17.fejezet

                                                 "Vigyázz a szívemre - itt hagytam nálad!"

(Bella szemszöge)

Majd a következő pillanatban olyat tett,amit soha nem gondoltam volna. 

Megindult felém,de Emmett elkapta a derekát. Szinte örjöngött a férje karjai között és próbált kiszabadulni,de Jasper lenyugtatta.Aztán már csak kiabált.
-Ti teljesen bolondok vagytok? Itt van egy ember aki tud rólunk és ti ilyen lazán fogjátok fel? -kiabált.
-Emmett, ha szólok engedd el és menj Rose elé. És maradj ott, amíg meg nem nyugszik. Apa,anya menjetek ti is. Jasper, maradj Alice mellett és Edward menj te is oda hozzájuk.-hadartam el nekik. Mert Amy-t már Jasper sem sokáig tudja viszonylag nyugton tartani és nem akarom, hogy Rose-nak vagy Alice-nak baja essen. Egyedül én vagyok a hibás amiért Amy így kiborult.
-De miért kell ezt kicsim?-kérdezte Esme,de Rose mellé ment.
-Mert meg kell védenetek a lányokat.Ők könnyebben sérülnek,mint mi.Most pedig engedd el Emmett.-mondtam.Bátyám azt tette,amit kértem tőle. Elengedte a feleségét és már Rose előtt is volt. 
-Amy látszólag nyugodtan állt ott, ahol eddig is volt, de ismertem már annyira,hogy átlássak rajta.Tudtam,hogy egy rossz szó és már ugrik is.
-Szánalmas ez a kis védőakciód.Ugyanis most még nem őket akarom, hanem téged.-erre a mondatra Edward felém fordult és már indult volna, ha nem állítom meg.
-Ne.Maradj ahol vagy.Mindenki maradjon a helyén, bármi is történjék.
-Bella, azt hiszem szóltam már, hogy hagyd békén azt a szerencsétlen embert.-Jasper felől egy mély morgást hallottam, de most nem foglalkoztam vele.-Belegondoltál,mi lesz, ha a Volturi megtudja, hogy tud a létezésünkről?
-Én pedig úgy emlékszem,szóltam már,hogy ne avatkozz a dolgaimba. Semmi közöd hozzá mit teszek vagy mit nem.-vágtam hozzá én is gúnyosan.
-De nagyon is van hozzá közöm, mert ezzel veszélynek teszed ki a családomat.
-Soha...érted...soha nem sodornám veszélybe a családomat. Ha pedig netalántán mégis, akkor az életem árán is megvédeném őket.És nem mondom el többször,úgyhogy jól vésd abba a szőke agyadba. Ne ártsd bele magad olyanokba,amik nem tartoznak rás,különben én magam öllek meg és nem viccelek. Remélem megértetted,mert most szóltam utoljára.-sziszegtem.
-Egy szerencsétlen ember miatt képes vagy ekkora veszélynek kitenni minket. Egy önző és aljas kis félvér vagy.-vágta hozzám,amitől már nagyon begurultam.
-Ő nem akárki,hanem a legjobb barátnőm.A volturi pedig honnan tudná meg, hacsak nem miss "volt" Volturitól?-kiabáltam.
Egy percre a többiek felé néztem és meghallottam Alice sikítását,de mire visszafordultam Amy felé ő már előttem állt és a falhoz szorított a nyakamnál fogva. Egy pillanat alatt változtattam a testhelyzetünkön és most én nyomtam őt a falnak.

-Azt ajánlom, jól gondold meg mit teszel,mert könnyen a halálodat okozhatja a felelőtlenséged.Még egy rossz mozdulat és úgy öllek meg,hogy észre sem veszed.Eddig is csak a bátyám miatt viseltelek el,de még egy rossz húzás és meghalsz.És azt ajánlom,ezt felfogd a szőke agyaddal.-sziszegtem.Olyan hangosan beszéltem,hogy még Alice és Rose is értették.Elengedtem Amy-t,aki már valamivel "nyugodtabb" volt.És a többiek felé fordultam.

-Remélem ti ia hallottátok.Alice a családunkhoz fog tartozni és ez ellen senki sem tehet semmit. Talán Jazz, de lehet hogy még ő se. Olyan tisztán látom.
-Édesem,kérlek,most már te is nyugodj meg.Mindenki hallotta és tudomásul veszi.Ne aggódj-ölelt át Edward.Mindeig tudja mit kell tennie ahhoz,hogy teljesen megnyugodjak.
-Emmett,vidd innen a feleséged-szóltam már valamivel nyugodtabb hangon.
A bátyám odajött hozzánk és elkapta felesége kezét.Felmentek a szobájukba,de ahogy elhaladtak Rose mellett Emmett furcsán nézett rá.
-Várjatok összezavarodtam.-szólalt meg Alice Jasper válla mögül.-Feleség?Volturi? Mégis mi folyik itt?
Leültünk a kanapéra és belekezdtünk a mesélésbe.
-Mint azt már tudod,mi vámpírok vagyunk.-kezdtem bele,de apa félbeszakított.
-Talán kezdjük a vámpírok tulajdonságaival-mosolygott rám és folytatta.-Gyorsak,erősek vagyunk.Jég hideg,sérthetetlen a bőrünk és csillog a napon.Nem szünk emberi ételeket csakis vérrel táplálkozunk és abból is csak állatvérrel.
-De én láttam Bellát enni a plázában.-értetlenkedett.
 -Azért,mert én csak félig vagyok az. Én igazából félvér vagyok. Félig ember és félig vámpír. Anyám még ember volt amikor én születtem,de belehalt a szülésbe.Vérrel és emberi étellel is táplálkozom.Az én bőröm nem csillog a napon,a hőmérsékletem magasabb mint a többieké és ami a legfontosabb, ver a szívem.Nagyjából ennyi-a legfőbb tudnivalókat elmondtam a félvérekről.Ránéztem barátnőmre és reméltem,hogy tudott követni.Bólintott és feltette az újabb kérdését.
-Azt mondtad,feleség.Most akkor ez...?-kereste a szavakat.
-Esme és Carlisle férj és feleség,úgy ahogy Amy és Emmett, meg Bella és én-válaszolt Edward. 
-Oké.Ez világos.De mi az a volturi? 
-A fajtánk királyi családja.Ők úgymond uralkodnak a világunkban.És gondoskodnak róla,hogy betartsuk a törvényt.-adta meg a választ Jazz.
-Milyen...?
-Nem szabad felfednünk magunkat az emberek előtt.Vagyis nem tudhatnak a létezésünkről. 
-Ha nem haragszotok,ennyi nekem pont elég egy napra.Elfáradtam és felmennék a szobámba-állt fel Alice és Jasper kíséretében felment az emeletre.
Mindenki elment a saját dolgára és Edwarddal mi is a szobánkba mentünk.Leültünk az ágyra és csendben élveztük egymás közelségét.Az egyik pillanatban még a szobánkban ültem szerelmem ölében, a másikban pedig már Jasper szobájában találtam magam és láttam Alice-t a bátyámmal csókolózni.Amint visszatértem a jelenbe, madarat lehetett volna velem fogatni.Felugrottam az ágyról és örömömben fel s le rohangáltam a szobában azt kiabálva "Megcsókolta...magcsókolta" egészen addig, amíg Edward meg nem elégelte a viselkedésem és átölelve a derekamat az ágyra húzott.
-Szívem,nyugi.Magyarázd meg minek örülsz ennyire?
-Edward,hát nem érted,Jasper megcsókolta Alice-t.Végre,már azt hittem, nem képesek maguktól rájönni az érzéseikre.
Hihetetlenül boldog voltam,amiért végre a bátyám is megtalálta a boldogságot méghozzá egy olyan személyben,mint Alice,aki szeretetre méltó,jó és kedves.


(Rosalie szemszöge)

Féltem.Rettenetesen féltem, hogy Bellának valami baja esik.Amanda olyan volt, mint egy vérszomjas fenevad. Jól esett és egy kicsit meg is nyugtatott Emmett közelsége.Amikor Bella elém és Alice elé küldte a család többi tagját és ő védtelenül maradt a nappali közepén,és mikor my közölte, hogy Bellát akarja nagyon megijedtem. Féltettem Bellát. Nagyon közel áll hozzám és nem tudnám elviselni, ha baja esne.
-Bella-kiáltotta Alice, ezzel kirángatva a gondolataimból.
Belláék felé néztem és az arcomra kiült a rémület.Nem gondolkodtam csak azt tettem,ami éppen az eszembe jutott.Tettem egy lépést Belláék felé,de Emmett az utamba állt.Hallottam,hogy Jasper nyugtatja Alice-t,hogy nem lesz semmi baj,de tovább már nem tudtam rájuk figyelni,mert Emmett beszélni kezdett.
-Mi a fenét akarsz csinálni?
-Bella megsérülhet. Tegyetek már valamit-keltem ki magamból. Újra elindultam,de Em karjai a derekam köré fonódtak és nem tudtam kiszabadulni.Esme a vállamat fogta Carlisle pedig nyugodtan állt mellettünk.Újra Belláék felé néztem,de addigra már Amy-t a nyakánál fogva szorította a falhoz.Nagy nehezen Edwardnak sikerült megnyugtatnia feleségét.Emmett felvitte Amy-t az emeletre mi pedig leültünk a nappaliba és elmondtunk mindent Alice-nak amit tudni szeretett volna.Majd felvnultal Jasperrel a szobájába. Lassan mindenki elment a saját dolgára,így én is felmentem a szobámba.Olvasgattam egy kicsit,majd zuhanyozni mentem.Vagy egy órán át áztattam magam,mire sikerült rávennem magam,hogy kiszálljak.Felvettem a hálóingemet és a hozzá való köntöst és leültem az ágyra.Elővettem az eddig olvasott könyvet és folytattam.Nem tudom mióta ülhettem az ágyban,de egyszer egy halk kopogtatást hallottam.
-Szabad-szóltam ki.Nyítódott az ajtó és egy olyan valaki lépett be rajta,akire ma már nem számítottam. 



U.I:Remélem,hogy tetszett a feji.Sajnos az elkövetkezendő időkben nem igazán lesz időm az írásra a tanulás mellett,de azért megpróbálok rendszeresen új fejiket hozni.
Puszi:Rosalice 

16.fejezet

      "Nem mindig könnyű kimondani, ami a szívedet nyomja. Néha rá kell, hogy kényszerítsenek." 

(Rosalie szemszöge)

Észre sem vettem,hogy valaki bejött a szobámba,csak akkor,amikor megérintette a vállam. 

