7.fejezet

Sziasztok!

Sajnos nem tudom,hogy jövőhéten mennyi időm lesz írni,mert eléggé nehéz hetem lesz.De kárpótlásul hozam nektek ma is egy fejezetet.Remélem tetszeni fog. Előre is bocsi a jövőhét miatt.
De most jó olvasást.Puszi:Rosalice.

(Bella szemszöge)

Amy mély levegőt vett és szólásra nyitotta a száját...

-Naná,már elég régóta.Igaz cica?-folytotta Emmett feleségébe a szót,ezzel megmentve őt egy kiadós fejmosástól.
-Na és csajszi,neked nincs kiszemelt áldozatod?Mondjuk az én Jazzy öcsém?Látom ám hogy nézel rá-Em hozta a szokásos formáját.
-Hogy te mekkora marha vagy-szólt halkan férjéhez Amy.
-Emmett!Pofa be.-szűrte a fogai közt Jasper.Alice pedig fülig pirult.
-Most miért?Jó lenne,ha már valaki téged is rövid pórázon tartana.-Em még mindig idétlenül vigyorgott.
-Jó-jó hagyd már őket-próbálta Edward visszatartani a nevetését,de a szája szegletében mosoly bujkált.
-Alice!-szólítottam meg barátnőmet,mire rám emelte tekintetét.-Lenne kedved vásárolni mondjuk a hétvégén?
-Persze.Imádok vásárolni.Te is jössz Amanda?-fordult kedvesen Amy felé.
-Már csak az kéne.Szeretek vásárolni,csak nem mindegy hogy milyen a társaság-válaszolt gúnyos hangon nővérem.
-Amy!Ha ilyen ellenséges vagy miért nem mész inkább órára?Vagy maradj csöndben ha nem tudsz normálisan beszélni a másikkal-kezdett felmenni bennem a pumpa.
-Már csak ez hiányzott.Engem elküldesz ezt meg idehozod,hát mondhatom szép kis testvér vagy.Egy idegent védessz a saját testvéreddel szemben.Ezt nem vártam volna tőled-kezdett hisztizni amihez végképp nem volt türelmem.
-Befejezted?Mert már nagyon unlak.
-Bella kérlek,nem akarom hogy miattam veszekedjetek-szólalt meg Alice halkan.
-Nem,te csak befurakodsz a családomba.Nézd meg máris összevesztem a húgommal miattad.-Amy már szinte kiabált.Minden diák felénk fordult és érdeklődve figyeltek minket.
-Emmett!-szólítottam meg melák bátyámat.-Vidd innen a "barátnődet" mert nem állok jót magamért.Előbb-utóbb pedig megbánnám amit tennék vele.
-Persze húgi.Majd otthon találkozunk-húzta fel a feleségét a székről.Amanda sértetten felállt és kisétált az ebédlőből.Emmett meg utána indult,de még visszafordult.
-Ja,Alice.Ne aggódj Amy miatt.Őt bízd csak rám.Csáó csajszi-kacsintott Alice-ra ,majd felesége után sietett.
-Tényleg nem akarok gondot okozni.Jobb lenne,ha most...
-Nem.Nem mész sehova.Kérlek ne is törődj vele.-kértem kiskutya szemekkel.
-De miattam vesztetek össze a nővéreddel és nem akarom hogy a bátyáddal is veszekedj majd miattam.-kezdett megint akadékoskodni.
-Ne beszélj bolondokat.Emmett már most a húgaként tekint rád.Amandával pedig majd ő foglalkozik.Amúgy meg nem volt vele valami jó a kapcsolatom.Úgyhogy te csak ne is foglalkozz vele.Kérlek,Alice.Egy nap után sokkal közelebb érezlek magamhoz mint Amy-t ennyi év után-könnyek gyűltek a szemembe,ahogy tudatosult bennem,minden amit mondtam az igaz.
-Alice!-szólította meg barátnőmet Jasper legelőször mióta leültünk az asztalhoz.-Jól jegyezd meg amit most mondok.Amanda mindig is hisztizett ha valami nem úgy volt ahogy ő akarta.De Bella egy nagyon erős személyiség és Amy nehezen viseli,hogy Bellával szemben nem teljesül az akarata..NE TÖRŐDJ VELE!!-fejezte be Jazz a hosszú szónoklatát.
-Hagyd,hogy ezt mi intézzük el-zárta le a témát Ed.
