11.fejezet

"Ha valakit nagyon szeretünk, akkor az ő vállán akarunk sírni, még ha meg is bántott minket. Ha rettenetes dolgot tesz is ellenünk, az ő karjában keresünk vigaszt."

(Bella szemszöge)

Rose-val megreggeliztünk majd a nappaliba mentünk ahol nem várt látvány fogadott. 

Tanya a férjem ölében ült és nem sok kellett hozzá,hogy meg is csókolja.A többiek amint észrevettek ijedte képek vágtak.Edward felállt a helyéről és nem foglalkozva az éppen földre eső Tanya-val odajött hozzám és átkarolta a derekam.Ha Edward nem tart erősen,Tanya már rég halott lenne.
-Nem merészelj még egyszer a férjem közelébe menni,mert megöllek.Értetted? Még egy ilyen és halott leszel.Csak hogy tudd,az életeddel játszol-kiabáltam és próbáltam kiszabadulni Edward karjai közül,melyekkel szorosan tartott.
Rosalie lepett meg mindenkit a legjobban.Ember létére elém állt.Egy vad és gyilkolni akaró félvér elé,nem gondolva arra,hogy akár az életébe is kerülhet.Mindenki teljesen lefagyva állt és nem mozdult semerre.
Nem csodálom,hogy ilyen reakciót váltottam ki belőlük.Még én is megilyedtem magamtól.Ajkaimat egy vad és mélyről jövő morgás hagyta el.
-Bella.Bella kérlek.Nyugodj meg.Hallod.Gondolkozz tiszta fejjel.Bella.Ne engedj az ösztöneidnek.Még a végén megbánnád ami most tennél.Kérlek.Bella.-Rosalie szavai valamennyire észhez térítettek,de nem eléggé.Az agyam felfogta a szavakat,de az ösztöneim erősebbek voltak.Teljesen elvesztettem az uralmat önmagam felett és nem tudtam irányítani magam.
Az utolsó amit még láttam az Tanya önelégült arca és hogy Emmett elém rohanva elviszi Rose-t,Jasper pedig Edwardnak próbált segíteni visszatartani  engem.Majd ellepte az elmém a vörös köd és már nem voltam önmagam.

 (Edward szemszöge)

Bella és Rosalie a konyhába mentek reggelizni,én pedig a többiekhez csatlakozva leültem TV-t nézni.Mikor hallottuk,hogy Belláék jönnek ki,hirtelen egy hideg és kemény testet éreztem ahogy az ölembe ül.Először azt hittem,hogy szerelmem az, aztán megláttam Tanya arcát közeledni felém.De mielőtt még bármit is tehettem volna,Bella és Rose jelent meg a nappali ajtajában.
Ránéztem szerelmem arcára és komolyan mondom,vámpír létemre is megijedtem tőle.Még sosem láttam ilyennek.A szeme most a megszokott csokoládébarna helyett vörös volt.
Azonnal felálltam,nem törődve,mi lesz a még mindig az ölemben ülő Tanya-val és szerelmem mellé siettem.Átkaroltam a derekát és szorosan tartottam.
-Nem merészelj még egyszer a férjem közelébe menni,mert megöllek.Értetted? Még egy ilyen és halott leszel.Csak hogy tudd,az életeddel játszol-kiabálta és próbált kiszabadulni a karjaim közül.
Bella ajkait egy vad morgás hagyta el.Mindenki megdermedt és a gondolataik is arról árulkodtak,hogy Bella viselkedése sokkolta őket.Rosalie volt az egyetlen aki nem foglalkozva a saját épségével szerelmem elé állt.Ezzel a tettével mindenkit még jobban megdöbbentett.
-Bella.Bella kérlek.Nyugodj meg.Hallod.Gondolkozz tiszta fejjel.Bella.Ne engedj az ösztöneidnek.Még a végén megbánnád ami most tennél.Kérlek.Bella.-Rosalie próbálta nyugtatni,de Bells már nem az volt aki tíz perccel ezelőtt és ez az én hibám.Teljesen az ösztönei uralták és ezt a bátyáim is jól tudták.
Emmett odarohant Bella elé és elvitte Rosalie-t,míg Jasper odajött hozzám és segített lefogni szerelmemet.Anyáék pedig aggódtak.Annyir mint még soha.
Tanya gúnyosan vigyorgott és rettentően jól szórakozott szerelmem viselkedésén egészen addig,amíg Jazz meg nem szólalt.
-Vigyétek ki innen Tanya-t.-Adta ki az utasítást,mire mindenki elindult kifelé.Emmett pedig Rose mellett volt végig,ha netalántán Bella mégis kiszabadulni időben közbe tudjon lépni.
Soha nem bocsátom meg magamnak,ha szerelmem miattam fog bántani valakit.Tudom milyen és csak magát hibáztatná.
Már Emmett és Rosalie is majdnem kiléptek az ajtón amikor Jasper utánuk szólt.
-Emmett,hagyd Rose maradjon.Ne vidd ki.
-De Jasper eszednél vagy? Bella nincs önmagánál csak az ösztönei irányítják és Rose csak egy ember.-Emmett is felfogta a helyzet súlyosságát.
-Igen észnél vagyok. Bella érzései meginogtak,amikor Rose beszél hozzá és küzdött az érzései ellen.-kezdett magyarázatba Jasper.-Most jelenleg Rosalie az egyetlen akinek a jelenléte legíthet lenyugtatni Bellát.
-Jó de akkor én is maradok.-állt Rosalie mellé Emmett.
-Renden.
Miközben a többiek ezt megvitatták Bella kezdett kicsit nyugodtabb lenni és már nem prbált annyira kiszabadulni mint előtte.
Rosalie visszament Bella elé és újra próbálkozott,míg mi Jazz-el továbbra is lefogtuk szerelmemet.Emmett pedig Rose minden lépését árnyékként követte.
Rosalie két tenyere közé fogta Bella arcát és így beszélt hozzá.
-Bella.Bella kérlek,figyelj rám.Rose vagyok,tudod Rosalie.Gyerünk nyugodj le.Hallod? Kérlek,hozdd vissza nekem azt a Bellát akit tegnap megismertem.Ne foglalkozz Tanya-val.Ne is gondolj rá.Gyere vissza.Kérlek.
Hihetetlen,de a szavai hatottak szerelmemre,aki fokozatosan lett egyre nyugodtabb.
Jasper elengedte amikor már teljesen nyugodt volt,én pedig szorosan tartottam őt és a lehető legközelebb húztam magamhoz.Szerelmem készségesen bújt hozzám és mélyeket lélegzett.
Emmett távolabb húzta Rosalie-t és Jasper is melléjük állt.Kis idő múlva Bella teljesen nyugodtan fordult a többiek felé.
-Sajnálom.Én ezt nem akartam.Annyira szégyellem magam.Ugye nem bántottam senkit? Azt nem élném túl.-Bellsből csak úgy záporoztak a szavak és tudtam,hogy most mindenért magát okolja.
-Bella,nem történt semmi.Édesem kérlek nyugodj meg.-tudtam,hogy a szavaimtól még nem fogja jobban érezni magát,de egyszerűen nem jutott más az eszembe.
-A francba is.Dehogynem történt.Elvesztettem az önuralmam és akárkit bánthattam volna,főleg ha a képességeim is elszabadultak volna.Hát nem érted?Ilyen nem fordulhat elő többet.
-Bella ez nem a te hibád.Ne okold magad.-Rose is próbált segíteni meggyőzni.
-De az enyém.Én nem tudtam harcolni az ösztöneim ellen.De köszönöm.-indult el Bella Rose felé.Emmett pedig autómatikusan tolta a háta mögé Rosalie-t.
-Ne aggódj bátyus.Újra önmagam vagyok.Nem fogok bántani senkit.-nyugtatta Emmettet szerelmem és újra Rose felé indult.Ezuttal senki nem állt az útjába.Amint elérte Rosalie-t szorosan megölelte és sírós hangon beszélni kezdett.
-Köszönöm.Köszönöm,hogy nem hagytad,hogy őrültséget csináljak és azt is köszönöm,hogy nem féltél tőlem.Pedig lett volna rá okod.
Rossz volt így látni életem értelmét ahogy magát hibáztatja közben pedig minden az én hibám.Jasper gondolatban már ordibált velem,hogy nem akarja még az én önmarcangolásomat is érezni és elég neki a Belláét elviselni.
-Ugyan semmiség.Nem tudom ti hogy vagytok vele,de én már mennék vásárolni.Mehetünk?-próbált terelni Rose amit Bella is észrevett de csak mosolygott és válaszolt is az előzőleg feltett kérdésre.
-Persze.Mehetünk.-Bella  hangulata egyik percről a másikra megváltozott és ebben nagy szerepe volt Jazz képességének is.
Bella nagy ívben elkerülte Tanya-t.Anya amint meglátta szerelmemet már előtte is termett és szorosan ölelte magához.Carmenék elnézést kértek Tanya nevében is majd mindenki ment a saját dolgára.Mi pedig vásárolni indultunk.