-Mondd el,mi bánt.Hátha tudok segíteni.-ült le mellém Bella.
-Én sem tudom igazán.Csak...Fogalmam sincs.-temettem a kezembe az arcomat.
-Shh...Nyugodj meg.Bízz bennem.Mondd el nyugodtan.Meghallgatlak és együtt kitaláljuk mi legyen.
-Rendben-néztem rá.-Emmett.Az egész miatta van.Mióta itt vagyok,rengeteget beszéltem vele és minden gondjával megkeres.Mindent elmond nekem és ez jól is esik.De nekem ez jóval többet jelent,mint neki.Nem tudom mit érzek iránta pontosan,de azt tudom,hogy szeretem.Szeretem,de nem testvérként és nem is barátként.Teljesen máshogy nézek rá,mint mondjuk Edward-ra vagy Jasper-re.-zúdítottam rá mindent.
Úgy éreztem,Bellában megbízhatok és számíthatok rá bármi is történjen.
-Rosalie édes istenem.Te szerelmes vagy a bátyámba.Beleszerettél.
-Nem,az nem lehet.Ezt nem szabad.Ez csak egy tévedés.Most az egyszer nincs igazad-néztem mélyen a szemébe.-És amúgy is,neki ott van Amy.Csak őt szereti és számára nem létezik más nő.
-De márpedig te szerelmes vagy belé.Hiszen te magad mondtad el az érzéseidet..Vald be és könnyebb lesz.Rajta.
-Szeretem.A fenébe is.Ezt akartad hallani,hogy szeretem és nem tudnék nélküle élni.Teljes szívemből szeretem.Szerelmes vagyok Emmett Cullen-be.Szeretem...szeretem...szeretem.-sírtam el magam,amikor tudatosult bennem,hogy mind az amit mondok igaz.
-De nem lehetek vele.Most,hogy már tudom mit érzek és ez  tudatosult is bennem,csak szenvedni fogok.Szenvedni,mert látom,ahogy gyötrődik és majd meghasad a szívem.Fáj látnom,ahogy Amanda viselkedése miatt emészti magát és bár jól esik,hogy velem beszéli meg a dolgait,fáj hallanom,hogy őt szereti.
-Szereti,de azt én biztosan tudom,hogy téged jobban szeret. Hallottad? SZERET. Bár még nem érzi olyan erősen mint te,de amint Amy már nem lesz mellette,szüksége lesz rád.Senki másra,csakis rád.Te leszel az egyetlen,aki életben tudja majd tartani.És téged sokkal inkább el tudnálak képzelni a bátyám mellett,mint Amandát.De most aludj.Hosszú napok elé nézünk majd.-állt fel és adott egy puszit a homlokomra.
-Bella,várj-szóltam utána,mielőtt kiment volna.-Hogy érted azt,hogy "Amint Amy már nem lesz mellette,szüksége lesz rám,és,hogy én leszel az egyetlen,aki életben tudja majd tartani?"
-Majd megtudod.Jó éjt-azzal kiment és magamra maradtam.
Egész éjjel Bella szavain gondolkoztam.Minközben gondolkodtam,elnyomott az álom.
Reggel korán felkeltem,bár még senki nem volt fent.Benéztem Alice-hoz és Bellához is,de még mindketten az igazak álmát aludták.Így hát felöltöztem.elintéztem a reggeli teendőimet és lementem a konyhába reggelit készíteni.
Még épp hogy csak elkészült a kávé és a tea,amikor Bella jelent meg mellettem.
-Jaj,a szívbajt hozod rám,ha így settenkedsz.
-Azt hittem,már megszoktad.-mosolygott rám barátnőm.-Ne haragudj.
-Nem haragszom,de többet ilyet ne.Tényleg nagyon megijedtem.
-Na és mit csinálsz?-állt mellém.-Segíthetek?
-Csak pirítóst és mellé kávét meg teát.És ha szeretnél akkor igen,segíthetsz.
Együtt gyorsan végeztünk és Alice is lejött.Megreggeliztünk és a nappaliba mentünk.

Bella leült a zongorához és játszani kezdett.Amint felismertem a dalt azonnal énekelni kezdtem.De nem csak én hanem vele együtt Alice és Bella is.
A szám véget ért és a hangszer is elhalkult.
-Ez gyönyörű volt-szólalt meg Bella pár perc múlva.
-Igen.De játsz még valamit-kérte Alice,de Bella úgy nézett ki mint aki nem is itt jár.
-Bella...Bella...hallasz engem? Bella?-Alice nagyion ideges lett.-Rose, mi történik vele?Mi baja lehet?
-Nem tudom-néztem én is Bellát.De nagyon is tudtam.Csak sajnos nem mondhatom azt neki,hogy "Figyelj Alice,Bella azért viselkedik furcsán,mert látomása van." Biztos,hogy kiakadna szegény.
-Rose,menjetek Alice-val a lépcső aljába és bármi történjék,maradjatok ott.Ne engedd ki onnan és te se gyere elő.-mondta Bella hangosan.-Gyerünk már.-kiáltotta és az ajtóhoz rohant vámpírsebességgel.
-Alice,gyere.Hallod,gyere.-húztam magammal a lépcső felé.
Nem tudom,mit láthatott Bella amiért így vápírsebességgel rohangál Alice előtt,de nem is volt több időm gondolkodni rajta.A következő pillanatban egy nomád vámpír rontott be a házba és felénk indult.

(Bella szemszöge)

Miután  a dal véget ért,látomásom volt.Egy nomádról,aki az aház felé rohan.
-Rose,menjetek Alice-val a lépcső aljába és bármi történjék,maradjatok ott.Ne engedd ki onnan és te se gyere elő.-mondtam hangosan.-Gyerünk már.-kiáltottam,amikor nem mozdultak és vámpírsebességgel az ajtóhoz rohantam.
Most nem érdekelt,mit szól a vámpírsághoz,a lelkiállapotával pedig majd ráérek törődni.Most a biztonsága a legfontosabb.
Alice és Rosalie a lépcsőhöz mentek,én pedig az ajtó mellett álltam.
A nomád,akiről a látomásom szólt,pár másodperccel később berontott az ajtón és egyenesen Rose-ék felé indult.Hátulról elkaptam és letéptem a fejé.Darabokra téptem és utána az udvaron tüzet gyújtottam a testrészeit pedig rádobáltam.
Visszamentem a házba,ahol Rose és Alice a kanapén ültek és Alice sírva kiabált Rosalie-val.
-Itt vagyok.Velem kiabálj és nem Rose-val.Tudom,hogy most össze vagy zavarodva,de kérlek nyugodj meg.-sétáltam felé felemelt kézzel.
-Ne gyere közelebb.Mik vagytok ti? Mi ez az egész?-kiabálta.
-Kérlek,nyugodj meg.Felhívom a többieket és adok egy nyugtatót is.De ne félj tőlem.Nem bántalak.-álltam  meg tőle három lépésre.
-Nem kell tőled semmi.
-Jól van.Rose!-szólítottam meg.Felállt,de Alice a keze után nyúlt.
-Ne aggódj.-mosolygott rá.Odajött hozzám és kérdőn nézett rám.
-Most felmegyek,hozok neki egy nyugtatót,amit neked kéne odaadnod neki.És felhívom a többieket is,hogy jöjjenek haza.
-Rendben.
Vámpírsebességgel rohantam fel apa dolgozószobájába és vettem ki elő a gyógyszert.Közben elővettem a telefonom és tárcsáztam szerelmem számát.
-Haló-szólt bele Edward.
-Edward,azonnal haza kell jönnötök.Egy nomád megtámadott minket és Alice mindent látott.Kicsit sokkos állapotban van és nem akar beszélni velem.A közelébe sem enged,csakis Rose-ban hajlandó bízni.-hadartam el gyorsan,közben pedig levittem a gyógyszert és Rose kezébe adtam.
-Kicsim,nyugodj meg.Egy óra múlva érünk csak haza,mert messze vagyunk.Carlisle azt mondja,adj egy nyugtatót Alice-nak és ne hagyjátok egyedül.Sietünk haza.Oh...és Esme és Emmett kérdezik,hogy van Rose?
-Rosalie jól van.Nem esett baja senkinek,csak megijedtek.Siessetek.Szeretlek.-mondtam.
-Én is-azzal letettem  a telefont és Alice mellé léptem.
-Kérlek,Alice,figyelj rám-guggoltam le elé,de ő Rose kezét szorongatta.-Ne félj tőlem.Nem foglak bántani.
-Mi vagy te?-kérdezte alig hallhatóan.
-Én és a családom vámpírok vagyunk-láttam,hogy megijedt és elfordította a fejét,de folytattam.-De nem ölünk embereket.Nézz rám,szerinted tudnék én embert ölni?
-Hát akkor mit esztek?-nézett rám.
-Állatvérrel táplálkozunk.De apa azt mondta,hogy nyugodj meg.Tudod mit,majd ha hazaértek a többiek,mindent megtudsz majd.De most kérlek,kicsit nyugodj le.
Alice bólintott és Rose-ra nézett.Mind a ketten tudtuk,mit akar kérdezni.
-Nem,én nem vagyok vámpír.És ha úgy vesszük Bella sem.
-Na jó,nem értem.Magyarázzátok el,mert egy mukkot sem értek-rázta a fejét és mélyen a szemembe nézett.
-Oké.Rose ember.Én pedig félvér vagyok.Félig ember és félig vámpír.Anyám ember volt amikor megszülettem,apám pedig vámpír.A többiek pedig vámpírok.
-És te ezt mióta tudod?-fordult Rosalie felé.
-Már kiskorom óta.Engem egy másik vegetáriánus vámpírcsalád nevelt fel,mert a szüleim meghaltak-a mondat végére elcsuklott a hangja.
-Megjöttek a többiek-mondtam amikor meghallottam a többieket.
-Bella,ha bejönnek a többiek,kérlek maradj mellettem.Tudom,hogy nem bántanának,de most,hogy tudom,mik vagytok csak még jobban félek a nővéredtől.És jelenleg csak mellettetek érzem magam biztonságban.
-Nem kell félned,de rendben.Amy-t pedig nem engedjük majd a közeledbe.Ki lesz borulva és így belegondolva jogos  a félelmed-átöleltem és éreztem a belőle áradó bizalmat.Annyira jó,hogy nem ijedt meg nagyon.Nem tudom mit tettem volna,ha elveszítem az egyik legjobb barátnőmet.
-Édesem,jól vagy?-rohant be a házba Edward és rögtön mellénk rohant.Alice elengedett és Rose mellé állt,Edward pedig átölelt.
-Persze.Hiszen tudod,előre láttam.Nem ért váratlanul.Még fel sem fogta és már halott is volt.-mosolyogtam rá.
Edward elengedett és akkor vettem észre családom többi tagját.Jasper Alice mellett állt,nem tudta,közelebb mehet-e.Bólintottam neki és ő azonnal átölelte szerelmét.Alice kicsit megijedt,de nem húzódott el bátyámtól,sőt szorosan ölelte magához.Emmett Rose-t nézte és a gondolataiból jól kivehető volt,hogy szeretne mellette lenni és szeretné megölelni,de nem tehette a felesége miatt.Anya és apa pedig amint elém jöttek,szorosan megöleltek.
-Kicsim,jól vagy?-aggodalmaskodott anya.
-Persze.Hisz tudod,hogy nem először harcoltam vámpírral.
-De mégis mi történt?-érdeklődött apa is.
-Pontosan nem tudom.Az egyik pillanatban még zongoráztam,aztán látomásom támadt.Láttam a nomádot.Megérezte Alice és Rose illatát és egyenesen a házba rontott,aztán meg megöltem.Tudom apa,hogy nem szereted az erőszakot,de sajnos máshogy nem tudtam megvédeni őket.-néztem a szemébe.
-Tudom.Helyesen cselekedtél.-simogatta meg a hátam,majd hátrébb léptek.
Csak ekkor vettem észre a nővérem,aki az ajtóban állt Emmettel az oldalán.Komolyan mondom,hogy még egy percre én is megijedtem tőle.Majd a következő pillanatban olyat tett,amit soha nem gondoltam volna. 

Új blog!

Halihó mindenkinek!

Nagyon szépen köszönöm,hogy olvassátok a blogomat.Köszönöm a komikat is.

És akkor most egy fontos bejelenteni való:
Nyitottam egy új blogot.Egyszerűen nem bírok magammal annyi ötletem van és úgy gondoltam,meg osztom veletek is. http://swanlanyokelete.blogspot.com 
Ha van kedvetek és érdekel benneteket az új töri nézzetek be.Remélem ez a történet is elnyeri a tetszéseteket.Jó olvasást hozzá.
Puszi:Rosalice.

15.fejezet

  „Mi a legfájdalmasabb? Ha mást szeret. Mert mást szeretni nem bűn, tehát megbocsáthatatlan.

 (Bella szemszöge)

                 1 héttel később...


Egy hét telt el azóta,hogy Esme és én elmentünk Alice szüleihez,akik megengedték,hogy Alice nálunk maradjon erre a hétvégére.Persze ők úgy tudják,hogy Esme itthon marad velünk és mi pizsipartit szervezünk.De csak Rosalie,Alice és én leszünk itthon.Emlékszem rá,milyen fejet vágott Alice,másnap,mikor megkérdezte,hogy Esme tényleg otthon marad-e?És aznap mondta el,hogy a szülei üzleti útra mennek.