-Jó-jó.De ez nekem akkor is rossz,hogy szétválasztom a testvéreket.De rendben.Egy szót sem fogok szólni,hagyom hogy ti oldjátok meg-adta be a derekát.
-Húú.-fújtam ki a levegőt.-Köszönöm.Akkor jössz vásárolni hétvégén?-kérdeztem megint vidáman.
-Persze,csak ne legyél szomorú.És tudod mit? Már most a legjobb barátnőmnek tartalak.-amint kimondta ezt a mondatot megölelt.Kicsit meglepődtem de visszonoztam.
-Én is-mosolyogtam rá.
Gyorsan megettük az ebédünket,majd Alice és Jasper együtt indultak el órára.Mi Edwarddal hazandultunk,Emmették már otthon voltak.Felhívtam anyát és apát mivel az egész családra vonatkozó információkat kellett megbeszélnünk.
Jasperrel egy időben megérkeztek anyáék is.Lehívtuk Amandáéket is és leültünk az étkezőbe.
-Nos,mit kell megbeszélnünk lányom?-kérdezte apa.
-Először is.A denali klán látogatóba jön a hétvégén.Bejelenteni valójuk van.
-Rendben.Akkor hétvégére szabadságot veszek ki.-mondta apa.
-És mi a következő?-kíváncsiskodott anya.
-Azt majd én elmondom.-kezdte Amy.-A drágalátos húgocskámnak most az a legújabb hobbija,hogy egy emberlányt pesztrál-gúnyolódott.
-Na jó.Én ezt már nem bírom tovább.Egész nap tűrtem a gúgyolódásaidat,csak azért mert nem akartam az iskolában jelenetet rendezni.De nem fogok tovább nyelni.Elegem van a folytonos hisztijeidből  és abból,hogy azt képzeled,minden csak rólad szól.De tudod mit? Van egy új hírem.-szóltam gúnyosan én is,de folytattam tovább mielőtt megszólalt volna.-Nem körülötted forog a világ.És ezt most jól vésd az eszedbe: Nem tartozik rád,mit csinálok vagy mit nem.Ne üsd bele az orrod,olyan dolgokba amik nem tartoznak rád.Azzal barátkozom akivel én akarok és neked SEMMI közöd hozzá.Remélem megértetted.-kiabáltam vele miközben előtte álltam és végig a szemébe néztem.
-Bella,kicsi,higgadj le,kérlek-kérte anya sírós hangon.Ha tudna már rég sírt volna,azért mert veszekedni látja a két lányát.-Edward csinálj már valamit-kiáltotta.
-Jól van.Ezentúl a kis emberkéd előtt megpróbálok "rendesen"viselkedni,de ne várd hogy magamban tartom a véleményem.Nem értelek.Szánalmas ez a kis védőakciód.Nem értem a viselkdésed,komolyan-még mindig gúnyos hangnemben beszélt,de már jóval messzebb állt tőlem,Emmett közelében.
-Azt hiszed,hogy  ha akarnálak,nem tudnálak megölni?Most akár egy pillanat alatt.De nem szeretnék olyat tenni amit később megbánnék,és nem szeretné fájdalmat okozni a családomnak sem-a gúnyos hangnemből egyikünk sem engedett.
Edward közelebb jött hozzám és hátulról átölelte a derekamat. Kicsit sikerült lenyugodnom amiben nagy segítségemre volt Jasper képessége és Edward közelsége.Szorosan átöleltem és a nyakába fúrtam a fejem.Mélyeket lélegeztem szerelmem illatából és sikerült teljesen lenyugodnom.
-Ne haragudjatok,de most szeretnék egy kicsit egyedül lenni-húzódtam el Edwardtól aki nem szívesen,de elengedett.
Felmentem a szobánkba,ledőltem az ágyra és a plafont bámultam.Gondolkodnom kellett.Nagyot csalódtam magamban,amiért ennyire félreismertem Amy-t.Soha nem gondoltam volna,hogy mennyire rosszindulatú.Ennyi évtized alatt sikerült elhitetnie velünk,hogy ő milyen jó és kedves .Nem is értem,hogy ha ennyire nem tiszteli az émbereket,akkor miért él velünk.Órák óta lehettem egyedül a szobában,amikor halk kopogtatást hallottam.