(Bella szemszöge)

A lehető legmesszebbre mentem Tanya-tól,hogy még véletlenül se tudjon megint kihozni a sodromból.Anya amint meglátott azonnal előttem termett és szorosan magához ölelt.Majd mindenki a saját dolgára indult mi pedig vásárolni.
Amy a saját kocsijával ment,Tanya és Irina pedig vele tartott.Jasper,Kate,Rose és Emmett  Jazz autójával,Edward és én pedig szerelmem Volvójával mentünk.Amyék egyenesen a plázába mentek Seattle-be,mi pedig még beugrottunk Alice-ért is.Amint Alice is velünk volt mi is Amy-ék után indultunk.
Amint megérkeztünk és már nem láttuk Amy-éket ezért mi is elindultunk kifosztani a boltokat. A reggeli "kirohanásomnak" már semmi nyoma sem volt és ebben Jasper képessége rengeteget segített.Alice és Rose pedig nem hagyták,hogy sokat gondolkozzak,de nem is akartam.
A fiúknak is vettünk jó pár ruhát,de a vége felé már csak a csomagokat voltak hajlandóak cipelni.Hiába állították,hogy nem, én akkor is tudtam,hogy azért is nem nyávognak és jönnek utánunk minden szó nélkül,mert félnek,hogy megint kiborulok és még véletlenül megölnék valakit.
De én örültem neki,hogy minden hiszti nélkül jönnek oda ahova én mondom.
-Mi lenne,ha ennénk valamit?-kérdete Rose mikor már három órája "rohangálhattunk" egyik boltból a másikba.-Mondjuk salátát?
-Az jó lenne.Már kezdek éhes lenni.-értettem vele egyet én is.
-Fiúk esztek ti is?-fordult Alice a fiúk felé.
-Nem mi keresünk valami húsfélét.A lányok vannak oda a salátáért,de engem kiráz tőle a hideg.-kezdett Emmett színészkedni,mire mindannyian halkan kuncogni kezdtünk.
-Kate,kérlek kísérd el a fiúkat.-mentettem ki  kedvenc unokatesómat az evés alól.-Még a végén megszöknének.
-Szerelmem,biztos jó ötlet ez?Ha szeretnéd,itt maradok,úgysem vagyok éhes-ölelt át Edward.
-Nyugodj meg.Nem lesz semmi baj.Ami reggel történt,nem fog megismétlődni soha.
Legalábbis annyira biztos nem fogok engedni az ösztöneimnek,hogy ne tudja tisztán gondolkozni-tettem hozzá magamban és biztatásképp rá mosolyogtam.
Vonakodva bár,de magunkra hagytak minket.
-Bella-szólított meg Alice amikor már egy ideje csendben voltunk.-mi történt reggel,amiért a fiúk egész nap aggódva  figyelték minden lépésedet?
Alice a közepébe talált.Mindig mindent észrevesz.Miből gondoltam,hogy ez majd elkerüli a figyelmét?
Pont olyanra kérdez rá amire nem válaszolhatok teljesen őszintén.Most mit mondjak neki?-tettem fel magamban a kérdést.

U.I:Sajnálom,de a hétvégén nem leszek gépközelben,ezért is hoztam ma a frisset.Remélem tetszett a fejezet.Amint tudok jelentkezem.
      Puszi:Rosalice.

10.fejezet

(Bella szemszög)

Amikor kinyitottuk, hat döbbent szempár nézett vissza ránk majd kirobbant belőlük a nevetés. 