Reggel az iskola parkolójában vártuk,hogy megérkezzen Alice.Befordult a sárga Porsche a parkolóba és beállt a szokásos helyére.Abban a pillanatban,hogy leállt a motor,Alice pattant ki a kocsiból egy fülig érő mosollyal és hozzánk rohant.
-Bella!Esme tényleg otthon marad velünk jövőhéten hétvégén?
-Nem,csak azért mondta,hogy otthon lesz ő is,hogy a szüleid elengedjenek.Mert nem mentek volna bele,ha nincs egy felnőtt,aki vigyáz ránk.
-Óh...értem.Képzeld a szüleim 2 hét múlva elutaznak egy üzleti útra és nem lesznek itthon azt hiszem kb.egy hétig.
-És te  egyedül leszel otthon?
-Igen.Mivel ilyen alkalmakkor mindig a húgommal voltam és,hogy most ő nincs...-szomorodott el.
-Hé,tudod mit? Kérdezd meg a szüleidet,hogy nem-e jöhetnél át hozzánk.Esme-ék is szívesen látnának és te sem lennél egyedül.
-Még nem tudom.De majd rákérdezek.
-Rendben


-Bella,édesem.Min gondolkozol?-rántott vissza a jelenbe Edward hangja.
-Semmi különös.Nem fontos.-legyintettem.
-Biztos nem akarsz te is velünk jönni?
-Nem,most nem.Nem akarom,hogy Alice-nak baja essen-suttogtam,hogy csak ő hallja.Mert ha Jasper rájön,hogy Alice-t veszély fenyegeti,képes és mindent félbe hagy.
Jasper ez alatt az egy hét alatt rájött Edward segítségével,hogy szerelmes barátnőmbe,de egyikük sem hajlandó észrevenni,hogy a másik is ugyan úgy érez.Mindig egymás közelében vannak és bátyám egy percre sem hagyja magára,bár ezt Alice nem igen tudhatja.Esténként Jasper a Brandon házban van méghozzá Alice szobájában,napközben pedig az iskolában lesi minden lépését.
-Kicsim,mit láttál,amit nem mondassz el?
-Csak azt,hogy Alice nálunk lesz,de semmi mást.Vele kapcsolatban mindig nagyon homályosak a látomásaim.-mondtam el az igazat szerelmemnek.
-Oh...értem.Ne maradjak inkább én is itthon?-nézett rám mosolyogva.
-Nem.Neked most vadásznod kell.És különben is.Ez egy csajos parti lesz-vigyorogtam.
-De te is régen vadásztál már.
-Igen,de majd elmegyek miután ti hazaértek,amúgy is sokáig bírom vér nélkül.Már Alice-t is iderendeltük és Rose-val is itthon kell maradnia valakinek.
-Rendben van.De ha valami baj van,azonnal hívj.
-Eddy fiú.Ideje elbúcsúzni,indulni szeretnék.Még a végén eltűnnek a macikáim.-kiáltott fel Emmett.
Edwarddal felálltunk és lementünk a nappaliba.
-Ne aggódj.Nem szaladnak el a medvéid.-mosolyogtam rá és megcsókoltam szerelmemet.
Nagy nehezen elengedtük egymást.Körülnéztem és láttam,hogy mindenki a nappaliban van  és indulásra készen állnak.
-Jól van.Akkor jó szórakozást.-köszöntünk el tőlük egyszerre Rose-val.
-Gyere,Rose.Vacsizzunk.-húztam a nappaliba barátnőmet.
Rose beíratkozott az iskolába és beszélt Carmenékkel is,hogy szeretné itt befejezni az iskolát,mert nagyon jól érzi magát velünk.Carmenék pedig ha nehéz szívvel is,de beleegyeztek,mert azt szeretnék,ha a lányuk jól érezné magát.
Esme főzött nekünk,így az elkészítéssel nem kellett bajlódnunk.Megvacsoráztunk,majd mind a ketten felmentünk a szobáinkba.Elintéztem az emberi teendőimet és a gardróbban kezdtem pakolászni.Nem tudtam elaludni már annyira megszoktam,hogy szerelmem mellettem van esténként.
-Szabad-szóltam ki miután meghallottam egy kopogtatást.Rose belépett a szobába és  egyenesen a gardróbba jött.
-Szia.Úgy látom te sem tudsz aludni.Mi lenne,ha megnéznénk egy filmet?-kérdezte és rámmosolygott.
-Igen.Edward jelenlétéhez már túlságosan is hozzá szoktam és most nehezen tudok elaludni nélüle.-válaszoltam én is mosolyogva és kimentünk a gardróbból.-Úgyhogy felőlem oké.Nézzük itt a szobánkban.Mit szólsz hozzá?
-Rendben és mit nézünk?-kérdezte.
-Nem tudom.Gyere és válasz egyet-húztam a DVD-k felé.
Hosszas tanakodás után a Csajok háborúja mellett döntöttünk.Rose készített pattogatott kukoricát,én pedig beraktam a dvd-t a lejátszóba.Miután Rose is feljött,beültünk az ágyba és mind a ketten takaróba tekertük magunkat.Elkezdődőtt a film és mi le sem vettük a szemünket a képernyőről.
Nem tudom mikor aludhattam el,de valamikor reggel ébredtem fel az eső hangjára. Rosalie mellettem feküdt,a lejátszó pedig már kiadta a dvd-t.
Felkeltem,felvettem a köntösöm és elraktam a helyére a dvd-t.Ráterítettem Rose-ra még egy plédet és a konyhába mentem.Rápillantottam az órára,ami 6 órát mutatott.Nem voltam fáradt így  sütöttem palacsintát és mire végeztem már 7 óra volt.Felmentem a szobába,hogy felébresszem Rosalie-t,de ő már fent volt.Bár még nagyon kómás feje volt.
-Jó reggelt-köszöntem neki mosolyogva.
-Neked is.Mennyi az idő?
-Már 7 óra.Csináltam reggelit.Menj,öltözz fel gyorsan és odalent találkozunk.
Bólintott és kiment.Én pedig bementem a gardróbba és felvettem egy farmernadrágot,egy narancssárga garbót és egy magasszárú csizmát.Kifésültem a hajam és szabadon hagytam.Tettem fel egy enyhe sminket és egy nyakláncot.A szükséges cuccokat beleraktam egy válltáskába és kivettem egy fehér kabátot,majd a konyhába mentem.Rosalie már lent volt.Gyorsan megreggeliztünk,beültünk az autómba és elindultunk Alice-ért.
-Mi ez a CD?-kérdezte Rose.
-Ezt a cd-t kaptam legelőször Edward-tól.Az ő zongoraszámai vannak rajta.És ez a szám az én altatóm-mosolyogtam rá és leállítottam az autót Alice-ék háza előtt.Dudáltam és vártuk,hogy kijöjjön barátnőm.
-Ez olyan édes.Nagyon aranyos tőle,hogy írt neked egy altatót.És ez a dallam is varázslatos.-mondta és végszóra kijött Alice is.
Kiszálltam az autóból és beraktam a csomagjait hátra,majd hárman elindultunk az iskolába.

                                          Ezt a számot hallgatták a kocsiban:

                                 

 (Rosalie szemszöge)

Egy hét.Ennyi ideje vagyok a Cullen családdal.Ezalatt az idő alatt rengeteget beszélgettem Bellával,Esme-vel,de a legtöbbet mégis Emmett-el beszélgettem.Volt alkalmam megismerni ennek a nagy macinak a komoly oldalát és meg kell mondanom,hogy jobban tetszik a vicces oldala. Mind nagyon kedvesek velem,kivéve Amy-t.De őt én sem kedvelem és ennek több oka van.
Az első,hogy azt képzeli neki mindent szabad és senki nem állhat az útjába.És,hogy bármit akar,azt megkapja.
A második,hogy mindenkivel vitatkozik és az egész családot "mérgezi" a viselkedésével.Mindenkivel veszekedik.
És a harmadik,hogy van egy szerető férje és családja,mégsem képes megbecsülni őket.Emmett lesi minden kívánságát ,de ő egyáltalán nem értékeli.
Nem tudom,mit érzek pontosan Emmett iránt,de abban biztos vagyok,hogy szeretem.Szeretem,de nem testvérként és nem barátként.Lehetséges,hogy beleszerettem volna?Nem Rosalie,verd ki a fejedből ezt az őrültséget.Nem lehetsz szerelmes az unokatestvéredbe.És az istenit is felesége van,akit szeret.Bár nem érdemli meg,ő mégis szereti Amandát.Nekem pedig fáj látnom,hogy szenved amiért nem is figyel rá a felesége.Milyen szívesen lennék én Amanda helyében.Nem Rosalie ezt most felejtsd el.Gyerünk,gondolj valami másra.
-Mi ez a CD?-kérdeztem Bellától,hogy eltereljem a gondolataimat.Éppen Alice-ért megyünk aztán az iskolába.Igen,Carmen és Eleazar megengedték,hogy itt Forksban fejezzem be az évet.Bár nehéz volt őket meggyőzni,de végül beleegyeztek.Így beíratkoztam a suliba.
-Ezt a cd-t kaptam legelőször Edward-tól.Az ő zongoraszámai vannak rajta.És ez a szám az én altatóm-mosolygott.Azt tudtam,hogy Edward zongorázik,de azt nem,hogy komponál is.
-Ez olyan édes.Nagyon aranyos tőle,hogy írt neked egy altatót.És ez a dallam is varázslatos.-mondtam.Olyan jó nekik,hogy ott vannak egymásnak.De Bella egy nagyonn jó lelkű lány és megérdemli a boldogságot.
Mire befejeztem a mondatot,megjelent Alice is.Beszállt és már indultunk is a z iskolába.

A nap unalmasan telt,azt leszámítva,hogy mivel most nem voltak itt a fiúk,minden pasi körülöttünk legyeskedett.Jót szórakoztunk rajta,amikor az a két pasi is megjelent,akikkel Emmett és Edward "táncoltak" mivel elveszítették a fogadást.
Emlékszem,aznap jöttem először iskolába és aznap beszéltem először kettesben Emmett-el.

Bellával,Alice-val és Jasper-rel a parkolóban vártuk,hogy Edward és Emmett megjelenjen.Mivel elveszítették a fogadást,teljesíteniük kell az alku rájuk eső részét.
Nem sokkal később Edward Volvója befordult a parkolóba és kiszállt belőle a két jómadár.Mindenki aki  a parkolóban volt,megnézte őket és kuncogott rajtuk.Talpig rózsaszínben azért Emmet sem tűnt olyan félelmetesnek.Mind a ketten úgy néztek ki mint akik a saját nemükhöz vonzódnak. Már majdnem megesett rajtuk a szívem az arcukat látva,de aztán Bella utasítására a két fiú elindult a számára kijelölt pasi felé.Már itt majdnem megszakadtunk a röhögéstől,de az volt a nap csúcspontja,amikor táncolni kezdtek.
Szegény srácok nem tudták,mi ütött a Cullen fiúkba és teljes sokkban voltak.
-Fiúk elé-sétált oda a két pároshoz Bella.
-Srácok,ne haragudjatok,ez csak egy fogadás volt.Elnézést és kérlek,ne nehezteljetek rájuk.-mosolygott Bella a két idegenre.
-Bella,most már átöltözhetünk-nyavajgott Emmett,amikor odaértek hozzánk.
Megsajnáltam őket,ezért meggyőztem Bellát,hogy ennyi  elég volt,így aztán a két fiú rohant is átöltözni.

Ezek után mentünk haza.Otthon Amy és Bella megint összevesztek és Amy elrohant.Emmett nem ment utána és aznap beszélgettünk legelőször késő estig. 
Azóta,ha valami gondja van vagy csak ha beszélgetni akar általában engem keres meg.A legrosszabb az egészben,hogy én többet érzek iránta,mint ő én irántam.Nem tudom meddig fogom még ezt bírni,de valakivel muszáj lesz megbeszélnem.Valakivel,akiben megbízom és tudom,hogy ő majd segít nekem.
-Képzeljétek-szólalt meg Alice,miután hazaértünk.-A szüleim megengedték,hogy itt maradjak nálatok.Anyám azt mondta,hogy beszélt Esme-vel és ő beleegyezett.Így amíg a szüleim nem lesznek itthon,maradhatok.
-Ennek igazán örülök.-mosolyogtam rá halványan.
-Ez csodás.Legalább mindenre jut idő,amit elterveztem.-láttam,hogy Bella furcsán néz rám,ezért rámosolyogtam.
A nap hátralevő részében moziztunk,kitárgyaltuk a pasikat és mindenféléről beszélgettünk.Nagyon élveztem a délutánt és teljesen kikapcsolt az agyam.
Nem sokkal éjfél után Alice elaludt és Bella felvitte a szobájába,hogy ne legyen neki kényelmetlen a kanapén.Én is elköszöntem Bellától és a saját szobámba mentem.Egyszerűen nem bírtam ki,hogy ne gondoljak rá.Észre sem vettem,hogy valaki bejött a szobámba,csak akkor,amikor megérintette a vállam.

