1.fejezet

(Bella szemszöge)

Napok óta mást sem csinálunk csak pakolunk.Éppen költözünk,mert 4-5 évnél tovább nem maradhatunk egy helyen.Az embereknek egy idő után feltünne hogy nem öregszünk.Az új lakhelyünk Forks lesz.Érzem,hogy ez a kis esős város hozza majd a változást az életünkbe.Pár napja minden látomásomban szerepel egy lány.Ami a legfurcsább és ami a legboldogabbá tesz azaz,hogy Jasper mellett látom.Annyi évig egyedül volt, megérdemli a boldogságot.
-Kicsim-hallottam meg a fülem mellett Edward hangját.
-Igen?-emeltem fel a fejem a mellkasáról,hogy a szemébe tudjak nézni.
-Min gondolkoztál el annyira, hogy percek óta szólongatlak mégse figyeltél rám? Olyan rossz hogy nem látok a fejedbe és nem tudom mire gondolsz.-suttogta.
A fajtánkban vannak különleges képességgel rendelkező vámpírok.A mi családunkban apa hihetetlen önuralommal rendelkezik, anya nagyon tud szeretni, Emmettnek hatalmas ereje van, Amanda látja a múltat, Jasper érzi és befolyásolni is tudja mások érzéseit, Edward gondolatolvasó, nekem pedig van egy elméleti és egy fizikai pajzsom és le tudom másolni mások képességét.
-Csak arra a lányra és Jasperre gondoltam meg az elkövetkezendő időkre.-válaszoltam az előbb feltett kérdésére.
-Oh...értem.Kérlek kapcsold be az övedet, mert pár perc és leszállunk.
Tettem amit kért,majd a gép ereszkedni kezdett és pár perc múlva leszállt Seattle-ben.Gyorsan leszálltunk a gépről még mielőtt bárki felállhatott volna, átvettük a csomagjainkat,fogtunk 2 taxit és Fors felé vettük az irányt.
-Ez gyönyörű lett-mosolygott Jasper amikor megérkeztünk.
-Hát ami igaz az igaz.Kitettetek magatokért-vigorgott Emmett is.
-Köszönjük-mondtuk egyszerre anyuval és nővéremmel.
-Talán nézzétk meg belülről is-ajánlotta Amanda.
Mindannyian a nappaliban álltunk és a fiúk tátott szájjal bámulták a helységet,majd Esme Carlisle-val, Amanda Emmettel, én pedig Edwarddal és Jasperrel a nyomomban indultam el hogy megmutassam nekik a házat.A konyhát ami nappaliból nyílt,apa és anya dolgozószobáját,az emeleten anyáék szobáját,Amy és Emmett szobáját, Jazz szobáját, a miénket Edwarddal,a vendégszobákat, a szobákhoz tartozó fürdőszobákat és a gardróbokat. Amikor végeztünk lementünk a nappaliba ahol a többiek már vártak minket.
-Na mit szóltok?-kérdezte anya vidáman.
-Szavakkal el sem lehet mondani anya.Minden ház nagyon szép de ez-válaszolt szerelmem.
-Na akkor ha kigyönyörködtétek magatokat akkor talán indulhatunk is vásárolni.Anya jöttök ti is?-kérdeztem.
-Én nem, elmegyek az árvaházba és megnézem az itteni árvákat.
-Apa?-fordultam felé.
-Én sem. Bemegyek a kórházba és bejelentkezem,hogy holnap már kezdhessek.
-Akkor csak 5-en megyünk.-mondtam
-De...-kezdtek volna mindhárman egyszerre tiltakozni,de Amy félbeszakította őket.
 -Semmi de. Bellának igaza van,kellenek új ruhák.
-Kicsim, legalább pakoljatok ki, utána mehettek-szólt anyu szigorúnak szánt hangon.
-Rendben  akkor mindenki kap egy órát aztán itt találkozunk.-adtam ki az utasítást.
-Oké...akkor egy óra múlva-mondta Jazz és felvonult a szobájába.
Szép lassan mindenki elment a maga dolgára és pedig Edwarddal a szobánkba mentem.
Amint becsukódott az ajtó Edward felém fordult és szenvedélyesen megcsókolt.Pár per múlva zihálva szakadtunk el egymás ajkától, homlokát az enyémnek nyomta és mélyen a szemembe nézett.
-Szeretlek-mondta.
-Én is szeretlek-mondtam.
-Édesem-kezdte bársonyos hangon-muszáj nekünk is mennünk?
-Miért, nem szeretnél?
-Nem igazán,és nektek is jobb lenne ha nem kellene a nyavajgásunkat hallgatnotok.
Pár percig fontolgattam a szavait majd elkiáltottam magam:
-Amy,gyere indulunk.
-Fiúk gyertek-kiáltotta ő is és már mindenki a nappaliban volt.
-Nem, ők nem jönnek.Majd legközelebb.
-Kössz öcsi,adósod vagyok.-fújta ki a levegőt Em.
-De van két feltételem-emeltem fel a kezem.
-Egy:be kell íratnotok az iskolába mindannyiunkat,Kettő:legközelebb egy  hangot sem akarok meghallani.
-Megegyeztünk-mondta Em.
-Akkor mi indulunk is.Majd jövünk-mondta Amy.
-Bellaaaa-nyújtotta el a nevemet Amanda,amint kiléptünk az ajtón.
-Mi az?
-Vezethetem én az autódat?
-Neeeem,majd visszafelé.-mosolyogtam rá.
-Oké-szusszantott.
Beszálltunk az autóba és elindultunk Port Angeles felé,mit sem sejtve mi vár ránk ha hazaértünk.