Az ajtóban ott állt a Denali klán és még egy számomra idegen ember vagy nem is,inkább ember.Ember?Várjunk csak.Mi,ez hogy...vagy mint...hát ez jó.Már magamban sem tudok értelmesen beszélni csak dadogok.Na jó most már biztos hogy megbolondultam.Beszélnem kell majd apával hogy tud-e valami jó vámpír pszichológust.
-Sziasztok-köszöntek amikor abba tudták hagyni a nevetést.
-Sziasztok.Gyertek be-hívta be őket szerelmem.
-Bella-kiáltotta valaki a nevemet,majd egyszer csak egy hideg és kemény testet éreztem nekem ütközni és mind a ketten a földön kötöttünk ki.Mikor sikerül felkászálódnunk a padlóról akkor tudtam jobban megnézni a hang tulajdonosát.Az én kelekótya,mindig mosolygós és életvidám unokatestvérem Kate volt az aki annyire örült nekem,hogy még fel is borított.Komolyan nem is ő lett volna ha normálisan üdvözöl.
-Kate kérlek,hagyd hogy mi is üdvözölhessük őket.-rótta meg Carmen mosolyogva,mire ha kelletlenül is de arrébb állt.
-Úgy örülök,hogy újra láthatlak.gyönyörű vagy mint mindig-ölelt meg Carmen is.
Majd szépen sorjában mindenki köszönt mindenkinek.Bár én szívem szerint nem engedtem volna,hogy Tanya Edward közelébe kerüljön,de nem tehettem meg.Mégiscsak udvariatlanság lenne ha nem engedném hogy köszönjenek egymásnak.
-Kérlek,ne haragudjatok,de mi most felszaladnánk átöltözni.-szólalt meg szerelmem.Nekem pedig akkor jutott az eszembe,hogy még mindig tiszta lisztesek vagyunk.
-Emmett,Amanda,Jasper.Gyertek le,megjött a denali klán-kiáltottam fel.
Mindhárman lejöttek és üdvözölték a vendégeinket.Emmett és Jasper amikor megláttak minket a hasát fogta a nevetéstől és a többiek sem tudták elrejteni a mosolyukat.Így hát Edwarddal felmentünk a szobánkba.Amíg szerelmem lezuhanyozott kikészítettem a ruháinkat,majd amikor ő kész lett én mentem zuhanyozni.Amikor végeztem,kimentem a szobába,ahol Ed már felöltözve várt.Gyorsan-már amennyire szerelmem engedte-felöltöztem,majd kézen fogva lementünk a többiekhez.
-Hé húgi, ti mit csináltatok Eddy-vel a konyhában,hogy olyan fehérek voltatok?-húzogatta a szemőldőkét melák bátyám.
-Muffint sütöttünk.Csak aztán a liszt elpakolásával voltak gondok-kacsintott rám szerelmem.
-Na miről maradtunk le?-szólaltam meg most először.
-Igazából semmiről. Úgy döntöttünk,hogy megvárunk benneteket is,hogy ne kelljen mindent kétszer elmondani-mosolygott rám Carmen.
-Áh...értem.Ha jól láttam akkor anyáék csak este felé érnek haza.De mi attól még beszélgethetünk.
-És mondjuk kezdhetnénk a bemutatkozással,mert,ha jól látom gyarapodott a családotok-mosolygott Jazz is.
-Igen Jasper igazad van.Szóval mindenki ő itt Rosalie Lillian Denali családunk legújabb tagja.-kezdte Kate a bemutatást.-Rose,ők pedig az unokatestvéreink.Isabella,Amanda,Edward,Jasper és Emmett. Esmet és Carlisle-t pedig majd megismered,ha hazaértek.
-Bár Katherine úgy mutatott be mint Isabella,de szólíts nyugodtan Bellának.Örülök,hogy találkoztunk.
-Én is örülök már sokat hallottam rólatok,de főleg rólad.-mosolygott rám Rose.Nem bírtam megállni így én is vissza mosolyogtam rá.Bár nem csodálom,hogy folyton mosolyog.Kate közelében jóformán nem is lehet mást csinálni.
-És mondjátok csak?Hogy hogy ő ember?-kérdezte meg Amy azt ami már mindannyiónkat nagyon érdekelt.
-Úgy Amanda,hogy Rosalie-t már kiskora óta mi neveljük.-kezdte Carmen,de Eleazar folytatta.
-A szüleit vámpírok ölték meg és mivel Rose-t sikerült megmentenünk Carmennel úgy döntöttünk,hogy felneveljük.
Órákig beszélgettünk és nagyon sok mindent megtudtunk Rosalie-ról.Mi is meséltünk neki magunkról és a családunkról,meg arról,ki hogy került a családba.
Este hét óra körül megérkeztek anyáék is akik megdöbbenve figyelték a kibővült denali családot.
-Sziasztok-köszöntöttük őket amint beléptek a nappaliba.
-Sziasztok-köszöntek egyszerre,majd anya folytatta.-Örülünk,hogy itt vagytok.Sajnáljuk,hogy nem voltunk itthon amikor megérkeztetek.De miért nem szóltatok?
-Ne aggódj Esme.Nagyon jól elbeszélgettünk a gyerekekkel.-nyugtatta Carmen Esme-t.
-És kit tisztelhetünk a kisasszonyban?-kérdezte egyből apa amint észrevette Rose-t.
-Carlisle,Esme!Hadd mutassam be családunk legfiatalabb tagját: Rosalie Lillian Denali-t.-válaszolt apa kérdésére Eleazar.
-Eleazar,de ő egy....kezdte Carlisle,de Carmen félbeszakította.
-Igen,de tud a vámpírokról. Gyerekkora óta velünk él.Csak még nem akarta,hogy átváltoztassuk.
-És a Volturi gondolom nem tud róla-mondta ki gondolatait anya.
-Nem és ezért is vagyunk itt-szólt közbe Tanya.
-A többieknek sem szóltunk még róla,mert meg akartunk várni vele titeket is mivel ez egy nagyon fontos döntés.-magyarázott Kate.
-Jó de mi lenne az?-mostmár kezdte érdekelni Jazz-t is,hogy miről nem szóltak nekünk.Én már előre láttam,de meg akartam hagyni Eleazaréknak a lehetőséget,hogy ők mondják el.
-Először is tudnotok kell,hogy nem kötelező ha nem akarjátok,de rátok gondoltunk először.-Már kezd az idegeimre menni ez a sok kertelés.Miért nem lehet egyszerűen megkérdezni és kész?
-Jó-jó csak kérdezzétek meg.-sürgettem őket mire Tanya és Irina nagyon csúnyán néztek rám.
-A húginak igaza van.Ti elmondjátok mi meg majd döntünk hajrá-már Em is tűkön ült.
-Hát jó.Aró valamelyiknap telefonált,hogy ő és pár testőre eljönnének hozzánk pár napra.Azt nem mondta hogy miért,csak azt hogy egy vagy két hét múlva.És arra szeretnénk kérni benneteket,hogy ha nem okozna nagy gondot akkor Rosalie maradhatna-e arra a pár hétre?-nyögte ki nagy nehezen Eleazar.
-Ha nem haragszotok akkor erről egy családi szavazással döntenénk.
A denali klán a nappaliban maradt mi pedig a konyhába mentünk megtartani az ilyenkor szokásos szavazást.
-Bella-szólított meg apa.-Látsz valamit amiből baj lehetne?
-Nem,úgyhogy akár kezdetjük is.
-Jól van akkor.
-Esme?-Igen
-Jasper?-Szerintem nem lehet belőle gond.Igen.
-Emmett?-Naná.
-Amanda?-Nem hiányzik még egy ember a nyakunkra.Még a végén megtudja a Volturi.Szóval nem.
-Edward?-Ha Bella nem lát semmi gondot, akkor én is igennel szavazok.
-Bella? -Igen