14.fejezet

                  „Néha nem kell mást tennünk, csak behunynunk a szemünket és hinni benne.”

(Alice szemszöge)

-Sziasztok.Megjöttünk.-kiáltotta el magát Bella,mire mindenki megjelent a nappaliban.

A ház belseje még meglepőbb volt, mint a külseje. Nagyon világos volt, és nagyon tágas. Az egész földszint egyetlen, tágas helyiséget alkotott. A hátsó, délre néző fal teljes egészében üvegből volt.. A szoba nyugati oldalát tömör, kanyargó lépcső uralta.A falak, a magas, gerendás mennyezet, a padló és a vastag szőnyegek mind a fehér különböző árnyalataiban ragyogtak.És balra, közvetlenül az ajtó mellett, valami alacsony emelvényfélén, egy impozáns hangversenyzongora állt.

Belláék szülei a kanapén ültek,de Bella kiáltására felálltak és elénk jöttek.

-Alice,hadd mutassam be a szüleimet.Esme és Carlisle Cullent.Anya,apa ő a legjobb barátnőm Alice Brandon.

-Szia a nevem Esme.Nagyon örülök,hogy végre megismerhetünk.Belláék már rengeteget meséltek rólad.-lépett elém egy 25 év körüli hölgy.Megölelt és én bátortalanul,de visszaöleltem.

-Én is örülök Ms.Cullen-válaszoltam tisztelettudóan.

-Kérlek,nyugodtan szólíts Esme-nek.

-Szívesen,Esme.-mosolyogtam rá.

-Carlisle vagyok.És kérlek,engem is tegezz.Nem vagyok még olyan öreg.-Carlisle kijelentésére Emmett hangos nevetésben tört ki.

-Csak egy picit.Igaz apa?-Egyeltalán nem értettem jókedvének okát.Carlisle sem nézett ki többnek 25-nél.Körbenéztem és láttam,hogy mindenki mosolyog.Láttam Edwardon is,hogy nagyon nehezen,de elfolytja a feltörni készülő nevetését,de a szája szegletében mosoly bújkált.Bella nagyon csúnyán nézett bátyjára,de Emmett csak hangosabban nevetett,bár barátnőm is próbálta elrejteni mosolyát.

-Rendben.Akkor nagyon örülök,hogy megismerhetlek benneteket.-mosolyogtam rájuk.

Leültünk a kanapéra és beszélgettünk.

Rengeteget kérdeztek rólam és a szüleimről,de én is sokmindent megtudtam róluk.

-Ha nem haragszotok,én készítek valami finomat.-állt fel Esme és miután mindenki bólintott a konyhába ment.

-Én pedig körbevezetem Alice-t-húzott fel Bella.

-Húgi-szólította meg testvérét Jasper.- Ha nem gond, akkor én vezetném körbe a házban Alice-t.

-Nem,persze.De ha végeztetek,azért hozdd be hozzám is.A szobánkban leszek vagy leszünk-nézett Bella Edward-ra.

Jasper elindult az emelet felé én pedig utána.

- Ez itt a konyha...anya és apa szobája...apa dolgozószobája...anya dolgozószobája...Emmett és Amy szobája...Edward és Bella szobája... nos, ez pedig az enyém-nyitott ki előttem egy ajtót.Az egész ház lenyűgözött,de ez a szoba tetszett a legjobban.Lehet,hogy azért,mert ez az ő szobája?Hmm...Nem tudom.

Jasper szobája egyszerű volt,de magával ragadó.Tükrözte a személyiségét. 

-Nagyon szép szoba.-léptem a szoba közepére.-Szabad?-mutattam az ajtók felé.Kíváncsi voltam és nem is kicsit.

-Csak tessék-intett a kezével és lehuppant az ágyra.Én pedig benyitottam az egyik ajtón. Mint azt sejtettem egy nyönyörű fürdőszobába kerültem.A másik ajtó mögött meg egy akkora gardrób állt,mint amekkora az enyém.

-Hűha.Ez...-nem találtam rá szavakat.Minek egy férfinek ekkora gardrób?

-Nagy mi??-hallottam meg Jasper hangját mögöttem.

-Hát az.Már megbecsáss,de minek neked ekkora?

-Hát,ha Bellával élsz egy házban,ez a minimum.De majd megtudod,mert ha jól sejtem még rengetegszer fog rávenni a vásárlásra és így bővülni fog a ruhatárad is.Különben is Belláé 2-szer,ha nem 3-szor ekkora.Az a legnagyobb helység a házban.-mosolygott.-És amúgy is,egy ruhát csak egyszer vehetünk fel.

-Ez most ugye csak vicc?-kérdeztem.Jasper arcát elnézve nem lesz a válasz.-És mit csináltok azokkal a ruhákkal,amiket már hordtatok?

-Rendszerint a nap végére mindegyik kuka,de ami épen marad,azt Bella és Esme elviszik a különböző segélyszervezeteknek.

Csak bólintani tudtam.Leültünk az ágy szélére,de egyikőnk sem szólalt meg.Nem tudtam,hogy kérdezzek rá arra,ami már a "ruhaügy" előtt is nagyon érdekelt.

-Jasper...-szólítottam meg.

-Hmm?

-Hogy lehet az,hogy...a testvéreid...egy szobában...laknak?...Mármint...a...a szüleiteket ez nem...nem zavarja?-nagy nehezem dadogva sikerült összehoznom ezt a két mondatot és még így is pipacsvörös lettem.

-Nem-mosolyodott el.-Nem zavarja őket.Már régóta együtt vannak,főleg Edward és Bella.Te is értenéd,ha legalább annyit tudnál róluk,mint mi.De van egy olyan érzésem,hogy ez hamarabb be fog következni,mint azt szeretném.-a mondat végére az arca nagyon komoly lett.

-Tudod,ezt most nem igazán értem.

Nem igazán fogtam fel amit mondott és zavaros is volt.Hogy lehetnének együtt régóta,amikor még csak 17 évesek.De inkább nem kérdezek semmit.Majd idővel megtudok mindent vagy nem.

 -Nem baj.Elég,ha én értem.De majd te is megtudod idővel. Most pedig jó lenne átmenni Belláékhoz vagy ma már nemigen látod őket-kuncogott és felállt engem is magával húzva.Bólintottam és kilépve a szobából elindultunk barátnőmék szobája felé.

Amikor odaértünk Jasper bekopogott,majd benyitott.

-Szia húgi.Meghoztam a rabodat. 

-Hé,nem vagyok rab-durcás képet vágtam,miközben beljebb mentünk.Bella Edward ölében ült és onnan mosolygott ránk.Ahogy végig néztem rajtuk,észrevettem,hogy Edward keze Bella felsője alatt van.

Belevörösödtem,ahogy értelmet nyertek Jazz utolsó szavai amiket még a szobájában mondott és ahogy belegondoltam,mit zavartunk meg. 

-Még nem,de az leszel-suttogta a fülembe Jazz.

-Na jó fiúk.-Bella felállt Edward öléből és odajött hozzánk. 

-Oké-oké. Itt sem vagyunk-mentek ki mind a ketten.Bellával ketten maradtunk.Mellém jött és húzni kezdett az egyik ajtó felé,ami gondolom a gardróbja lesz.És a sejtésem be is igazolódott.
Amikor Bella kinyitotta a hatalmas kétszárnyas ajtót azt hittem,elájulok.Az én gardróbom három szorosát,ha nem többszörösét láttam magam előtt.Jasper szavai hangoztak a fejemben."A legnagyobb helység a házban"
Ezerszer eltévedtem volna már benne ezalatt a két perc alatt,mióta itt állunk.
Végül hangosan csak ennyit mondtam:
-Ez hatalmas.Nagyobb mint az egész szoba.
-Igen,de egy ruhát csak egyszer veszek fel.-mondta vigyorogva.
-Azt hiszem ezt már Jasper is említett,amikor az övét is láttam.
Bella becsukta az ajtót és leültünk a kanapéra.Minden féléről beszéltünk,eészen addig,amíg Edward be nem lépett a szobába.
-Mondd Edward miért jöttél?-kérdezte Bella.
-Esme kért,hogy szóljak.Csinált sütit és menjetek le enni.Utána meg indulni kéne Alice szüleihez.-Hát persze a szüleim.Teljesen elfelejtettem őket.
-Rendben szerelmem.Gyere Aly menjünk-elhaladva Edward mellett adott neki egy gyors puszit.És már mntünk is tovább.A konyhában csak Esme és Rosalie voltak.
Azt már az első falatnál megállapítottam,hogy Esme remek szakács.A süti rettentően finom volt.
-Anyu,mehetünk akkor?-kérdezte Bella amikor végeztünk.
-Persze kicsi,csak átöltözök.
-Edward,te is jössz?-sétált Bella Edwrad elé.
-Szerintem most menjetek csak ti Esme-vel.Én pedig Jasperrel elmegyek va...kajálni.-mondta Edward és egy jelentőségteljes pillantást küldött barátnőm felé.
-Jól van akkor jó étvágyat.-kacsintott Bella.
Na jó én most csak képzelődöm vagy tényleg több van e mögött.Mindenesetre majd beszélek Bellával.
-Mehetünk-jött le a lépcsőn Esme.
-Rendben.Jó szórakozást.-csókolta meg Bella szerelmét,majd karon ragadott.-De azért siessetek-szólt még vissza a válla fölött.
Egy hatalmas garázsban kötöttünk ki.Még a szám is tátva maradt.Azt eddig is tudtam,hogy a Cullen családnak van pénze,de ennyi? Most komolyan.
-Anyu,szeretnél vezetni vagy menjünk az enyémmel?
-Nekem mindegy-válaszolt Esme Bella kérdésére.
-Akkor én vezetek.-Megindult az egyik autó felé,de én még mindig egyhelyben álltam.
-Hahó Alice.Föld hívja Alice-t.Alice jelentkezz-kalimpált az orrom előtt.Nagy nehezen sikerült felébrednem és már meg tudtam szólalni.

-Kié ez a rengeteg autó?
-Apáé a Mazda,anyáé a Wolksvagen,a Lamborghini az Amyé,a Jeep magától értetődően az Emmetté. Jasperé az Alfa Romeo,Edwardé a Volvó és az Aston Martin.És ez a szépség-sétált vissza a tűzpiros autócsoda mellé-az enyém.Egy Lexus Is 250.
-Bár fogalmam sinc melyik melyik,de mind gyönyörű.-találtam meg a hangom.
-Köszönjük.
Beszálltunk Bella autójába és egyenesen Forksba mentünk.Tévedtem,ha valaha is azt gondoltam Bella óvatosabban vezet mint a párja.Barátnőm szinte száguldott az utakon és veszélyesebben vezetett,mint Edward.De az végképp meglepett,hogy csak nekem tűnt ez furcsának.Esme egyáltalán nem szólt rá,hogy lassítson.Teljesen hozzá volt szokva a gyerekei vezetési stílusához.
-Bella ne vedd tolakodásnak,de a fiúk miért mennek el otthonról kajálni,ha Esme remek szakács?-nem bírtam a kíváncsiságommal.Mindig is kíváncsi természet voltam és az is maradok.
Esme és Bella összenéztek,majd barátnőm válaszolt.
-Mert...mert ez náluk már szokás. Ha nyugodtan akarnak beszélni,ketten vagy mind a hárman elmennek kajálni és közben kibeszélik magukat.
Hamar megérkeztünk a házunkhoz.Bella leállította az autót majd mind kiszálltunk.
Én mentem előre ők peig követtek be a házba.
-Sziasztok.Anya,apa.Megjöttünk-kiáltottam,miután becsuktam magam mögött az ajtót.
-A nappaliban vagyunk-szólt ki anya.
Bevezettem Esmeéket a nappaliba,ahol a szüleim voltak és felkészültem egy nagyon is hosszú beszélgetésre.


