9.fejezet

(Bella szemszöge) 

Elindultunk az iskolába,nem is sejtve hogy mik várnak még ránk az elkövetkezendő időkben. 

A suli parkolójában már ott állt a sárga Porsche és mellette Alice,de ami a legjobban meglepett azaz volt,hogy Alice mellett egy srác állt a kocsinak támaszkodva.Edward beállt a szokásos helyére és Amyék pont akkor fordultak be a parkolóba,amikor mi hárman-ugyanis Jasper is velünk jött-kiszálltunk a Volvóból.Alice felé néztem és amint észrevett könyörgő szemekkel nézett rám.Már éppen indultam volna,hogy segítsek neki levakarni a pasit,amikor megéreztem Jazz kezét a vállamon.
-Hagyd csak majd én-mosolygott rám és megindult barátnőm felé.
-Ez nem lehet igaz.Már Jasper is kezdi?-hallottam meg Amy hisztizését de most nem foglalkoztam vele.Kérdőn néztem szerelmemre,aki készséggel válaszolt ki nem mondott kérdésemre .
-Jazz tegnap este rengeteget gondolkozott és rájött,hogy érez valamit Alice iránt,de nem tudja hogy mit és ezt próbálja kideríteni.
-Áh...értem-odabújtam szerelmemhez,ő pedig átkarolta a vállam,magához húzott és belepuszilt a hajamba.Így néztük,ahogy Jazz odamegy Alice-hez.
-Sziasztok-köszönt Jasper és le sem vette a szemét Aliceről,aki úgyan úgy csak bátyámat figyelte és el sem engedték egymás tekintetét.
-Szia-köszöntek kórusban.De a srác pedig szúrós szemekkel méregette Jazz-t.
-Ne haragudjatok a zavarásért,de Alice-szólt barátnőmhöz -Bella szeretne neked mutatni valamit és azt kérte,hogy menj oda hozzá-mosolygott Jasper.Egyáltalán nem bántam,hogy engem használt kifogásnak,mert minél hamarabb el akartam távolítani a srác közeléből.Azt akartam,hogy végre Alice és Jasper együtt legyen.
Nem lehet igaz,hogy nem veszik észre mennyire szerelmesek egymásba.Jasper csak akkor mosolyog amikor Alice a közelben van és barátnőm is ezerszer boldogabb ha látja.
-Persze.Nos Tyler, örülök hogy beszéltünk,de most mennem kell-sétált el Alice a srác mellett,de az elkapta a karját és visszarántotta.Jasper egyből mozdult és lezárta a fiú kezét és Alice-t  maga mellé húzta a derekánál fogva.
-És mi lesz a vacsorával?-kérdezte Alice-től.
-Ne haragudj,de nem érek rá szombaton.
-Esetleg egy másik alkalommal?-kezdett Tyler egyre jobban idegesíteni.
-Hé öreg nem fogod fel,hogy nem akar veled találkozni?-kérdezte most már mérgesen Jasper is.
-Te ebbe ne szólj bele.Semmi közöd az egészhez-lökött egyet Jasperen.Megragadta Alice kezét és maga mellé rántotta.Itt szakadhatott el bátyámnál az a bizonyos cérna és egyre közelebb ment a fiúhoz.Jobbnak láttam közbe lépni miélőtt valami komoly baj történne.Így hát Edwardot kézen fogva közelebb sétáltunk hozzájuk.
-Na jó,ebből elég,hagyjátok abba-kiabálta Alice.
Már az egész iskola Jasper és Tyler vitáját nézte és körbe állva figyelték az egészet.Emmették is közelebb jöttek.
-Tyler kérlek,engedj el ez már fáj.Hagyj békén.-Szegény Alice hiába próbált hatni rájuk egyik sem figyelt rá.Ellenségesen méregették egymást.
-Nem hallottad?Azt mondta engedd el-sziszegte Jazz.
-Edward,Emmett! Menjetek Jazzhez,fogjátok le,nehogy őrültséget csináljon.
A fiúk úgy tettek,ahogy kértem.Jaspert sikerült kicsit hátrébb tolniuk,így Tyler elé tudtam állni.
-Te pedig-mutattam Tylerre-engedd el Alice-t MOST!-sziszegtem.
-Na mi az?Az egész család kell,hogy megvédd magad?-kiáltott oda Jazz-nek Tyler.
-Nem csak azért szóltak közbe nehogy szétszedjelek.Bátyám már nyugodtabb volt.
-Tudod mi az a család?-tette fel Emmett a költői kérdést és egyre közelebb jött-Számunkra azt jelenti,hogy ha egy Cullenbe belekötsz akkor az egész családba belekötsz.