-Én a magam részéről igennel szavazok.Úgyhogy bocsáss meg Amy de Rosalie maradhat.
Visszamentünk a nappaliba és közöltük a jó hírt.
-Úgy döntöttünk,hogy maradhat.-majd apa Rosalie-hoz fordult.-Isten hozott a családunkban.
-Köszönjük- mondta Carmen.
-Nincs mit.mosolygott anya és átölelte Rosalie-t.
-De egy valamit tudnotok kell.-szóltam most én közbe.-A mi családunkban is van egy ember,se ő még nem tudja,hogy mik vagyunk.
-Még hogy a családunkban-dünnyögte az orra alatt Amy.A Carmenék kérdőn néztek rám,de én  csak nemlegesen megráztam a fejem.
-Nekem nem gond.Nem szólok egy szót sem-biztosított Rose.
-Rendben akkor ezt megbeszéltük.Gyertek megmutatom a szobáitokat-állt fel Esme és az emelet felé indult.
Emmett felemelte Rose bőröndjét és anya után indult.Szerelmemmel mi is felmentünk és Rosalie szobájához érve bekopogtunk.
-Szabad-szólt ki halkan.
-Szia.Nem zavarunk?-kérdeztem és a szoba közepére sétáltam.Edward az ajtóban állt és minket figyelt.
-Nem,nem zavartok,csak a ruháimat pakolom ki.
-Oké.És nem vagy éhes vagy szomjas? Egész délután nem ettél és ittál semmit.Teljesen kiment a fejemből,hogy te ember vagy.-sütöttem le a szemem.
-Ugyan semmi gond,de igen kezdek egy kicsit éhes lenni.
-Jó akkor gyere,menjünk együnk valamit.-húztam a konyha felé.Edward már lent volt és ahogy mi leültünk az asztalhoz ő már hozta is az egyik tál muffint és egy-egy bögre teát.
-Köszönöm-mondtuk egyszerre Rose-val amin mindhárman jót nevettünk.-Egy angyal vagy-tettem még hozzá és adtam egy puszit az arcára.
-Nincs mit.Jó étvágyat.Én addig kimegyek a nappaliba,Jazz sakkozni akar.
-Rendben-mondtam és már el is tűnt a szemeim elől.
-Nagyon szép pár vagytok együtt.Látszik mennyire szeretitek egymást.Csak úgy ragyog a szemetek.-szólalt meg Rose kis idő múlva.
-Köszönjük.
Újra néma csend telepedett ránk,amit muszáj voltam megtörni,mert már nagyon érdekelt,hogy Rosalie mit nézhet rajtam annyira.
-Mi az?
-Semmi csak furcsa,hogy egy vámpír éppen velem szemben ül és emberi ételt eszik.Bocsi csak furcsa-mosolygott rám majd tovább evett.
-Csak félvér.És az emberi étel is elengedhetetlen a szervezetemnek.-magyaráztam.
-Még sose találkoztam félvérrel. Mesélsz róla? Mármint a félvérségről.-dőlt hátra a széken.Felálltam és a mosogtóhoz mentem majd elmostam a tálat és közben átmentünk a nappaliba ahol csak mi "fiatalok" voltunk.Apa és Eleazar apa dolgozószobájában beszélgettek, anya és Carmen pedig a konyhába mentek miután mi kijöttünk onnan.
Edwardhoz menetem és beleültem az ölébe.Majd beszélni kezdtem.
-Persze,de előtte kérdeznék valamit.-körbenéztem,mindenki bólintott így folytattam- Holnap vásárolni megyünk.Van kedvetek jönni?
-Persze-Kate majd kiugrott a bőréből.
-Jó-mondta Tanya is,de szemét le sem vette Edwardról.
-Benne vagyok-csatlakozott Irina is.
-Rosalie,jössz te is???
-Gyere te is,legalább nem szenvedünk egyedül-vigyorgott Em.
-Kérlek mondd,hogy te nem szeretsz vásárolni-könyörgött Jazz.
-De szeretek,csak tudom mikor elég,de ez Kate-re nem  igazán jellemző,úgyhogy a vásárlások vége általában szenvedés.-mondta komolyan Rose.
-Hát Bella is ilyen-vakarta a fejét szerelmem.De amikor csúnyán néztem rá hozzátette: De attól én még imádlak.-majd odahajolt hozzám egy rövid csókra.
-Helyes válasz-mondtam és én is adtam neki egy puszit.
-Szóval visszatérve a vásárláshoz, ne aggódj kíméletes leszek hozzá.fordultam Rose felé.
-Húúú...akkor a hat órás vásárlásból csak öt lesz?-viccelődött Em
-Na ne gúnyolódj-vágtam be a durcit,amitől Emmettből kitört a nevetés.
Amikor Emmett nevetése csillapodott Irina felállt.
-Ha nem bánjátok én most fekmennék a szobámba.-bólintottam ő pedig felment.Irinát nem sokkal később követte Tanya,Kate,Jasper,Emmett és Amanda is.Mindenki a saját szobájába volnult és csak mi hárman-Edward,Rosalie és én-maradtunk a nappaliban.
-Szóval azt kérted,hogy meséljek a félvérségről-mondtam Rosalie felé fordulva. Ő bólintott én pedig mindent elmeséltem neki amit tudni lehet a félvérekről.
-Ne vedd tolakodásnak,de azt mesélted,hogy édesanyád meghalt,de mi lett az apáddal?-szólalt meg egy Rose  rövid csend után.
-Nem tudom,de nem is érdekel.Nekem Carlisle és Esme a szüleim és ezen semmi sem változtathat.-válaszoltam neki.
Éreztem ahogy a sós könnycseppek alattomosan kicsordulnak a szememből.Szerelmem is észrevette és azonnal nyugtatni kezdett.
-Édesem.Shh...nincs semmi baj-simogatta a hátamat.
-Ne haragudj,nem akartalak megbántani.Én csak...-kezdett mentegetőzni Rosalie,de félbeszakítottam.
-Nem nincs semmi gond.Nem a te hibád.Csak nem tudom mi lett volna velem ha nincsenek Carlisleék.
-Kicsim kérlek,ne is gondolj ilyenekre.Mosolyogj,az sokkal jobban áll neked.-fordította maga felé a fejem Edward.
-Mesélsz nekem arról a lányról? Aki még nem tud rólatok?-terelte a témát Rose.
-Figyelj Rose.Amy nem nagyon szívleli Alice-t és arra szeretnélek kérni,hogy előtte ne nagyon említsd.Nem akarom,hogy esetleg rajtad vezesse le a mérgét és valami bajod essen.-magyaráztam neki most már mosollyal az arcomon.-De igen.Szívesen mesélek róla,ha te is mesélsz majd.Rosalie bólintott én pedi belekezdtem.
-A neve Alice Brandon.Sajnos meghalt a húga és ezért költözött ide  a szüleivel.Életvidám és nagyon jókedvű lány és nem mellesleg imád vásárolni.Rengeteg mindenben hasonlítunk.Talán ezért is tekintem már most a húgomnak és a legjobb barátnőmnek.-fejeztem be.-Na de most te jössz.Milyen a kapcsolatod a testvéreiddel?
-Kate-val nagyon jó.Vele a legszorosabb a kapcsolatom.Irinával is egész jól elvagyunk.De Tanya. Ő csak addig volt "kedves" velem amíg kicsi voltam.Carmenék pedig mintha a szüleim lennének.
-Óhh...értem.Nem tudom te hogy vagy,de én fáradt vagyok-ásítottam egyet.
-Én is-nézett rám álmos szemekkel Rose.
-Akkor gyere felkísérünk-mondtam.Szerelmemmel és Rose-val a nyomombn az emelet felé vettem az irányt.Rosalie a saját szobája felé ment miután elköszönt tőlünk és mi is a sajátunkba vonultunk.
Nem tudom mikor,de elnyomott az álom szerelmem karjaiban.