(Jasper szemszöge)

Egyszerűen nem tudom mit érzek iránta.Kiborító,hogy mindenkinek az érzéseit érzem és pontosan tudom,mi azaz érzés,de amikor a sajátjaimról van szó csődöt mondok.Ha mellettem van nyugodt vagyok,mert tudom biztonságben van és épségben.Biztonságban?Hát én teljesen megbolondultam.Hogy mondhatok olyat,hogy biztonságban ennyi vámpír között.Nem vagyok normális.
-De nagyon is normális vagy.-jött elő az egyik bokorból Edward.Miután Bellék szobájába átvittem Alice-t vadászni indultam és itt kötöttem ki.
- Edward. – biccentettem, most egyedül akartam lenni, és ki akartam bogozni a saját érzéseim gubancát.
- Megértelek Jazz, de hagyd, hogy segítsek. Nálam jobban senki sem tudja, hogy mire gondolsz, előttem nem tudsz titkolózni. – mondta, és igazat kellett adnom neki.
-Mondd el mit érzel és akkor könnyebb lesz.-kérte és leült mellém a sziklára.-Aztán majd együtt kiokoskodjuk,mi legyen.
-Nem igazán tudom.De amikor a közelemben van valahogy egésznek érzem magam.Minden annyira tökéletes és nem akarom,hogy vége szakadjon.De amikor nincs mellettem,nyugtalan vagyok és attól félek,hogy bármi történhet vele.Úgy érzem,hiányzik egy részem és nem vagyok egész nélküle.Amikor hozzáérek,ezernyi szikra pattan ki köztünk és amikor a szemébe nézek,minden kimegy a fejemből.Csak ő számít és az amit ő akar.Mikor meglátom,az minden vágyam,hogy hpzzáérjek,hogy megsimogassa és a karjaimba zárjam.Már most úgy érzem,ha nem lenne a közelemben összedőlne a világ.-mondtam ki az érzéseimet.
-Hát tesó.Te tényleg beteg vagy és ez a betegség nem más mint a szerelem.-mondta.-Gondolkozz annyit amennyit csak akarsz,de a végén akkor is rájössz,hogy igazam van.-állt fel.Persze,majd pont ő magyarázza nekem,mi a szerelem.
-Nem én magyarázom,hanem te mondtad el az előbb.És onnan tudom,hogy ez a szerelem,mert én ugyan így érzek Bella iránt mióta csak megláttam.És nagyon úgy néz ki, te nem akarod beismerni,hogy szereted,de nem menekülhetsz el előle.-indult el az erdő irányába.Mielőtt még eltűnt volna a szemem elől még visszaszólt.
-És csak hogy tudd, ő is így érez irántad.-Azzal otthagyott és hazament.
Méghogy ő is érez irántam valamit.Nem lehet,hogy egy ilyen szörnyetegbe legyen szerelmes.De én lennék a világ legboldogabb embere,akarom mondani vámpírja,ha így lenne.
Már sötétedett,mikor hazaindultam.Rengeteget gondolkoztam és Edwardnak igaza lett.Én is arra jutottam,hogy szeretem Alice-t.És amennyire lehet,a közelében leszek egészen addig ameddig lehet.

13.fejezet

Sziasztok!

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek az előző fejezethez a komikat. Nagyon jól esik,hogy leírjátok a véleményeteket.Most pedig jó olvasást.Remélem ez is tetszeni fog.

Puszi:Rosalice

(Bella szemszöge)

De valahogy az az érzésem,hogy a mai és az elkövetkezendő napok tartogatnak még meglepetéseket számunkra. 

Reggel Edward mosolyával találtam szembe magam,amint kinyitottam a szemem.Még vagy két órán keresztül feküdtünk az ágyban,néha egy-egy csókot váltottunk és simogattuk egymást.Nem volt szükségünk semmire és senkire,csakis egymásra.
Nagy nehezen kikászálódtunk az ágyból,elvégeztük a reggeli teendőinket és lementünk a többiekhez.
Mindenki a nappaliban volt,kivéve anya.Őt nem láttam sehol,de hallottam,hogy a konyhában van.
Edwarddal leültünk a kanapéra és néztük ahogy Jasper és Emmett sakkoznak.
Anya egy jól megrakott tálcával jelent meg a nappaliban,amit aztán az ölembe rakott.Egy hálás mosoly kíséretében enni kezdtem a reggelimet.
Anya is leült apa mellé és mosolyogva figyelte a sakkozó párost.Most apa is itthon volt,mivel süt a nap.Ilyen alkalmakkor az egész család itthon tartózkodik vagy közös vadászatra megy.
Amint végeztem a reggelimmel,a konyhába mentem,elpakoltam és visszamentem a többiekhez.Az ajtóban hallottam,hogy Emmett morgolódik.Láttam Em durcás képét és Jazz vigyorgását.Már tudtam,hogy Jasper megint legyőzte.
-Ne durcizz bátyó.Ez van.Tudod,hogy Jazz jó stratéga.-veregettem meg a vállát.Majd szerelmem ölébe ültem.
-Kedves vagy húgi.
-Tudom-vigyorogtam.
-Jasper játszunk egyet?-kérdezte Rosalie és a Jazz-hez lépett.
-Persze.
Rose leült Jasperrel szembe és felállították a bábúkat.
-Várjatok-kiáltott fel Emmett én pedig annyira megijedtem,hogy ha Edward nem tart erősen,akkor a földön kötök ki.-Fogadjunk.
Amint kimondta,hirtelen elsötétült előttem minden és az iskola parkolójában találtam magam.Láttam Emmett-et talpig rózsaszínben,majd változott a kép és apát láttam telefonnal a kezében.Amilyen gyorsan jött,olyan gyorsan el is tűnt a kép és megint a nappaliban találtam magam.
-Kicsim,mit látsz?-kérdezte Edward.
-Apa,telefon-amint kimondtam,megszólalt a telefon ő pedig azonnal fel is vette.
-Semmi különöset.De mi lesz azzal a fogadással?-kérdeztem és alig tudtam visszatartani a nevetésem,amikor eszembe jutott a kép Emmettről.
Mielőtt bárki is megszólalhatott volna apa tért vissza hozzánk.
-Kislányom,kérlek.Nem tudnád eltűntetni a napot? Tudom,hogy nem szereted irányítani az időjárást,de sűrgős esethez hívtak.-hadarta el gyorsan.
-De persze.-és tettem amit kért.A nap már nem sütött és apa egy "sziasztok" után már el is tűnt.
-Húgi kérlek,mondd már meg,ki fog nyerni.-kért kiskutya szemekkel Emmett.
-Ne is álmodj róla.Ez pedig nálam nem működik.-mutattam a kiskutya szemeire-Emlékszel?Én találtam ki.
-Na akkor ki játszik?-húzogatta a szemöldökét.
-Én ebből kimaradok-mondta Amy és már el is tűnt.
-Én pedig csak nézem-mosolygott Esme.
-Akkor,Emmett? Kire fogadsz?-kérdeztem.
-Hát persze,hogy Jazzy fiúra.
-Edward?
-Jasper.Bocsi Rose,de Jazz verhetetlen.
-Na és te húgi? Meghúzódsz a háttérben vagy fogadsz te is?-vigyorgott teli képpel Em.
Úgy tettem,mintha gondolkodnék rajta,majd roppant ártatlan képet vágva beszélni kezdtem.
-Én Rosalie-ra fogadok.Legalább mi lányok tartsunk össze.
-A fogadás tétje pedig...-gondolkodott hangosan Em.
-Ha Rose győz,te és Edward holnap talpig rózsaszínben fogtok iskolába menni éééés...Rose segíts egy kicsit.-még mindig rettentően ártatlan képpel fordultam legújabb barátnőmhöz.
-Mondjuk...kérjetek fel egy-egy pasit táncolni.
-Rendben-vágta rá a két fiú egyszerre.
-Ha pedig Jazz győr fehérneműben kell holnap ebédelned.
-Na azt már nem.Nem fogja minden hímnem perverz mocsok az én feleségemet bámulni.-csattant fel Edward Emmett ötletére.
-Hát gondolom ez még elfogadható.Edward kérlek nyugodj meg.Ez még nem a világ vége.-öleltem át mielőtt még jobban kiakadt volna.
-Rose bízom benned.-tettem még hozzá a hatás kedvéért.Mint aki nem tud semmit. Milyen jól fogunk szórakozni holnap.
-Mehet a játék.-mondta Emmett,miközben odajött hozzám és kezet fogtunk.
Rose és Jasper másfél órán kereszül játszottak,de végül a fiúk és Esme nagy döbbenetére Rose győzött.
-Hát ezt nem tudom elhinni.Jasper,miért nem tudtál jobban figyelni? Most öltözhetek rózsaszínbe.Ez is a te hibád.-kezdett nyávogni Em mire Jazz mérgesen válaszolt.
-Hé...nem az én hibám.Fogadd el a vereséget.
-Te médium boszorkány.Nyertél.Most örülsz?-fordult felém Em. Én felálltam,odamentem bátyámhoz és átöleltem.
-Persze,hogy örülök.Te nagy maci.De nekem most mennem kell.-Felvettem a cipőmet,a kabátomat és a táskámat,majd elindultam el a kijárat felé és Edwrad is jött utánam.
-Mégis hova mész?
-Alice-ért.Ma átjön hozzánk,aztán Esme elkéri őt a szüleitől.Emlékszel?-kérdeztem.-Esetleg szeretnél velem jönni?
-Persze,de én vezetek-mondta és a garázs felé indultunk.
Edward vezetett,így az ő autójával mentünk.Amikor Alice-ék házához értünk,Edward a kocsiban maradt én pedig becsöngettem.Nem sokkal később Alice nyitott ajtót.
-Bella
-Szia.Mehetünk?-kérdeztem.
-Mindját csak szólok anyáéknak.-válaszolt.
-Rendben én addig megvárlak a kocsiban.
Alice bólintott és visszament a házba,én pedig beültem az autóba.Alice pár perc múlva  kabátban tért vissza és egyenesen a Volvóhoz jött és beült hátra.
-Sziasztok.
-Helló-köszönt Ed.
-Alice nem lenne baj,ha tennénk egy kis kitérőt előtte?-fordultam hátra.
-Nem,de milyen kitérőt?
-Tényleg.Mégis hova szeretnél még menni?-ráncolta össze a homlokát Edward.
-Hát Port Angelesbe.Még meg kell venni nektek a holnapi ruhátokat-mosolyogtam és rákacsintottam.
-Jaj ne.-nyögött fel,de indította az autót és egyenesen Port Angeles felé tartott.
-Miért van egy olyan érzésem,hogy lemaradtam valamiről?-szólalt meg barátnőm.
-Nem fontos,majd holnap a parkolóban meglátod.Jó lesz.
-Ja  nagyon-morgolódott szerelmem.
-Na ne morgolódj.Nekem abban is tetszeni fogsz.Tudod,hogy nem adok rátok olyan ruhát,ami nekem se tetszik.És nem leszek féltékeny sem a táncpartneredre..suttogtam az utolsó mondatot.Közelebb hajoltam hozzá és egy apró puszit nyomtam a szájára,de mielőtt elhúzódtam volna tőle az ajkaim után kapott.A hátsó ülésről torokköszörülést hallottunk.
-Khm...Igazán hálás lennék,ha nem vonnád el Edward figyelmét a vezetésről,főleg,hogy  közel 200-zal megyünk. És nem szándékozom idő előtt meghalni.Kérlek lassítanál egy kicsit.-szegény Alice kicsit megrémült.
-Ne aggódj.Jók a reflexeim-mosolygott rá szerelmem,de nem lassított.
Edward rám kacsintott én pedig rámosolyogtam.Ed megfogta a kezem és összekulcsolta az ujjainkat a két ülés között.
Alice ugyan még nem tudhatta,de egy gondolatolvasóval és egy jövőbelátóval nem sok esély van egy balesetre.
-Szívem kérlek,lassíts egy kicsit.
-De...-kezdett volna tiltakozni,de kiskutya szemeimnek nem tudott ellenállni.Így már csak 150-nel mentünk.-Rendben.
-Köszönöm-suttogtam és Alice-hoz fordultam.
-Tudják a szüleid,hogy ma átmegyünk hozzátok?
-Persze.
Bólintottam,majd az ablakon bámultam kifelé.
Az út további részében nem beszélgettünk.Amint a plázához értünk,kiugrottam a kocsiból és azt a boltot kerestem,ahol a ruhákat láttam.Edwardot és Alice-t a kocsiban hagytam.Amikor megtaláltam,megvettem a ruhákat és már mentem is vissza a többiekhez.Edward indított és hazaindultunk.
Amint Edward leállította a kocsit,kiszálltam és már nyitottam is az Alice felőli ajtót. "Kirángattam" barátnőmet a kocsiból és vele együtt a ruhákat is.
-Na hogy tetszik?-kérdeztem és a lépcső felé kezdtem tolni.

