosolygott anya.
-Megígértem neki,hogy nem hagyom hogy felmenj,ezért bezártam az ajtót.-mutattam fel a kulcsot nevetve.
-Oh...te kis boszorkány.De köszönöm-megpörgetett a levegőben,majd újra az emeletre ment.-Ne aggódj.Nem fogok lesekedni.Megvárom a reggelt,csak felmegyek.Addig megnézem a vendégszobákat.
Maj el is tűnt a szemünk elől.Jót mosolyogtam rajta.Hisz annyira kiszámítható.Mindenki tudja,hogy odáig vannak egymásért,csak ők ketten nem.
-Ne haragudjatok,de én most átmegyek Alice-hoz.Majd jövünk-azzal Jazz is eltűnt.Hát komolyan.Nem hagyják,hogy kérdezzek tőlük valamit? Mégis mit gondolnak.-háborogtam,de igazából nem voltam dühös.
-Apa,mielőtt még ti is eltűnnétek szeretnék kédezni valamit.-bólintott,én pedig folytattam.-Holnap vihar lesz és szeretnék játszani.Kíváncsi vagyok,te benne lennél-e? Anyát már kérdeztem és ő igent mondott.
-Persze.Már úgy is rég volt együtt az egész család.
-És te szerelmem-fordultam felé.
-Egy jó kis játékhoz mindig van kedvem.De most,ha megbocsátotk-fordult anyáék felé.-Elrabolom a feleségem.-felkapott  a karjaiba és vámpírsebességgel rohant fel a szobánkba.Ahol egy szerelmes hajnalt tölthettünk el egymás karjaiban.

Emmet új fürdője

Emmett új szobája

Emmett új gardróbja

(Emmett szemszöge)

Bár kicsit nehéz volt nem bemenni a szobámba,de nem akartam megbántani Rosalie-t és nem akartam megszegni az ígéretem.Megígértem Bellának,hogy nem megyek be a szobába.Elindultam az emelet felé,de nem csak egyszerűen az egyik vendégszobába mentem.Nem.Valami erő egyenesen abba a szobába irányított,ahol Rosalie épp aludt.Nem gondolkodtam,csak mentem a szívem után.Benyitottam a szobába,bementem és leültem az ágya szélére.Olyan gyönyörű volt,de várjunk csak.Nem stimmel itt valami.És akkor vetem észre,hogy a haja nem olyan gyönyörű szőke,mint eddig,hanem barna.De így is gyönyörű.Ugyan olyan szép,mint eddig vagy talán még annál is.
Néztem ahogy alszik.Olyan gyönyörű.Nem tudom,mit  érzek,de ilyenkor mindig elfelejtem Amy-t.És mind azt,ami vele kapcsolatos.Rose közelében egésznek érzem magam és nem hiányzik semmi.Ilyenkor teljesnek érzem az életem.De vajon mi ez az érzés?Miért érzek én így,mikor semmi közöm Rosalie-hoz.
Olyan,mint amit Amy iránt éreztem,de valahogy sokkal erősebb.Olyan kötődés van köztünk,amit nem tudok felfogni.Olyanok az érzéseim,amiket még én magam semtudok megmagyarázni.Nézem az arcát,hallgatom a szívverését és ilyenkor melegség tölt el.
Miért? Vajon miért érzek így a közelében? Miért olyan jó,hogy tudom mellettem van? Jaj,istenem.Annyi kérdés és még sem tudom rájuk a választ.Szeretném megtudni,mi az ami ennyire vonz hozzá.
Melléfeküdtem és simogattam az arcát egészen addig,amíg el nem jött a reggel.
Csak sajnos nem tudtam időben kimenni a szobából,mert felébredt és kinyitotta a szemét.Teéjesen váratlanul ért és már nem tudtam mit tenni.
Felült az ágyban és álmosan nézett rám.Elmosolyodott és én képtelen voltam nem viszonozni.
-Jó reggelt.-köszöntem neki.
-Jó reggelt.Ne vedd tolakodásnak,de mégis mit keresel az ágyamban?
na,erre most mit válaszoljak?Miért ilyen éber korán reggel.Mondjuk bolondság volt azt gondolni,hogy majd nem kérdez rá az ittlétem okára.Csak egy a gond.Hogy nem gondolkodtam a válaszon és foggalmam sincs,mit mondja.
Nagyot sóhajtottam,majd kinyögtem az első mondatot,ami eszembe jutott.


U.I:Sziasztok!

Remélem tetszett a feji.Köszönöm a komikat az előzőhöz.Gondoltam,így karácsonyra hozok nektek új fejit és kicsit hosszabbat mint az eddigiek.Remélem ez is elnyerte a tetszéseteket.

                      Mindenkinek kellemes ünnepeket kívánok!! 
                                                       Puszi:Rosalice