Reggel Edward hangjára ébredtem.
-Szívem.Ideje felkelned.Lassan indulnunk kellene Alice-ért.
-Igazad van,csak még öt percet adj-kértem álmoskás hangon mire Edward halkan kuncogott.
Nagy nehezen kitápázkodtam az ágyból és elintéztem a reggeli teendőimet.Majd a nappaliba vonultunk,ahol Amy és Tanya nagyon sugdolóztak valamin,de amikor beléptünk elhallgattak.
Jobb lesz ha ma bekapcsolva tartom a jövőbelátást és a gondolatolvasást,mert ezek ketten sántikálnak valamiben.
Rosalie is lent volt majd együtt indultunk a konyhába reggelizni.Addig szerelmem leült a többiekkel a nappaliba Tv-t nézni.
Rose-val megreggeliztünk majd a nappaliba mentünk ahol nem várt látvány fogadott.

9.fejezet

(Bella szemszöge) 

Elindultunk az iskolába,nem is sejtve hogy mik várnak még ránk az elkövetkezendő időkben. 

A suli parkolójában már ott állt a sárga Porsche és mellette Alice,de ami a legjobban meglepett azaz volt,hogy Alice mellett egy srác állt a kocsinak támaszkodva.Edward beállt a szokásos helyére és Amyék pont akkor fordultak be a parkolóba,amikor mi hárman-ugyanis Jasper is velünk jött-kiszálltunk a Volvóból.Alice felé néztem és amint észrevett könyörgő szemekkel nézett rám.Már éppen indultam volna,hogy segítsek neki levakarni a pasit,amikor megéreztem Jazz kezét a vállamon.
-Hagyd csak majd én-mosolygott rám és megindult barátnőm felé.
-Ez nem lehet igaz.Már Jasper is kezdi?-hallottam meg Amy hisztizését de most nem foglalkoztam vele.Kérdőn néztem szerelmemre,aki készséggel válaszolt ki nem mondott kérdésemre .
-Jazz tegnap este rengeteget gondolkozott és rájött,hogy érez valamit Alice iránt,de nem tudja hogy mit és ezt próbálja kideríteni.
-Áh...értem-odabújtam szerelmemhez,ő pedig átkarolta a vállam,magához húzott és belepuszilt a hajamba.Így néztük,ahogy Jazz odamegy Alice-hez.
-Sziasztok-köszönt Jasper és le sem vette a szemét Aliceről,aki úgyan úgy csak bátyámat figyelte és el sem engedték egymás tekintetét.
-Szia-köszöntek kórusban.De a srác pedig szúrós szemekkel méregette Jazz-t.
-Ne haragudjatok a zavarásért,de Alice-szólt barátnőmhöz -Bella szeretne neked mutatni valamit és azt kérte,hogy menj oda hozzá-mosolygott Jasper.Egyáltalán nem bántam,hogy engem használt kifogásnak,mert minél hamarabb el akartam távolítani a srác közeléből.Azt akartam,hogy végre Alice és Jasper együtt legyen.
Nem lehet igaz,hogy nem veszik észre mennyire szerelmesek egymásba.Jasper csak akkor mosolyog amikor Alice a közelben van és barátnőm is ezerszer boldogabb ha látja.
-Persze.Nos Tyler, örülök hogy beszéltünk,de most mennem kell-sétált el Alice a srác mellett,de az elkapta a karját és visszarántotta.Jasper egyből mozdult és lezárta a fiú kezét és Alice-t  maga mellé húzta a derekánál fogva.
-És mi lesz a vacsorával?-kérdezte Alice-től.
-Ne haragudj,de nem érek rá szombaton.
-Esetleg egy másik alkalommal?-kezdett Tyler egyre jobban idegesíteni.
-Hé öreg nem fogod fel,hogy nem akar veled találkozni?-kérdezte most már mérgesen Jasper is.
-Te ebbe ne szólj bele.Semmi közöd az egészhez-lökött egyet Jasperen.Megragadta Alice kezét és maga mellé rántotta.Itt szakadhatott el bátyámnál az a bizonyos cérna és egyre közelebb ment a fiúhoz.Jobbnak láttam közbe lépni miélőtt valami komoly baj történne.Így hát Edwardot kézen fogva közelebb sétáltunk hozzájuk.
-Na jó,ebből elég,hagyjátok abba-kiabálta Alice.
Már az egész iskola Jasper és Tyler vitáját nézte és körbe állva figyelték az egészet.Emmették is közelebb jöttek.
-Tyler kérlek,engedj el ez már fáj.Hagyj békén.-Szegény Alice hiába próbált hatni rájuk egyik sem figyelt rá.Ellenségesen méregették egymást.
-Nem hallottad?Azt mondta engedd el-sziszegte Jazz.
-Edward,Emmett! Menjetek Jazzhez,fogjátok le,nehogy őrültséget csináljon.
A fiúk úgy tettek,ahogy kértem.Jaspert sikerült kicsit hátrébb tolniuk,így Tyler elé tudtam állni.
-Te pedig-mutattam Tylerre-engedd el Alice-t MOST!-sziszegtem.
-Na mi az?Az egész család kell,hogy megvédd magad?-kiáltott oda Jazz-nek Tyler.
-Nem csak azért szóltak közbe nehogy szétszedjelek.Bátyám már nyugodtabb volt.
-Tudod mi az a család?-tette fel Emmett a költői kérdést és egyre közelebb jött-Számunkra azt jelenti,hogy ha egy Cullenbe belekötsz akkor az egész családba belekötsz.
Emmett megragadta Tyler-nek azt a kezét amelyikkel Alice-t szorongatta és minden egyes szónál erősebben fogta.Persze csak annyira hogy ne legyen komoly baja a srácnak.
-Azt mondták a lányok,hogy MOST!
Tyler fájdalmasan felszisszent és elengedte Alice kezét. Barátnőm amint "kiszabadult" Jazz elé szaladt,hogy megnyugtassa.Edward mellém jött és átkarolta a derekam.
-Elég lesz Emmett.-szóltam bátyámnak,aki még mindig a srác kezét szorította,de a mondatomra elengedte a kezét és visszasétált felesége mellé.
-Szerintem Alice világosan elmondta,hogy nem kér társaságodból.Úgyhogy nem akarok még egy ilyen vitát.Megértettél?-kérdeztem-Alice nagy lány és el tudja dönteni kivel barátkozik és kivel nem.Ez az ő saját döntése.-Tyler bólintott én pedig a tömeg felé fordultam,de nővérem megelőzött és beszélni kezdett.
-Nincs itt semmi látnivaló.Mindenki menjen a dolgára.
A tömeg oszlanki kezdett Tylerrel az élen.Amy Alice felé fordult és kiabálni kezdett.
-Látod?Ez is mind a te hibád.
-Elég legyen már Amy,erről Alice nem tehet. Ez csakis az én hibám engem hibáztass-védte Jazz "szerelmét".
-Hát nem látjátok? Két nap alatt több vitánk volt mint egész életünkben.
-De  ezeknek a nagy részét te provokálod a hisztiddel.-szólaltam meg én is.
-Baby kérlek.Gyere menjünk inkább órára.-Vitte el Emmett egy "sziasztok"  után feleségét.
-Megyünk mi is,igaz Bells?-kérdezte szerelmem.
-Persze.De Jazz el tudnád kísérni Alice-t órára?
Ő bólintott és mindenki ment a saját órájára.A délelőtt ugyan olyan gyorsan telt mint általában.Egész nap mindenki arról beszélt ami reggel történt.
Ebédszünetben Edwarddal a menza felé mentünk.Emmették már a szokásos asztalunknál ültek.Edward vett nekem egy adag salátát és egy üveg narancslevet és leültünk a többiekhez.Nem sokkal később Alice is belépett az ebédlőbe Jasperrel a nyomában.Ők is vettek ebédet majd felénk indultak.
-Sziasztok-köszöntek.Jasper kihúzta Alice-nak a mellettem lévő üres széket ő pedig leült a másik oldalára.
-Meg szerettem volna köszönni,hogy reggel segítettetek,de Jazz azt mondta,nem szükséges.De...-kezdett egy hosszú beszédbe barátnőm,de szerelmem félbeszakította.
-És igaza is volt.Semmiség és nincs semmi de.
-Jó-jó-jó de akkor is köszönöm.
-Nincs mit.De ti hogy-hogy együtt? Már testőrrel járkálsz csajszi? Talán félsz a hódolóidtól? Csak szólj nyugodtan és én elrendezem neked.-kacsintott Em Alice-ra.
-Rendben te nagy maci. Te leszel az első akinek szólok.Amúgy Jazzal közös az órarendünk és felajánlotta,hogy elkísér órákra.
Láttam Amandán hogy készül valamit mondani,de megelőztem és olyan halkan és gyorsan beszéltem,hogy Alice ne hallja csak a többiek.
-Meg ne szólalj,mert nem tudom mit csinálok veled.
Amy nem szólt egy szót sem csak magában morgolódott egész ebéd alatt.
-Akkor megyünk hétvégén vásárolni?-kérdezte Alice izgatottan és éreztem ahogy Jazz egy kis nyugalomhullámot küld felé.Szegény  biztos túl sok neki ez a "kis" érzelemváltozás.
-Oh...öm...hétvégén? Hát rokonok jönnek hozzánk,de attól még mehetünk.-válaszoltam neki.
-Nem akarok zavarni ha a családdal szeretnétek lenni.
-Ne aggódj,majd a lányok is jönnek meg persze a fiúk.-vigyorogtam
-Neeee....kérlek,húgi-könyörgött Em.
-Emmett!-kezdtem-Legutóbb megígértétek,hogy minden nyávogás nélkül jöttök ti is. És ha jól emlékszem akkor is csak Edwardnak köszönhettétek,hogy nem kellett jönnötök.
-Óh...igen...öcskös,nem akarod újra meggyőzni a hugicát?-vigyorgott Emmett.Pontosan tudta,hogy Edwardnak nem tudok nemet mondani és ezt ki is használja.Na abból nem eszel Emmett Cullen.
-Nem és amúgy sem sikerülne neki.-vigyorogtam én is.
-Igen? Biztos vagy te abban?-kérdezte Edward bársonyos hangon.
NE NE CSAK EZT NE.Ilyenkor nem bírok neki ellenállni.Gyerünk Bella sikerülni fog.Nem gyengülhetsz el.
Hát ez csúcs.Mégis mióta beszélek én magamban.Kezdek megbolondulni.
Edward közelebb hajolt hozzám és az orrát végighúzta az arcom vonalán le a kulcscsontomig majd megcsókolt.Szenvedélyesen és tele érzelemmel.
Nagyon koncentrálnom kellett,hogy ne gyengüljek el ezért elhúzódtam tőle és adtam egy rövid puszit a szájára.
-Teljesen biztos vagyok benne.És ti is jöttök.Most nem lógtok meg.-mondtam és büszke voltam magamra amiért sikerült ellenállnom szerelmemnek.
-Hát fiúk én megpróbáltam,de nem sikerült.-vigyorgott Edward.
-Ugyan öcsi ez még semmi.Kicsit jobban kellene próbálkoznod.-Emmett már csak Emmett.
-Miért mit akarsz Emmett? Teperjem le Bellát itt az egész iskola előtt.Nem hiszem hogy díjazná.
-Hát hajrá.Rendezzetek ingyen műsort a népnek-Emmett vigyora  olyan széles volt,hogy szerintem háromszor körbe érné a fejét.
-Na jó,most már elég Emmett.Hallottad,megyünk vásárolni.-szólalt meg Jasper is.
-Akkor ez megbeszélve.Alice mi lenne,ha szombaton délelőtt mennénk? Átmegyünk érted és onnan megyünk majd tovább.
-Nekem jó-mosolygott és elkezdte enni az ebédjét.
Emmették elmentek órára én pedig megettem az ebédem majd a parkolóba mentünk Eddel és ott vártuk Jasperéket.
Amint kiértek,elköszöntünk Alice-től és hazaindultunk.Otthon felvonultunk a szobánkba és egész délután csak egymással foglalkoztunk.Este felé lementünk a konyhába mert anyu készített nekem vacsit,majd visszamentünk a szobánkba.Elintéztem az emberi teendőimet és álomra hajtottam a fejem.
A hét további részében nem történt semmi említésre méltó.Maximum annyi,hogy Alice és Jasper egyre közelebb kerültek egymáshoz.
Péntek délután amikor hazaértünk a suliból,anyáék nem voltak sehol.A többiek a szobájukba vonultak,míg mi Edwarddal a konyha felé vettük az irányt.
-Mit szeretnél enni?-kérdezte szerelmem.
-Nem is tudom-gondolkodtam el-talán valami édességet.
-Mondjuk muffint?
-Remek ötlet.
Előszedtünk mindent ami kell a muffin elkészítéséhez.Szándékosan sokat készítettünk,mert tudtuk,hogy Esme holnap is meglátogatja az árvákat és biztos szeretne majd vinni nekik is.Már az öszzes muffin a sütőben volt és éppen pakoltunk el amikor a kezembe került a liszt.Gonosz terv kezdett körvonalazódni bennem,így Ed háta mögé léptem és onnan szóltam neki.
-Szerelmem...-ő megfordult én pedig ráöntöttem a lisztet az ingjére.
-Óh...ne haragudj-kértem boci szemekkel,közben pedig hatalmas vigyor terült el az arcomon.-Nem volt szándékos.
-Ááá...még hogy nem volt szándékos.Gyere csak ide-kapott el és én is kaptam egy adagot a lisztből. És ezt így folytattuk mígnem mind a ketten úgy néztünk ki mint akik lisztben fürödtek.
-Jó-jó...elég...hagyd...abba...kérlek...-könyörögtem szerelmemnek,mikor már vagy tíz perce könyörtelenül csikizett.
-Ismerd el hogy szándékos volt-csikizett tovább.
-I...igen...szán...szándékos...volt-amint kimondtam megkönyörült rajtam és abba hagyta "kínzásomat".
-Rendben.Gyere-állított fel. A konyha úgy nézett ki mint egy csatatér, mi pedig mint a kisgyerekek.Minden csupa fehér lett.
Kivettük a muffinokat a sütőből és feltakarítottunk a konyhában,de mi még mindig tiszta lisztesek voltunk.
Éppen indultunk volna fel átöltözni,amikor csöngettek.
-Kinyitom-kiáltottuk egyszerre szerelmemmel és az ajtó felé mentünk.
Amikor kinyitottuk, hat döbbent szempár nézett vissza ránk majd kirobbant belőlük a nevetés.

8.fejezet

Sziasztok!
Meghotam a következő fejezetet.
Remélem tetszeni fog.Jó olvasást.

 

"Amikor megszólal a lelkiismeret és ráébredünk az igazságra, miként dönthetjük el, melyik oldalon állunk? Mert bizonyosan el kell döntenünk, és olyankor már szorít az idő, középen pedig nem maradhatunk!"

(Bella szemszöge)

Órák óta lehettem egyedül a szobában,amikor halk kopogtatást hallottam. 