-Ez valami gyönyörű.
-Akkor gyere.Nézd meg belülről is.-most már valamivel nyugodtabb voltam és gyanítom,hogy ebben benne volt Jasper keze is. Érezhette az izgatottságomat és most hálás voltam neki.Mert így belegondolva szegény Alice-t csak rángattam és én is szinte pattogtam.

-Edward!-szólítottam meg,amikor ő is mellénk ért.-Felvinnéd ezeket a szobánkba?
-Persze.-És már ott sem volt.Mi pedig Alice-val beléptünk a házba.
-Sziasztok.Megjöttünk.-kiáltottam el magam,mire mindenki megjelent a nappaliban,persze emberi tempóban.

(Alice szemszöge)

Egész délelőtt azon gondolkodtam,vajon mit vegyek fel,ami illedelmes és elegáns.Anyáéknak már szóltam,hogy átjön hosszánk Bella és az anyukája,mert Esme beszélni szeretne velük.Így a mai napon a szüleim is itthon maradtak,ami elég ritka.
Amikor Bella bejelentette,hogy még Port Angelesbe is el akar menni a plázába,azt hittem megint órákig akar vásárolni.De most ránk parancsolt,hogy Edward-dal kint kell maradnunk az autóban.Legalább egy fél óra várakozásra számítottam,de tíz perc múlva vissza is tért.
Most pedig az autóban ülünk és várom,mikor érkezünk már meg a Cullen házhoz.Hogy végre találkozhassam a Cullen szülőkkel,a többiekkel és persze Jasperrel.
Hmm...Jasper.Olyan furcsa érzés kerít hatalmába,amikor vele vagyok,amikor a közelemben van. Ha pedig nincs,olyan érzésem van,mintha valami hiányozna valami.Mintha egy részem állandóan vele lenne.
És a szüleik? Remélem kedvelni fognak.Jaj,annyira izgulok.
Mielőtt még Forsbe értünk volna,Edward hirtelen befordult egy kövezetlen útra. Nem volt ott semmiféle
jelzőtábla, és az út szinte teljesen eltűnt a páfrányok között. Mindkét oldalát sűrűn benőtte az erdő, alig néhány méternyi szakaszt lehetett látni az ősöreg fák közt kígyózó ösvényből.
Néhány mérfölddel később az erdő ritkulni kezdett, egy kisebb rétre értünk, vagy inkább egy kert pázsitjára? Itt is ugyanolyan komor félhomály uralkodott, mint a sűrűben, mert hat öreg cédrus árnyékolta be hatalmas, szétterülő lombkoronájával az egész tisztást.
.Már éppen megkérdeztem volna,hogy mit keresünk mi az erdőben,amikor Edward leállította az autót egy hatalmas kétemeletes ház előtt.Ez nem is egy ház,hanem inkább egy villa.
Az autó még meg sem állt,de Bella már ki is ugrott és a felőlem lévő ajtót is kinyitotta.Szinte kirángatott a kocsiból és kivette a ruhákat is amiket vett.
-Na hogy tetszik?-kérdezte és a lépcső felé kezdett tolni.
-Ez valami gyönyörű.
-Akkor gyere.Nézd meg belülről is.-most mintha már nyugodtabb lett volna.Nem rángatott és már ő sem pattogott,mint egy gumilabda.

-Edward!-szólította meg barátját,amikor ő is mellénk ért.-Felvinnéd ezeket a szobánkba?
-Persze.-És már ott sem volt.Mi pedig beléptünk a házba.
-Sziasztok.Megjöttünk.-kiáltotta el magát Bella,mire mindenki megjelent a nappaliban.

12.fejezet /harmadik rész/

"Le sem vettük a szemünket egymásról, bámultunk arra, ami nélkül egyikünk sem lenne képes élni: a másikra."

(Rosalie szemszöge)

Edward elrohant,mi pedig értetlenül  néztünk utána.Remélem,megtalálja Bellát és visszahozza hozzánk. Nagyon félek,hogy valami baja lesz.De nem.Rosalie ne is gondolj ilyenekre.Bella erős és nem lesz semmi baja.
Rossz a mindig mosolygó Esme-t ilyen szomorúnak látni.És ez mind csak Tanya miatt. Nem akarom soha többet látni azt a nőszemélyt.Hihetetlen,hogy a testvérem.Hogy lehet olyan gonosz,hogy csakmagára gondol és nem nézni,hogy tönkre tesz egy egész családot.
-Mi lesz,ha nem találja meg? Vagy ha történt vele valami?-kérdezte Esme,ezzel kirángatva a gondolataim közül.
-Ne aggódj,megtalálja.Tudja,hol keresse.Mégis csak a férje.Bella erős és biztos,hogy nem történt vele semmi-biztattam Esme-t és saját magamat is.
-De addig is jó lenne megcsináltatni az üvegfalat.Bella biztos örülne,ha olyan lenne a  szobájuk,mint régen.-szólalt meg hirtelen Kate.
-Ez igaz.Amíg hazaérnek,rendbe tudjuk rakni a szobát. Gyere.-húzta fel Carmen Esme-t a kanapéról.
-Igazatok van.-mondta Esme és az emelet felé indult.
Négyen gyorsan készen lettünk a szobával és szebb lett mint volt.Lementünk a nappaliba és ott vártuk,hogy megérkezzenek.
Nem sokkal később nyílt az ajtó és Edward lépett be rajta,de Bellát nem láttuk.
-Edward-szólította meg Esme sírós hangon fiát.-Hol van Bella?
-A rétünkön.Nem akar látni,utál engem.Elküldött és nem akarja,hogy a közelében legyek.-temette az arcát a kezébe.
Hát komolyan.Ez hihetetlen.Az egyik elküldi élete szerelmét,pedig imádja.Amásik pedig itt ül és sanyargatja magát ahelyett,hogy ott lenne vele és megbeszélnék a dolgokat.
-Én ott lennék,de látni se akar.Elküldött.-válaszolt a gondolataimra Mr.Önmarcangolás.
-A francba is ne legyél már ennyire anyámasszony katonája.-csattantam fel hangosan,mire mindenki rám figyelt.
-Mondd meg mit tehetnék?
-Vigyél el hozzá-álltam fel.
-De azt mondta,egyedül akar lenni.-akadékoskodott Edward.
-Nem kellene mindig azt tenned amit a feleséged mondd.Sokszor mondunk olyat amit nem akarunk és olyat is aminek pont az ellenkezőjét szeretnénk.-kezdett Kate is mérges lenni.Nem hiszem el hogy még mindig nem érti mit magyarázunk neki.
-Tudod mit? Hagyjuk.Vigyél oda hozzá.Nem érdekel mit mondott.-sétáltam Edward elé.
Egy nagy sóhaj és egy bólintás után a hátára vett és rohanni kezdett.Pár perc múlva megállt és a lábaimra állított.
-És most?-kérdezte.
-Most szépen fogod magad és hazamész.A többit pedig rám bízod.Bella pedig majd hazavisz.-mondtam,mielőtt még azzal a kérdéssel jött volna "Hogy jutsz haza?"
-Most pedig indulás-lökdöstem arra amerről jöttünk.Én pedig a másik irányba indultam és csak remélni tudtam,hogy jófelé megyek és nem tévedek el.


(Bella szemszöge)

Hátranéztem és megláttam Rosalie-t.Megvártam,amíg leül mellém és beszélni kezdtem.
-Miért vagy itt?
-Azért,mert a barátod vagyok és egy barát mindig a másik mellett áll. Én is azért vagyok itt ,hogy melletted legyek és enyhítsek a fájdalmadon.
-De én egyedül akarok lenni.-kezdtem tiltakozni.
-Nem,nem akarsz. Csak el akarod hitetni magaddal.Mondd el mi bánt.
-Szeretem őt Rose-sírtam el magam ő pedig közelebb ült hozzám és átölelt.-Szeretem,de nagyon fáj.Fáj,hogy Tanya-t védte,amikor én vagyok a felesége.Engem kellett volna féltenie és nem őt.De ennek ellenére szeretem őt.-sírtam.
-Persze,hogy szereted.De akkor mi a gond? Ő imád és te is szereted.Gyere menjünk haza-állt fel.-Már mindenki aggódik.
-Addig biztos nem megyek haza,amíg az az átkozott ott van.-fontam keresztbe a karjaimat a mellkasom előtt.
-Tanya már nincs ott.Edward elküldte aztán Esme és Carlisle is arra kérte,hogy hagyja el a házat.Irina pedig vele ment.
-Hogy mi?De hát miért?-kérdeztem értetlenül és én is felálltam.
-Azért,mert ha választaniuk kell,nem kérdés,hogy kit fognak.Mindent megtennének érted,de főleg Edward.
-De akkor miért Tanya-ért aggódott?-Komolyan én már nem értek semmit.
-Jézusom,Bella.Olyat képzelsz bele ebbe az egészbe ami nincs.Az igaz,hogy Edward aggódott,de nem Tanya miatt hanem miattad.Nem azért állított meg,hogy megvédje Tanya-t,hanem azért,mert tudta mekkora lelkifurdalásod lesz ha megteszed.Téged akart megvédeni az önmarcangolástól.Csakis miattad tette.-Rosalie szavai végre eljutottak hozzám és minden világos lett.
-Édes istenem.Én pedig elküldtem.Hogy lehetek ekkora idióta.Edward most biztos szenved.
-Igen,szenved és olyan mint te.Ő is magát hibáztatja mindenért.De ha már így rájöttél,hogy mi is történt,nem mehetnénk haza? Már fáradt vagyok és fázom is.-Szegény Rose.Itt vigasztal.miközben majd megfagy.
-De persze.Gyere.-Körétekertem a plédet,majd a hátamra kaptam és hazafutottam.
Otthon mindenki megölelgetett és megszorongatott.Edward állt a legmesszebb tőlem és láttam rajta hogy vívódik.Nem tudta,hogy reagálnék ha közelebb jönne,ezért miután mindenki körbeölelt odamentem hozzá és megcsókoltam.Elszakadva ajkaitól szorosan hozzá bújtam.
-Annyira hiányoztál-suttogtam.
-Te is nekem Bellám.Te is nekem.
-Szeretlek.
-Szeretlek.Mindennél jobban.-szorosabban fonta körém karjait.Olyan jó volt újra a karjaiban lenni és mindent elfelejteni.Az egész hülyeséget amit beképzeltem magamnak.
-Sajnálom,hogy...-nem tudtam befejezni a mondatot,mert félbeszakított.
-Nem.Én sajnálom.Saj...
Felejtsük el jó?-néztem mélyen a szemébe.
-Rendben.
Eleazar felállt és Carlisle felé fordult.
-Mi akkor mennénk is.Azért maradtunk idáig is,hogy megtudjuk Bella jól van-e.
-És akkor Rose maradhat-e vagy inkább jöjjön vissza velünk?-kérdezte Carmen.
-Persze,hogy maradhat.Már megbeszéltük.-válaszolt Esme.
-Eleazar benneteket szívesen látunk a továbbiakban is,de csak Tanya nélkül.-állt fel Carlisle is.
-Rendben Carlisle.Megértjük.Mégegyszer nagyon sajnálom amit Tanya művelt és az ő nevében is bocsánatot kérek.Ígérem legközelebb nem fordul elő.-nézett rám bűnbánóan Carmen.-Bella,örülök,hogy jól vagy.
-Carlisle,Esme rettentően sajnáljuk-Kate is rosszul érezte magát.Bár nem tudom,miért ők szabadkoznak nekünk,mikor semmi rosszat nem tettek.Az egyedüli felelős Tanya.
-Ne szabadkozzatok.Nem ti tehettek róla.Nem a ti hibátok.-mosolyogtam rájuk.-Az a lényeg,hogy nem történt semmi komolyabb.
Mindenki elköszönt mindenkitől.Hozzám legutóljára Kate jött oda.
-Jól leszel vagy akarod hogy maradjak?
-Nem szükséges.Jól vagyok.És igen biztos.-mosolyogtam rá és átöleltem.
-Te pedig vigyázz rá,mert ha nem én nem tudom mit csinálok veled,de biztos,hogy rossz lesz.-nézett komolyan Edward-ra majd elhagyták a házat.
Miután a Denali klán itt maradt tagjai is elmentek mindenki a nappaliban ült és engem néztek.
-Én igazán sajnálom.A többieket nem akartam "elüldözni" csak Tanya-t.
-Persze,ezt mondod te.De most vajon mi okod volt rá,hogy rátámadj szegény Tanya-ra?-kezdett megint gúnyolódni Amy.
-Csupán csak annyi,hogy rámászott a férjemre-válaszoltam én is gúnyosan.
-És? Máshogy nem lehetett volna megoldani?-Hát ezt nem hiszem el.Még én vagyok a rossz.
-Cica,Bellának igaza van és helyesen cselekedett.-állt mellém Emmett.
-Igen Amy,te mit tettél volna,ha Emmett-re mászik rá?-kérdezte Jasper.
Amy nem válaszolt semmi csak felvonult a szobájukba.
-Jól tetted Bells.Legalább megtanulja,hogy ne kezdjen ki veled.-ölelt meg Em majd felesége után ment.
-Húgi,ne emészd magad.Nem tettél semmi rosszat.Senki sem haragszik rád.-fogta meg a kezem Jazz.
Még egy ideig beszélgettünk a többiekkel,majd felmentem a szobánkba.Edward is utánam jött.
-Hogy-hogy rendben van a szoba?-értetlenkedtem
-Esme és Carmen a kányokkal rendberakták,amíg téged kerestünk.-válaszolt szerelmem.
Nem szólt egy szót sem,csak leült a kanapéra,az ölébe húzott és ringatni kezdett,miközben a hátamat simogatta.Én a vállára hajtottam a fejem és élveztem a közelségét.
Hosszú órákig ültünk egymást ölelve.Nem volt szükségünk semmi másra,csak egymásra.
Felálltam,odamentem a hifihez és bekapcsoltam.Az a CD volt benne,amit Edward-tól kaptam és azok a zongoradalok voltak rajta amiket szerelemem írt.Köztük az altatóm is.
Visszamentem az ágyhoz amin Edward feküdt.Amikor odaértem,elkapta a karomat és az ágyra rántott.Megcsókolt én pedig készséggel viszonoztam,de volt egy fontos dolog,amit meg kellett beszélnünk,így elszakadtam tőle és mélyen a szemébe nézve beszélni kezdtem.
-Edward!Válaszolj őszintén a kérdésemre.
-Én mindig őszinte vagyok hozzád.
-Ha már nem szeretnél...Ne szólj bele.Engedd,hogy befejezzem.Ha már nem szeretnél,elmondanád?-kérdeztem és mélyen a szemébe néztem,ahol nem láttam mást csak színtiszta szerelmet.
-Igen-válaszolta halkan.
-Még akkor is,ha nekem az fájna?
-Igen.Elmondanám,mert megérdemled,hogy tudd az igazat.
-És szeretsz még?
-Bella,Bella...én butus Bellám.Persze,hogy szeretlek.Sőt imádlak.Ugyan úgy mit régen...Nem...Ezerszer jobban.És soha...érted?...soha nem hagynálak el.-miután befejezte,közelebb hajolt hozzám én pedig megcsókoltam.Ebben a csókban nem volt semmi vadság,semmi szenvedély,semmi csakis szerelem.
-Szeretlek Bella,szeretlek.
-Én is szeretlek,mindennél jobban-mondtam,amikor már rendesen vettem a levegőt.
-Na most,hogy ezt megbeszéltük,szeretnék neked adni valamit.Akkor találtam rá,amikor ti ebédeltetek Rose-val és Alice-val.Csukd be a szemed.-kért Edward.
Becsuktam a szemem és vártam.
-Kinyithatod-suttogta a fülembe.
Edward egy gyönyörű szív alakú nyakláncot tartott a kezében.Egyszerűen gyönyörű volt.
-Edward ez gyönyörű.Köszönöm.Feltennéd?-kérdeztem.
-Persze.-Edward előretolta a hajam majd becsatolta a nyakláncot.Megfordulta,hogy szembe legyek velek és megcsókoltam.Nyelveink érzéki táncba kezdtek.Egész éjszaka szerettük egymást.
Olyan jó volt újra érezni,hogy szeret és hogy csak az enyém.Ezek után jöhet bármi,biztos vagyok benne,hogy együtt képesek leszünk legyőzni.
Van egy csodálatos férjem és egy szerető családom.Ennél többet nem is kérhetnék.Mindenem megvan amire valaki vágyhat.Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal hajtottam a fejem Edward mellkasára valamikor hajnalban.
Reggel a nap hétágra sütött,ami nagyon ritka itt Forksban.De valahogy az az érzésem,hogy a mai és az elkövetkezendő napok tartogatnak még meglepetéseket számunkra.