Emmett megragadta Tyler-nek azt a kezét amelyikkel Alice-t szorongatta és minden egyes szónál erősebben fogta.Persze csak annyira hogy ne legyen komoly baja a srácnak.
-Azt mondták a lányok,hogy MOST!
Tyler fájdalmasan felszisszent és elengedte Alice kezét. Barátnőm amint "kiszabadult" Jazz elé szaladt,hogy megnyugtassa.Edward mellém jött és átkarolta a derekam.
-Elég lesz Emmett.-szóltam bátyámnak,aki még mindig a srác kezét szorította,de a mondatomra elengedte a kezét és visszasétált felesége mellé.
-Szerintem Alice világosan elmondta,hogy nem kér társaságodból.Úgyhogy nem akarok még egy ilyen vitát.Megértettél?-kérdeztem-Alice nagy lány és el tudja dönteni kivel barátkozik és kivel nem.Ez az ő saját döntése.-Tyler bólintott én pedig a tömeg felé fordultam,de nővérem megelőzött és beszélni kezdett.
-Nincs itt semmi látnivaló.Mindenki menjen a dolgára.
A tömeg oszlanki kezdett Tylerrel az élen.Amy Alice felé fordult és kiabálni kezdett.
-Látod?Ez is mind a te hibád.
-Elég legyen már Amy,erről Alice nem tehet. Ez csakis az én hibám engem hibáztass-védte Jazz "szerelmét".
-Hát nem látjátok? Két nap alatt több vitánk volt mint egész életünkben.
-De  ezeknek a nagy részét te provokálod a hisztiddel.-szólaltam meg én is.
-Baby kérlek.Gyere menjünk inkább órára.-Vitte el Emmett egy "sziasztok"  után feleségét.
-Megyünk mi is,igaz Bells?-kérdezte szerelmem.
-Persze.De Jazz el tudnád kísérni Alice-t órára?
Ő bólintott és mindenki ment a saját órájára.A délelőtt ugyan olyan gyorsan telt mint általában.Egész nap mindenki arról beszélt ami reggel történt.
Ebédszünetben Edwarddal a menza felé mentünk.Emmették már a szokásos asztalunknál ültek.Edward vett nekem egy adag salátát és egy üveg narancslevet és leültünk a többiekhez.Nem sokkal később Alice is belépett az ebédlőbe Jasperrel a nyomában.Ők is vettek ebédet majd felénk indultak.
-Sziasztok-köszöntek.Jasper kihúzta Alice-nak a mellettem lévő üres széket ő pedig leült a másik oldalára.
-Meg szerettem volna köszönni,hogy reggel segítettetek,de Jazz azt mondta,nem szükséges.De...-kezdett egy hosszú beszédbe barátnőm,de szerelmem félbeszakította.
-És igaza is volt.Semmiség és nincs semmi de.
-Jó-jó-jó de akkor is köszönöm.
-Nincs mit.De ti hogy-hogy együtt? Már testőrrel járkálsz csajszi? Talán félsz a hódolóidtól? Csak szólj nyugodtan és én elrendezem neked.-kacsintott Em Alice-ra.
-Rendben te nagy maci. Te leszel az első akinek szólok.Amúgy Jazzal közös az órarendünk és felajánlotta,hogy elkísér órákra.
Láttam Amandán hogy készül valamit mondani,de megelőztem és olyan halkan és gyorsan beszéltem,hogy Alice ne hallja csak a többiek.
-Meg ne szólalj,mert nem tudom mit csinálok veled.
Amy nem szólt egy szót sem csak magában morgolódott egész ebéd alatt.
-Akkor megyünk hétvégén vásárolni?-kérdezte Alice izgatottan és éreztem ahogy Jazz egy kis nyugalomhullámot küld felé.Szegény  biztos túl sok neki ez a "kis" érzelemváltozás.
-Oh...öm...hétvégén? Hát rokonok jönnek hozzánk,de attól még mehetünk.-válaszoltam neki.
-Nem akarok zavarni ha a családdal szeretnétek lenni.
-Ne aggódj,majd a lányok is jönnek meg persze a fiúk.-vigyorogtam
-Neeee....kérlek,húgi-könyörgött Em.
-Emmett!-kezdtem-Legutóbb megígértétek,hogy minden nyávogás nélkül jöttök ti is. És ha jól emlékszem akkor is csak Edwardnak köszönhettétek,hogy nem kellett jönnötök.
-Óh...igen...öcskös,nem akarod újra meggyőzni a hugicát?-vigyorgott Emmett.Pontosan tudta,hogy Edwardnak nem tudok nemet mondani és ezt ki is használja.Na abból nem eszel Emmett Cullen.