-Bejöhetek?-dugta be a fejét anya az ajtón.
-Persze.Gyere nyugodtan.
-Gondoltam megnézlek,mert már elég régóta idefent vagy -ült le mellém.
-Én igazából azon csodálkozom,hogy eddig senki se jött fel-mosolyogtam rá.
-Edward idegesen toporog odalent és alig várja hogy feljöhessen hozzád-a vállára hajtottam a fejem,ő pedig a hátamat simogatta.Olyan jó érzés volt most anya megnyugtató ölelésében lenni.-Bella,mi ez az egész?
-Tudod,hogy Becky a városban volt múlt héten-anyu bólintott mire folytattam.-Ő kért meg rá,hogy vigyázzunk Alice-ra.Alice elveszítette a húgát és nahéz időszakon van túl.Orvosi segítségre volt szüksége ahhoz,hogy fel tudja dolgozni ezt a traumát.
-Szóval sajnálod őt.Értem én,de megéri hogy emiatt összevessz a nővéreddel?-kérdezte csöndesen.
-Nem csak sajnálom,de már testvéremként tekintek rá.Érted anya?Akármennyire is szeretem Amy-t,Alice már egy nap után sokkal közelebb áll hozzám mint Amy valaha is. És szerintem nem kell elmondanom neked hogy milyen Amy.Választás elé fog állítani és én kénytelen leszek egy nevet mondani-válaszoltam szomorúan.Tényleg a nővéremként szerettem Amandát,de nem fogok úgy ugrálni ahogy ő akarja.Ha nem hajlandó elfogadni Alice-t akkor engem is elfelejthet.
-És te Alice-t választod-suttogta kétségbeesetten.
-Igen-mondtam határozottan.-Alice a családunk tagja lesz és nem csak azért mert a legjobb barátnőm.
-Ezt hogy érted,kicsim??-kíváncsiskodott.
-Úgy hogy Alice lesz Jasper párja méghozzá nem is olyan sokára.
-Értelek.Én megértem az indokaidat,de próbáljatok meg nem veszekedni.Nagyon nehéz titeket így látni.Odalent is majdnem egymásnak estetek.Kérlek kicsim, csak próbáld meg.-állt fel mellőlem és adott egy puszit a homlokomra.
-Rendben-mondtam.Anyu az ajtóból még visszafordult.
-Beengedhetem Edwardot?
-Persze.Szegényem,biztos ki vannak az idegei-mosolyodtam el.-Anyu!-szóltam még utána mielőtt kiment volna.-Köszönöm.
-Nincs mit-mosolygott még rám majd kiment.
Miután anyu kiment pár másodperc múlva megjelent az ajtóban szerelmem.Vámpírsebességgel jött elém én pedig szorosan átöleltem őt.Percekig állhattunk így amikor maga felé fordította a fejem és aggodalommal teli aranybarna szemeit az enyémekbe fúrta.
-Annyira aggódtam féltem hogy megint magadat hibáztatod majd mindenért ahogy általában.Szerettem volna feljönni hozzád,de a többiek azt hajtogatták hogy hagyjalak lenyugodni.-áradtak belőle a szavak.
-Szerelmem figyelj rám,kérlek!-szakítottam félbe szóáradatát.Komolyan mondom,sokszor többet beszél mint egy nő.-Jól vagyok.Nem kezdtem el magam hibáztatni,csak gondolkodtam egy kicsit és szükségem volt arra hogy egyedül legyek.Tudom,hogy aggódtál,de semmi okod nem volt rá.
-Na és Amandáék?-kérdeztem egy kisebb grimasz kíséretében.
Edward hangosan felnevetett,de készségesen válaszolt.
-Emmett a vitátok után elvitte vadászni és megígérte hogy beszél vele.Anyáék és Jazz pedig most indultak utánuk.
-Akkor miénk az egész ház?-kérdeztem és beharaptam az alsó ajkam.
-Igen,csak a miénk-kapott fel az ölébe.Lábamat a dereka köré fontam és szenvedélyesen megcsókoltam.Edward elvitt az ágyig,lefektetett rá és felém gördült.Kezei felfedező útra indultak a testemen én pedig hajába túrva húztam magamhoz mégközelebb.A pólóm alá nyúlva cirógatni kezdett, majd kibújtatott belőle.Én sem tétlenkedtem tovább, kigomboltam az ingét, és kezeimet meztelen bőrén keresztül a vállaihoz vezetve simogattam le róla a vékony anyagot, majd a hátára fordítottam.Ahogy végignéztem szerelmem fedetle felső testén és belenéztem vágytól fűtött tekintetébe hirtelen elfogott a bűntudat.Eszembe jutott mikor voltunk utoljár így együtt.Mégis milyen feleség vagyok én?Annyira lefoglaltak a családi gondok,hogy teljesen elfelejtkeztem szerelmemről.De ma este csakis vele fogok foglalkozni és senki mással.-döntöttem el.
 Végigsimítottam felső testén ezzel egy elégedett morgást kicsalva belőle,majd lassan közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam.Vadul téptük egymás ajkát minden szenvedélyemet belesűrítve becézgettem tovább, miközben kezeimmel lassacskán testének összes porcikáját bebarangoltam, amivel jól eső sóhajokat és morgásokat sikerült kicsikarnom belőle.Edward sem tétlenkedett.A nyakamat kezdte csókolgatni majd finomat bele is harapott ami egy elégedett nyögést csalt ki belőlem.Szerelmem fordított testhejzetünkön és ő került felülre.A ruháink hangos reccsenéssel adták meg magukat Edward kezének.Gyengéden illesztette össze testünket és lassú, határozott mozdulatokkal kezdett el hajszolni mindkettőnket a gyönyör felé.Óvatosan a vállába haraptam ezzel elfolytva egy hangos sikolyt,Edward pedig hangosan felmorgott.
Eleinte lassan mozgott de szerencsémre a vámpír ösztönei erősebbek voltak így gyorsabb tempót kezdett diktálni mialatt végig hol egymás nevét nyögtük, hol pedig hangosakat sikkantva, vagy morogva  vártuk a beteljesülés elérkeztét. A gyors tempónknak köszönhetően  nem sokkal később robbanásszerűen ért utol minket a mindent felülmúló édes megsemmisülés.Edward torkából egy mély morgás tört fel,az én számat pedig egy hangos sikoly hagyta el.Vadul kapkodtuk a levegőt holott szerelmemnek semmi szüsége nem volt rá.
A csillapodásra lehetőséget sem adva szerettük egymást egész éjszaka, és csak valamikor hajnalban  higgadtunk le annyira, hogy egymást szorosan átölelve várjuk a reggelt.

Edwarddal egy csodálatos éjszakát töltöttünk el és nehezen bár de sikerült kikelnünk az ágyból.Én a fürdőszobába mentem hogy elintézzem reggeli teendőimet,míg szerelmem a konyhába ment hogy készítsen nekem valami reggelit.Hallottam a családomat amint megérkeznek és mindenki köszöntve Edwardot a saját szobájába vonul.Szóval szeretett családunk egész éjjel távol volt a háztól,hogy Eddel kettesben lehessünk.Ezt majd egyszer meg kell álálnom nekik.-döntöttem el miközben a gardróbba mentem,hogy kiválasszam a mai ruhámat.
Miután elkészültem lementem a nappaliba,de ott nem volt senki így a  konyha felé vettem az irányt,ahol megtaláltam szerelmemet.Egy csók kíséretében megköszöntem neki a reggelit ő pedig a szobánkba ment,hogy elkészülhessen.
Miután megreggeliztem lejöttek a többiek is.Amy szeme szinte villámokat szórt,de nem foglalkoztam vele.Köszöntem anyáéknak és elindultunk az iskolába,nem is sejtve hogy mik várnak még ránk az elkövetkezendő időkben.

7.fejezet

Sziasztok!

Sajnos nem tudom,hogy jövőhéten mennyi időm lesz írni,mert eléggé nehéz hetem lesz.De kárpótlásul hozam nektek ma is egy fejezetet.Remélem tetszeni fog. Előre is bocsi a jövőhét miatt.
De most jó olvasást.Puszi:Rosalice.

(Bella szemszöge)

Amy mély levegőt vett és szólásra nyitotta a száját...