12.fejezet /második rész/

           "Mindennek van határa, még annak is, hányféleképpen lehet összetörni egy ember szívét."

(Bella szemszöge)

De amikor benyitottam,olyan látvány tárult a szemeim elé,ami még a reggelinél is jobban feldühített. 

Tanya Edward nyakán lógott és csókolgatta,miközben szerelmem próbálta lefejteni magáról Tanya ragadós karmait.Odaléptem mögéjük és letéptem Tanya-t Edwardról.
-Te büdös ribanc ezt mégis hogy merészelted?-kiabáltam teli torokból.
-Fáj,hogy Eddy engem szeret?-kérdezte vigyorogva Tanya. 
-Nem szeret csak állandóan üldözöd.Miért nem adod már fel?-
-Az előbb méis engem csókolt.Te csak egy kis játék vagy neki és ha megun,utána majd hozzám jön.
Nem bírtam tovább hallgatni Tanya-t,még akkor sem ha nem volt igaza. Az agyamat elöntötte a vörös köd és ráugrottam Tanya-ra. Együtt estünk ki a nagy üvegfalon,ami hatalmas reccsenéssel tört ki.
Miután mindketten a földön landoltunk,Tanya-t az erdőbe hajítottam és utána futottam. Még ideje sem volt felállni,már előtte is álltam és a nyakánál fogva a legközelebbi fának nyomtam. Az agyamról kezdett visszahúzódni a köd,amikor megszólaltam.
-Takarodj innen ha kedves az életed és ne merj többet a közelünkbe jönni. Nem vagyok hajlandó elviselni téged.
Elengedtem Tanya-t és a többiekhez fordultam,amikor a hátambanéreztem egy hatalmas rúgást. A nagy lendülettől a családom előtt sikerült megállnom arccal a földön. Hallottam a rémült sikolyokat és a vad morgásokat,de amikor megpróbáltam felállni,Tanya már a hátam mögött állt és a hajamnál fogva emelt fel a földről.Így már láttam családom arcát. Esme,Rose,Carmen és Kate rémülten figyeltek, Irina és Amy gúnyosan,a többiek pedig aggódva néztek minket és megpróbáltak a közelünkbe jönni. Kivéve egy valakit. És az a valaki nem más volt mint a férjem. Edward csak egyhelyben állt és meg sem mozdult. És ez rettentően fájt. Ezerszer jobban,mint amit Tanya művelt velem.
De most nem törödhetek ezzel-mondtam magamnak és most már teljesen az ösztöneim irányítottak.
Kitéptem magam Tanya karmai közül és rávetettem magam.Ott téptük egymást ahol értük és közben egyre bentebb vergődtük magunkat az erdőbe.
Az erdő legmélyén voltunk és éppen végezni akartam Tanya-val,amikor megérkeztek a többiek.
-BELLA,NE-kiáltotta Edward.-Engedd el őt.
Feléjük kaptam a fejem,de Tanya-t erősen tartottam.Edward óvatosan felém araszolt,feltartott kézzel.Elengedtem Tanya-t és Edward elé löktem.
-Tessék.Fogdd,ha ennyire kell.-Majd hátat fordítva nekik és nem törődve a nevemet kiáltókkal futásnak eredtem.
A tőlem telhető leggyorsabb tempóban futottam. Nem érdekelt senki és semmi, csak egyedül akartam lenni a fájdalmammal. A fájdalommal,ami a szívemet támadta meg és nem kímélte. A szívemet,mely ezer darabra tört és nagyon nehéz lesz újra egésszé tenni.

(Edward szemszöge)

Amikor Tanya megcsókolt,hiába próbáltam,egyszerűen nem tudtam leszedni magamról. Azt sem tudom,mikor lépett be szerelmem a szobába.Már csak azt vettem észre,hogy Tanya eltűnik rólam és hatalmas csörömpöléssel kitört az üvegfal.
Én is és mind a két család az udvarra rohantunk és láttuk,amint Bella Tanya-t a nyakánál fogva egy fához nyomja és úgy beszél hozzá,de azt nem hallottuk,hogy mit mond.
Majd amikor szerelmem megfordult egyszerre több dolog is történt. Tanya rá vetette magát  és Bella egészen elénk "csúszott." Időt sem adott neki,hogy felállhasson és újra támadott.
Esme,Kate,Rose és Carmen hatalmasat sikoltottak,míg Amy és Irina gúnyosan nézték a verekedő párost.A többiek pedig aggódva figyelték őket. Én teljesen megdermedtem.Csak álltam ott és meg sem mozdultam.
Egyetlen egy pillantás elég volt szerelmemtől,hogy "felébredjek." De ez a pillantás tele volt fájdalommal.Mélységes fájdalom honolt szerelmem sötétbarna szemeiben.
Családom után indultam,akik Belláékat követve az edrőbe futottak.Percek alatt utolértem őket. Bella épp végezni akart Tanya-val,amikor megtaláltam a hangom.
-BELLA,NE-kiáltottam.-Engedd el őt-araszoltam feléjük feltartott kezekkel.
Bella felénk kapta a fejét.majd egy hirtelen mozdulattam elém lökte Tanya-t.
-Tessék.Fogdd,ha ennyire kell-a hangja csupán árnyéka volt annak a gyönyörű szoprán hangnak,amilyen általában lenni szokott.Majd hátat ordított és rohanni kezdett.
-BELLA-kiáltotta egyszerre anya éa Rosalie,de szerelmem nem is figyelt rájuk csak futott tovább.Ekkor nyertek értelmet a szavai. Azt hiszi,hogy Tanya-t féltettem.Pedig ez nem igaz. És ezt neki is el kell mondanom.Már éppen indultam volna Bella után,amikor Tanya felkászálódott a földről,szorosan átölelt és hangos zokogásba kezdett.
-Köszönöm,hogy megmentettél.Majdnem megölt azaz őrült.
-Eressz el.-löktem el magamtól Tanya-t.-És ne merészeld még egyszer őrültnek nevezni a feleségem,mert én magam foglak megölni.Nem miattad állítottam meg,hanem csakis ő miatta. Nem akartam,hogy pont miattad  hibáztassa magát és legyen bűntudata.Csak magadnak köszönheted,ami történt.Most pedig TAKARODJ INNEK.Többet meg ne lássalak a családom közelében,mert az lesz életed utolsó napja.-az egészet végig Tanya arcába kiabáltam,majd nem törődve családom gondolataival,szerelmem után indultam bátyáimmal a nyomomban.

Már órák óta futottunk,de nem találtuk meg. Az illatát is elvesztettük,az eső pedig szakadt.Olyan annyira esett,hogy már alig láttam a testvéreimet is,pedig csak pár méterre álltak tőlem.
-Ideje hazamenni.Lehet,hogy már Bella is otthon van.Csak nem maradt a szakadó esőben.-Jasper is szerette volna megtalálni.Igazat kellett adnom neki,de mégsem ment.
-És ha nincs.Nem tűnhet el,nem bírnám ki ha elveszíteném.Abba belehalnék.Az én hibám,hogy elment.-temettem a kezembe az arcomat.
-Késő bánat,de Jaspernek igaza van.Haza kell mennünk.Otthon pedig kitaláljuk mi legyen.Ne aggódj megtaláljuk.-tette a vállamra a kezét Emmett.
Bólintottam,majd csendben futottunk hazafelé.Egyikünk sem szólt egy szót sem.
Otthon Irina és Tanya nem voltak sehol.Mint utólag kiderült hazamentek Denaliba.Amy pedig a szobájában volt.Az se érdekelte mi lesz Bellával.
Anya a kanapén ült Kate,Rose és Carmen próbálták nyugtatni a könnyek nélkül zokogó Esme-t.
Apa és Eleazar elénk rohantak.
-Na megtaláltátok?-lépett elénk Carlisle.
-Nem.Az illatát is elveszítettük.Egyszerűen eltűnt.-válaszolt Jazz apa kérdésére.
-Merre lehetsz kislányom?-zokogott föl Esme hangosan.
Felmentünk átöltözni,majd visszamentünk a nappaliba.Odamentem Esme-hez és átöleltem zokogó testét,majd ringatni kezdtem.
Egy emlék tört fel bennem,amikor Bellával még tökéletesen boldogok voltunk. A rétünkön ültünk és...
A rét. Hát ez az. Eddig miért nem jutott eszembe? Hogy én mekkora marha vagyok.
Elengedtem anyát,felmentem a szobánkba egy plédért és száraz ruhákért,majd az ajtó felé indultam,amikor apa utánam szólt.
-Hova mész fiam?
-Hazahozom a feleségem-mondtam és futásnak eredtem.