-Nem és amúgy sem sikerülne neki.-vigyorogtam én is.
-Igen? Biztos vagy te abban?-kérdezte Edward bársonyos hangon.
NE NE CSAK EZT NE.Ilyenkor nem bírok neki ellenállni.Gyerünk Bella sikerülni fog.Nem gyengülhetsz el.
Hát ez csúcs.Mégis mióta beszélek én magamban.Kezdek megbolondulni.
Edward közelebb hajolt hozzám és az orrát végighúzta az arcom vonalán le a kulcscsontomig majd megcsókolt.Szenvedélyesen és tele érzelemmel.
Nagyon koncentrálnom kellett,hogy ne gyengüljek el ezért elhúzódtam tőle és adtam egy rövid puszit a szájára.
-Teljesen biztos vagyok benne.És ti is jöttök.Most nem lógtok meg.-mondtam és büszke voltam magamra amiért sikerült ellenállnom szerelmemnek.
-Hát fiúk én megpróbáltam,de nem sikerült.-vigyorgott Edward.
-Ugyan öcsi ez még semmi.Kicsit jobban kellene próbálkoznod.-Emmett már csak Emmett.
-Miért mit akarsz Emmett? Teperjem le Bellát itt az egész iskola előtt.Nem hiszem hogy díjazná.
-Hát hajrá.Rendezzetek ingyen műsort a népnek-Emmett vigyora  olyan széles volt,hogy szerintem háromszor körbe érné a fejét.
-Na jó,most már elég Emmett.Hallottad,megyünk vásárolni.-szólalt meg Jasper is.
-Akkor ez megbeszélve.Alice mi lenne,ha szombaton délelőtt mennénk? Átmegyünk érted és onnan megyünk majd tovább.
-Nekem jó-mosolygott és elkezdte enni az ebédjét.
Emmették elmentek órára én pedig megettem az ebédem majd a parkolóba mentünk Eddel és ott vártuk Jasperéket.
Amint kiértek,elköszöntünk Alice-től és hazaindultunk.Otthon felvonultunk a szobánkba és egész délután csak egymással foglalkoztunk.Este felé lementünk a konyhába mert anyu készített nekem vacsit,majd visszamentünk a szobánkba.Elintéztem az emberi teendőimet és álomra hajtottam a fejem.
A hét további részében nem történt semmi említésre méltó.Maximum annyi,hogy Alice és Jasper egyre közelebb kerültek egymáshoz.
Péntek délután amikor hazaértünk a suliból,anyáék nem voltak sehol.A többiek a szobájukba vonultak,míg mi Edwarddal a konyha felé vettük az irányt.
-Mit szeretnél enni?-kérdezte szerelmem.
-Nem is tudom-gondolkodtam el-talán valami édességet.
-Mondjuk muffint?
-Remek ötlet.
Előszedtünk mindent ami kell a muffin elkészítéséhez.Szándékosan sokat készítettünk,mert tudtuk,hogy Esme holnap is meglátogatja az árvákat és biztos szeretne majd vinni nekik is.Már az öszzes muffin a sütőben volt és éppen pakoltunk el amikor a kezembe került a liszt.Gonosz terv kezdett körvonalazódni bennem,így Ed háta mögé léptem és onnan szóltam neki.
-Szerelmem...-ő megfordult én pedig ráöntöttem a lisztet az ingjére.
-Óh...ne haragudj-kértem boci szemekkel,közben pedig hatalmas vigyor terült el az arcomon.-Nem volt szándékos.
-Ááá...még hogy nem volt szándékos.Gyere csak ide-kapott el és én is kaptam egy adagot a lisztből. És ezt így folytattuk mígnem mind a ketten úgy néztünk ki mint akik lisztben fürödtek.
-Jó-jó...elég...hagyd...abba...kérlek...-könyörögtem szerelmemnek,mikor már vagy tíz perce könyörtelenül csikizett.
-Ismerd el hogy szándékos volt-csikizett tovább.
-I...igen...szán...szándékos...volt-amint kimondtam megkönyörült rajtam és abba hagyta "kínzásomat".
-Rendben.Gyere-állított fel. A konyha úgy nézett ki mint egy csatatér, mi pedig mint a kisgyerekek.Minden csupa fehér lett.
Kivettük a muffinokat a sütőből és feltakarítottunk a konyhában,de mi még mindig tiszta lisztesek voltunk.
Éppen indultunk volna fel átöltözni,amikor csöngettek.
-Kinyitom-kiáltottuk egyszerre szerelmemmel és az ajtó felé mentünk.
Amikor kinyitottuk, hat döbbent szempár nézett vissza ránk majd kirobbant belőlük a nevetés.