-Naná,már elég régóta.Igaz cica?-folytotta Emmett feleségébe a szót,ezzel megmentve őt egy kiadós fejmosástól.
-Na és csajszi,neked nincs kiszemelt áldozatod?Mondjuk az én Jazzy öcsém?Látom ám hogy nézel rá-Em hozta a szokásos formáját.
-Hogy te mekkora marha vagy-szólt halkan férjéhez Amy.
-Emmett!Pofa be.-szűrte a fogai közt Jasper.Alice pedig fülig pirult.
-Most miért?Jó lenne,ha már valaki téged is rövid pórázon tartana.-Em még mindig idétlenül vigyorgott.
-Jó-jó hagyd már őket-próbálta Edward visszatartani a nevetését,de a szája szegletében mosoly bujkált.
-Alice!-szólítottam meg barátnőmet,mire rám emelte tekintetét.-Lenne kedved vásárolni mondjuk a hétvégén?
-Persze.Imádok vásárolni.Te is jössz Amanda?-fordult kedvesen Amy felé.
-Már csak az kéne.Szeretek vásárolni,csak nem mindegy hogy milyen a társaság-válaszolt gúnyos hangon nővérem.
-Amy!Ha ilyen ellenséges vagy miért nem mész inkább órára?Vagy maradj csöndben ha nem tudsz normálisan beszélni a másikkal-kezdett felmenni bennem a pumpa.
-Már csak ez hiányzott.Engem elküldesz ezt meg idehozod,hát mondhatom szép kis testvér vagy.Egy idegent védessz a saját testvéreddel szemben.Ezt nem vártam volna tőled-kezdett hisztizni amihez végképp nem volt türelmem.
-Befejezted?Mert már nagyon unlak.
-Bella kérlek,nem akarom hogy miattam veszekedjetek-szólalt meg Alice halkan.
-Nem,te csak befurakodsz a családomba.Nézd meg máris összevesztem a húgommal miattad.-Amy már szinte kiabált.Minden diák felénk fordult és érdeklődve figyeltek minket.
-Emmett!-szólítottam meg melák bátyámat.-Vidd innen a "barátnődet" mert nem állok jót magamért.Előbb-utóbb pedig megbánnám amit tennék vele.
-Persze húgi.Majd otthon találkozunk-húzta fel a feleségét a székről.Amanda sértetten felállt és kisétált az ebédlőből.Emmett meg utána indult,de még visszafordult.
-Ja,Alice.Ne aggódj Amy miatt.Őt bízd csak rám.Csáó csajszi-kacsintott Alice-ra ,majd felesége után sietett.
-Tényleg nem akarok gondot okozni.Jobb lenne,ha most...
-Nem.Nem mész sehova.Kérlek ne is törődj vele.-kértem kiskutya szemekkel.
-De miattam vesztetek össze a nővéreddel és nem akarom hogy a bátyáddal is veszekedj majd miattam.-kezdett megint akadékoskodni.
-Ne beszélj bolondokat.Emmett már most a húgaként tekint rád.Amandával pedig majd ő foglalkozik.Amúgy meg nem volt vele valami jó a kapcsolatom.Úgyhogy te csak ne is foglalkozz vele.Kérlek,Alice.Egy nap után sokkal közelebb érezlek magamhoz mint Amy-t ennyi év után-könnyek gyűltek a szemembe,ahogy tudatosult bennem,minden amit mondtam az igaz.
-Alice!-szólította meg barátnőmet Jasper legelőször mióta leültünk az asztalhoz.-Jól jegyezd meg amit most mondok.Amanda mindig is hisztizett ha valami nem úgy volt ahogy ő akarta.De Bella egy nagyon erős személyiség és Amy nehezen viseli,hogy Bellával szemben nem teljesül az akarata..NE TÖRŐDJ VELE!!-fejezte be Jazz a hosszú szónoklatát.
-Hagyd,hogy ezt mi intézzük el-zárta le a témát Ed.
-Jó-jó.De ez nekem akkor is rossz,hogy szétválasztom a testvéreket.De rendben.Egy szót sem fogok szólni,hagyom hogy ti oldjátok meg-adta be a derekát.
-Húú.-fújtam ki a levegőt.-Köszönöm.Akkor jössz vásárolni hétvégén?-kérdeztem megint vidáman.
-Persze,csak ne legyél szomorú.És tudod mit? Már most a legjobb barátnőmnek tartalak.-amint kimondta ezt a mondatot megölelt.Kicsit meglepődtem de visszonoztam.
-Én is-mosolyogtam rá.
Gyorsan megettük az ebédünket,majd Alice és Jasper együtt indultak el órára.Mi Edwarddal hazandultunk,Emmették már otthon voltak.Felhívtam anyát és apát mivel az egész családra vonatkozó információkat kellett megbeszélnünk.
Jasperrel egy időben megérkeztek anyáék is.Lehívtuk Amandáéket is és leültünk az étkezőbe.
-Nos,mit kell megbeszélnünk lányom?-kérdezte apa.
-Először is.A denali klán látogatóba jön a hétvégén.Bejelenteni valójuk van.
-Rendben.Akkor hétvégére szabadságot veszek ki.-mondta apa.
-És mi a következő?-kíváncsiskodott anya.
-Azt majd én elmondom.-kezdte Amy.-A drágalátos húgocskámnak most az a legújabb hobbija,hogy egy emberlányt pesztrál-gúnyolódott.
-Na jó.Én ezt már nem bírom tovább.Egész nap tűrtem a gúgyolódásaidat,csak azért mert nem akartam az iskolában jelenetet rendezni.De nem fogok tovább nyelni.Elegem van a folytonos hisztijeidből  és abból,hogy azt képzeled,minden csak rólad szól.De tudod mit? Van egy új hírem.-szóltam gúnyosan én is,de folytattam tovább mielőtt megszólalt volna.-Nem körülötted forog a világ.És ezt most jól vésd az eszedbe: Nem tartozik rád,mit csinálok vagy mit nem.Ne üsd bele az orrod,olyan dolgokba amik nem tartoznak rád.Azzal barátkozom akivel én akarok és neked SEMMI közöd hozzá.Remélem megértetted.-kiabáltam vele miközben előtte álltam és végig a szemébe néztem.
-Bella,kicsi,higgadj le,kérlek-kérte anya sírós hangon.Ha tudna már rég sírt volna,azért mert veszekedni látja a két lányát.-Edward csinálj már valamit-kiáltotta.
-Jól van.Ezentúl a kis emberkéd előtt megpróbálok "rendesen"viselkedni,de ne várd hogy magamban tartom a véleményem.Nem értelek.Szánalmas ez a kis védőakciód.Nem értem a viselkdésed,komolyan-még mindig gúnyos hangnemben beszélt,de már jóval messzebb állt tőlem,Emmett közelében.
-Azt hiszed,hogy  ha akarnálak,nem tudnálak megölni?Most akár egy pillanat alatt.De nem szeretnék olyat tenni amit később megbánnék,és nem szeretné fájdalmat okozni a családomnak sem-a gúnyos hangnemből egyikünk sem engedett.
Edward közelebb jött hozzám és hátulról átölelte a derekamat. Kicsit sikerült lenyugodnom amiben nagy segítségemre volt Jasper képessége és Edward közelsége.Szorosan átöleltem és a nyakába fúrtam a fejem.Mélyeket lélegeztem szerelmem illatából és sikerült teljesen lenyugodnom.
-Ne haragudjatok,de most szeretnék egy kicsit egyedül lenni-húzódtam el Edwardtól aki nem szívesen,de elengedett.
Felmentem a szobánkba,ledőltem az ágyra és a plafont bámultam.Gondolkodnom kellett.Nagyot csalódtam magamban,amiért ennyire félreismertem Amy-t.Soha nem gondoltam volna,hogy mennyire rosszindulatú.Ennyi évtized alatt sikerült elhitetnie velünk,hogy ő milyen jó és kedves .Nem is értem,hogy ha ennyire nem tiszteli az émbereket,akkor miért él velünk.Órák óta lehettem egyedül a szobában,amikor halk kopogtatást hallottam.

6.fejezet

(Bella szemszöge)

Amikor megláttam,ki száll ki belőle,leesett az állam.
Ha nem tudnám,hogy ember,vámpírnak nézném.A haja fekete és a bőre hófehér. Azonnal felismertem Alice-t.
Tudtam,hogy ő az akit a látomásaim mutattak és akiről Becky beszélt.De egyáltalán enm úgy tűnt,mintha zárkózott lenne.Kiszállt az autóból,kivette a táskáját és elindult az épület felé.Ahogy elhaladt mellettünk bátortalanul elmosolyodott,de folytatta útját.Visszamosolyogtam rá,de ahogy a szél felénk sodorta az illatát éreztem,hogy Jasper megfeszül mellettem.Edward a vállára tette a kezét,én pedig elé álltam.Emmett is közelebb lépett,ha szükség lenne rá.Amanda volt az egyetlen aki meg se mozdult.
-Jazz,jól vagy?-kérdeztem miközben két kezem közé fogtam az arcát.
-Persze csak nagyon intenzív volt az illata,de semmiség ahhoz képest amit te éreztél,mikor megismerted Edwardot-mondta Jazz ezzel felidézve bennem a múltat.