(Bella szemszöge)

Futottam,amilyen gyorsan csak tudtam.Nem akartam mást csak egyedül lenni a fájdalmammal.Amint elértem a rétre-ami csak a kettőnké volt Edwarddal-leültem a közepére és zokogni kezdtem.A sírásommal együtt az eső is eleredt és minél jobban sírtam,annál erősebben esett az eső.
Pár óra elteltével könnyeim "elfogytak" és már nem tudtam és nem is akartam sírni.Az eső is elállt,de az ég még mindig borult volt.
Egyszer csak lépteket hallottam és megéreztem azt az illatot,amit ezer közül is felismernék.
-Végre megvagy.Már annyira aggódtunk.Azt hittem,soha nem találunk meg.Azt nem éltem volna túl.Hoztam száraz ruhákat és egy plédet,hogy meg ne fázz.Gyere,menjünk  haza.-guggolt le elém Edward miközben a nedves hajamat simogatta.
-Eressz el.Most egyedül akarok lenni.És nem akarok hazamenni. Jó itt nekem.Menj és vigasztald a drága kis Tanyacskát.Őt biztos jobban féltetted,mint engem.-húzódtam el tőle.
-De én nem is...-kezdtem magyarázkodni.
-Csak hagyj egyedül.-szóltam hangosabban a kelleténél.
-Rendben.Ezeket itt hagyom.-tette le a ruhákat és a plédet,majd elment.
Átöltöztem és maam köré tekertem a plédet.Vissza süllyedtem a gondolataimba és azt sem vettem észre,hogy valaki felém közeledik. 

12.fejezet /első rész/

       
 (Bella szemszöge)

Most mit mondjak neki?-tettem fel magamban a kérdést. 

Rose válaszolt helyettem,amikor észrevette,hogy hirtelen nem tudok mit mondani. 
-Csak Bella és Tanya reggel összeveszett,mert a nővérem majdnem megcsókolta Edwardot.És szegény Bella kicsit kiborult.
-Hát nem tudom,mit szokás ilyenkor mondani,de a helyedben én is kiakadtam volna.-próbált vigasztalni Alice.
-Ez azért egy kicsit több volt mint egyszerű kiborulás,de azért kössz,hogy vigasztalni próbálsz.De tudod mit,beszéljünk valami másról.-mosolyogtam rá barátnőmre.
-Oké,és miről?
-Tanyaék holnap elutaznak és csak Rose marad itt.A többiek meg jövőhéten kirándulni mennek,mi pedig Rosalie-val otthon maradunk.És arra gondoltunk,hogy nem lenne-e kedved azon a pár napon ott aludni nálunk.
Persze nem kötelező-ajánlottam,miközben tudtam,hogy úgyis igent mond.
-Rendezhetnénk egy csajos estét.-mosolygott rá Rose is.-Na mit szólsz?
-Én benne lennék,de nem tudom,hogy anyáék megengednék-e.
-Akkor legyen úgy,hogy elmegyünk érted,onnan hazamegyünk hozzánk,bemutatlak a szüleinknek és utána Esme visszajön velünk hozzátok és ő majd elkér a szüleidtől.-vázoltam a lehetőséget.
-Ez nem túl bonyolult?-kérdezte Alice összeráncolt homlokkal.
-De egy kicsit,de Esme nem tud úgy elkérni a szüleidtől,hogy nem is ismer.Ezért kicsit  komplikált,de meg lehet oldani-egy ezer wattos mosolyt küldtem felé mire megadta magát.
-Rendben.És akkor mikor jöttök értem?
-Mondjuk holnap? Miután elmennek Tanyaék?-kérdezte Rose tőlem és Alice-től egyszerre.
Hálás voltam neki,hogy segít, pedig elvileg haragudnia kellene rám amiért majdnem rátámadtam a nővérére.Most már biztos vagyok benne,hogy azért bízom meg Rose-ban ennyire,mert szöges ellentéte Tanyanak.
-És meddig lesznek a többiek? Hány napa készüljek,ha anyáék elengednek?-zökkentett ki Alice a gondolataimból.
-Három napig maximum,de lehet hogy hamarabb hazajönnek majd.
-És mikor indulnak?
-Pénteken.Ugye Bella? És akkor vasárnap jönnek haza.-válaszolt Rose Alice kérdésére.
-Na csajok akkor ezt megbeszéltük.De szerintem mennünk kéne, a többiek is biztos végeztek már.-zárta le a beszélgetést Rosalie.
-Igen,menjünk.De most hol találjuk meg a többieket?-nézett rám tanácstalanul Alice.
-Nyugalom nemsokára ők is itt lesznek-mosolyogtam.
Nem sokkal később megérkeztek a többiek is,de legnygyobb sajnálatomra nem csak a fiúk,hanem Amy-ék is.
Edward a lehető legtávolabb volt Tanya-tól és Kate-val beszélgetett,aminek nagyon örültem.
Amikor odaértek hozzánk,Edward mellém lépett én pedig megcsókoltam.Miután elengedtük egymást szorosan ölelt magához én pedig készséggel bújtam az ölelésébe.Tanya felé fordultam és amikor megláttam az arckifejezését,hatalmas mosoly terült el az arcomon és egy "ő csak az enyém" nézést küldtem felé.
-Képzel édes-szólítottam meg szerelmemet és csak annyira húzódtam el tőle,hogy a szemébe nézhesse.-Alice átjön hozzánk arra a három napra,amíg ti nem lesztek otthon.
-Igen,de csak akkor,ha a szüleim megengedik.
-Az jó,de kicsim kérlek nyugodj le,mert a végén még elájulsz itt nekem-puszilt a hajamba Edward.Hát igen,szokásom kicsit túlpörögni,de nem annyira,hogy el is ájuljak.Majd suttogva folytatta.-És szegény Jazz is kikészül az érzéseidtől.
Jasperre néztem és egy bocsánatkérő pillantást küldtem felé,mire halványan elmosolyodott.
-Jó-jó lenyugszom.
-Igen Bella hűtsd le magad-szólt közbe gúnyosan Tanya.
-Ha még a szöszi parókádat a fejeden akarod tartani,befogod azt a nagy szád.
-Miért mi lesz ha nem.Megismétled a reggeli kis akciódat ennyi ember előtt-vágott vissza Amy,ami nagyon rosszul esett főleg azért,mert ő mondta.Akitől a legkevésbé vártam volna.De ha ő így akkor én is.
Már épp visszaszóltam volna neki,amikor Jazz megszólalt.
-Amanda elég. Hagyd békén Bellát. Most nem hozzád szólt. Ne szólj bele olyanba ami nem tartozik rád.
-Kérlek,hagyjátok abba. Mindenki minket néz. Menjünk inkább.-próbált hatni Rose mindenkire,de hiába.
-Na megszólalt a potyalakos is-Amy nagyon gúnyosan viselkedett és ez a mondata vágta ki a biztosítékot Emmettnél is.
-Amy most már tényleg elég. Miért vagy ilyen ellenséges mindenkivel? De főleg Bellával. Az utóbbi időben senkihez sincs egy jó szavad sem csak veszekedsz mindenkivel.Hol van az a lány akit annyira szerettem?
-De...-kezdett volna tiltakozni Amy,de Emmett folytatta.
-Semmi de. Majd ha sikerül előhoznod ugyanazt a lányt akit imádtam,majd szólj.Addig nincs miről beszélnünk.
Mindenki döbbenten hallgatta Emmettet,akit még soha nem hallottunk így beszélni a feleségével.Mindig a kedvében járt és a legtöbb dologban mellé állt,de úgy látszik ő is megelégelte nővérem viselkedését.

Ezek után hazaindultunk.Először hazavittük Alice-t,majd hazamentünk mi is.Kipakoltuk a vásárolt cuccokat és megnéztünk egy filmet.Bár halvány fogalmam sem volt róla hogy mit néztek a többiek,mert én már a film elején bealudtam.Aztán a film végére ébredtem fel,mert Edward az arcomat simogatva ébresztgetett.
Amikor anyáék megérkeztek-mert Carmennel az árvaházban voltak egész nap-anyához mentem és kiskutya szemekkel kértem.
-Anya,holnap eljön hozzánk Alice és arra szeretnélek kérni,hogy utána gyere velünk Alice-ékhoz,mert el kéne kérni őt a szüleitől,amíg ti vadásztok.
-Persze.De te miért nem jössz? Mármint vadászni.-kérdezte.
-Mert valakinek itthon kell maradnia Rose-val én pedig megelégszem az emberi étellel,míg rátok már rátok fér egy kiadós vadászat.-mosolyogtam rá.
-De te már elég rég voltál.Ne lesz belőle gond?-aggodalmaskodott.
Nem,nem lesz. De legközelebb majd veletek megyek.És miután hazajöttök én is elmegyek majd vagy még előtte.
-Jól van. De miért akarod,hogy itt legyen Alice?-leültünk a kanapéra és ott folytattuk tovább a beszélgetést.-Nem ő miatta veszekedtek folyton a nővéreddel?
-Nem anya.Amy-vel azért veszekedünk állandóan,mert nem tudja elfogadni a döntésem.És nem csak azért van problémája a két lánnyal, mert emberek.
-Amy nehezen viseli a vámpír létet és talán ezért nem kedveli Alice-t és Rosalie-t.De adj neki egy kis időt.Csak félt minket.
-Abban teljesen igazad van,hogy fél,de nem minket félt,hanem attól fél,hogy...áááá...semmi.Hagyjuk inkább.Majd legközelebb megbeszéljük-még nem mondhatom el anyának amit Amy-ről tudtam meg.Most még nem.Majd ha eljön az ideje.
-Amúgy azt még nem mondhatom el,miért akarom,hogy Alice itt legyen.Egyenlőre legyen elég annyi,hogy a biztonsága érdekében szükséges.-miután befejeztem a mondandóm,felálltam átöleltem anyát majd a lépcső felé indultam.-Anyu,köszönöm.De most felmegyek Edwradhoz.Ott megtaláltok.
-Jól van lányom-szólt még utánam Esme.
Amikor felértem  furcsamód beszélgetést hallottam a szobánkból.Megálltam az ajtó előtt és hallgatózni kezdtem.
-Dehát Edwrad,te engem szeretsz,én érzem.Csak az az átkozott magához láncolt a képességével-hallottam meg Tanya hangját.De mit keres ő a mi szobánkban?
-Nem, én szeretem Bellát. És hagyj békén,mert nem érzek irántad semmit. Nekem Bella az életem és a feleségem.Nem fogom megbántani miattad. Ő nem érdemli meg.Most pedig menj innen és hagyj minket békén.Nem akarok tőled semmit.-valahogy már meg sem lepődöm rajta,hogy vele van bent az a nőszemély.

Jobbnak láttam bemenni,mielőtt még Tanya valami őrültséget művel. Meg persze már eleget hallottam Tanya nyavajgásából és Edwardot is szerettem volna megkímélni a tovább próbálkozásoktól,hogy udvariasan koptassa le Tanyat.De amikor benyitottam,olyan látvány tárult a szemeim elé,ami még a reggelinél is jobban feldühített.

U.I:Gonosz vagyok,igaz? Arra gondoltam,hogy ez a rész hosszúra sikeredett és mivel a következővel szorosan összefügg,ezért több részben rakom fel.Remélem tetszeni fog.
És köszönöm a komikat mindenkinek.Nagyon jól esnek.
    Puszi:Rosalice.