Egy esős őszi nap volt.Ugyan úgy kezdődött,mint az összes többi.Akkor még csak öten voltunk a családban.Anya,apa,Emmett,Jasper és én.Mint minden városban itt is iskolába jártunk.Az iskola ebédlőjében ültünk hárman távol a többi diáktól,amikor belépett ő.A szellő felém fújta az illatát és a vörös köd az elmémre telepedett.nem tudtam tisztán gondolkozni csak a vére érdekelt és a torkomban lévő égető érzés.
-Bella hallasz.Mondj valamit mi a baj.-hallottam Jazz hangját,de nagyon távolinak tűnt.
-Húgi ne szórakozz.Hallod halálra rémítesz.Bella,Bella az istenit szólalj már meg-éreztem ahogy Emmett rázogat és ez valamennyire észhez térített.
-Vigyetek innen MOST!-suttogtam vészjósló hangon. Emmett és Jasper kivittek az udvarra,ahol a friss levegőn kitisztult a fejem.
-Majdnem megöltem.Nem ez nem történhet meg.El kell mennem minél hamarabb.-suttogtam kétségbeesve.
-Nem mész sehova amíg el nem mondod mi történt odabent.Éreztem,hogy szomjas vagy és majdnem vérfürdőt rendeztem én is.-állt elém Jazz.
-Hát épp ez az el kell mennem.Nem akarom megölni.Nem akarok gyilkos lenni és elvenni őt a családjától,hát nem értitek?-kéltem ki magamból.
-Rendben.Menj ha ezt találod helyesnek.De hova mész?-melák bátyám is felfogta,hogy  ez most nem vicc.
-Eleazarékhoz.Most indulok és kérlek mondjátok meg anyáéknak hogy szeretem őket.Amint tudok jelentkezem.-öleltem át őket.-Sziasztok. 
-Menj de tudd hogy mindig várni fogunk.

-Bella.Mi a gond,jól vagy?-kérdezte Jasper,akit időközben Edward elengedett.
-Szivem,mi történt?-aggodalmaskodott szerelmem is.
-Nincs semmi,csak elgondolkodtam-mosolyogtam rájuk.-Na induljunk órára.Majd találkozunk ebédnél.
-Oh...Jazz,hogy érzed,megbírkózol vele?-fordultam még vissza.
-Persze Bells.Ne aggódj-mosolygott rám.
-Jól van akkor. Sziasztok.
Csendben mentünk egymás mellett,kézen fogva,a teremben leültünk a szokásos helyünkre.Néhány pillanatig csendben ültünk majd Ed beszélni kezdett.
-Min gondolkodtál el annyira odakint?
-Csak azon,hogy amikor először találkoztunk milyen volt harcolni az ösztöneim ellen.És nem akarom,hogy Jasper is átélje-suttogtam.
-Sajnálom.Annyit kellett szenvedned miattam.De hidd el Jasper tényleg nem érzi olyan édesnek a vérét,csak hirtelen érte.-suttogta ő is.
-Csak te lehetsz olyan butus,hogy ezért bocsánatot kérj.Tényleg rossz volt,de megérte és az illatod még mindig ugyan olyan jó.-Szerelmem szorosan átölelt és pedig hozzábújtam.
Nem sokkal később bejött a tanár és mögött ott jött Alice.
-Jó napot.Hadd mutassam be az új osztálytársatokat Alice Brandon-t.-mutatta be a tanárnő.-Kérlek foglalj helyet-mutatott az egyetlen üres helyre.
Már alig vártam,hogy vége legyen az órának.Most mintha sokkal lassabban telt volna az idő mint általában.Mikor végre kicsengettek,a padon hagytam minden cuccom és siettem Alice-hez,mielőtt még valaki megelőzhetett volna.
-Szia-köszöntem nagy mosollyal az arcomon.-Isabella Cullen vagyok,de csak Bella.
-Szia.Én pedig Marie Alice Brandon,de csak Alice.-mutatkozott be ő is.
-Ááá...tudom már.Becky sokat mesélt rólad/rólatok.Azt mondta,hogy hozzád bármikor fordulhatok és azt is, hogy mindent tudsz rólam.-mondta a végét egy kis szomorúsággal a hangjában.
-Igen.Beszéltem vele.Milyen órád lesz?Szívesen elkísérünk-mosolyogtam.
-Azt hiszem matek.A négyes épületben,Mr...
-Igen.Mr Weberrel.Nekünk is.Mehetünk együtt.-ajánlottam.
-Khm...elnézést.Édesem a táskád-adta a kezembe szerelmem az említett tárgyat.
-Oh,tényleg.Alice,ő a barátom Edward.
-Szia.Alice vagyok.Örülök,hogy megismerhetlek.Becky sokat mesélt rólatok.
-Én is örülök.Akkor mehetünk is.Gyere velünk te is.Ahogy hallom egy helyen lesz óránk.-mosolygott Ed.Jaj istenem annyira szeretem.Mindig a kedvemben akar járni.
-Oh én igazán nem akarok a terhetekre lenni.Odatalálok egyedül is.-akadékoskodott Ali.
-Egyeltalán nem lennél a terhünkre.Sőt örülnénk neki.-Oh hogy lehet valaki ennyire,ennyire...áá nem is tudom.
-Tényleg.Mégiscsak jobb lenne ha nem kellene itt bóklásznod össze-vissza.-próbálkozott újra Edward.
-Hát jó.-adta be végül a derekát Alice.
A nap további része nagyon gyorsan telt.Alice-val majdnem egyforma az órarendünk.Rengeteget beszélgettünk és nevettünk.Nagyon jól kijöttünk egymással.Még Edward is mosolyogva figyelt minket.A diákok többsége azt próbálta kitalálni,hogy miért van velünk folyton Alice.
Edward utolsó óra után elment,hogy beszéljen Jazzel.Hogy nem-e fogja zavarni Alice illata ha velünk ül ebédnél.Mi pedig Alice-val a menza felé indultunk.
-De Bella.Egész nap a nyakatokon lógtam.Nem akalak zavarni titeket.-kezdett megint tiltakozni amikor felajánlottam,hogy üljön a mi asztalunkhoz.
-Ne kezd ezt megint.Tudod mit,majd én szólok ha a terhünkre leszel,addig pedig ne is halljak többször ilyen mondatokat.És semmi de.-mondtam határozott hangon.-Megegyeztünk?
-Rendben.Ahogy akarod-mosolygott.-De akkor most menjünk,mert éhen halok.
Miközben mindezt megbeszéltünk,odaértünk az ebédlőhöz.Már mindenki az asztalnál ült még Eddék is.Megvettük az ebédünket és az asztal felé tereltem barátnőmet.
-Sziasztok-köszöntünk egyszerre.
-Sziasztok-köszöntek ők is kórusban,Amy kivételével.
-Ali,ők a testvéreim:Amanda,Emmett és Jasper.Meg persze Edward.Többiek ő itt Alice.
Ed és Jazz felálltak és kihúzták nekünk a széket.Az egyik oldalamon Edward a másikon pedig Alice ült.Alice mellet pedig Jasper.Láttam Jazzen,hogy kicsit kényelmetlen neki egy ember jelenléte,de amikor észrevette,hogy őt nézem biztatólag rám mosolygott. Emmett vigyorgott mint a vadalma,Amy pedig ellenségesen méregette barátnőmet.Látszott rajta,hogy nem sok hiányzik és felrobban a dühtől.És azt is tudtam,ha nem nyugszik meg képes lesz és itt helyben támad rá.De azt nem fogom megedgedni.
-És akkor ti is együtt vagytok,mint Belláék?-kérdezte Alice kedvesen.Na és akkor most robban a bomba-gondoltam. Amy mély levegőt vett és szólásra nyitotta a száját...

5.fejezet

(Bella szemszöge)

Így voltunk addig,amíg meg nem hallottunk egy torokköszörülést.

-Khm...Sziasztok-hallottam meg egy ismerős hangot,mire felkaptam a fejem Ed válláról.
-Rebeca,Rebeca Wilde?-kérdeztem hitetlenkedve-Jézusom,wááá...de jó téged újra látni.Mi történt veletek,hol van Damien?Mesélj el mindent.-öleltem át.
-Bella,lassíts egy kicsit-ölelt vissza ő is.-Előbb talán mutass be a többieknek,majd utána mesélek.
-Jaj,igen tényleg.Mindenki ő itt Rebeca Wilde,de csa Becky.Az egyik utazásunk során találkoztunk vele és a férjével.Becky, ők a testvéreim:Amanda,Emmett és Jasper.Edwardot már ismered.
-Sziasztok.Igen,szia Edward jó újra látni.-adott 1-1puszit a fiúknak,majd leült Jazz mellé.
 -Téged is-mosolygott rá barátnőmre,majd nővérünkhöz fordult.
-Amy,nyugi férje van.-Amandán látszott,hogy nagyon nem kedveli Becky-t.
-Amanda, tényleg nem kell aggódnod szeretem Damient és nem szándékozom elhagyni-nyugtatta barátnőm is.Néha komolyan nem értem Amy-t,állandóan féltékenykedik ha egy nő mégha csak barátságból is,de Em közelébe kerül.Pedig a bátyám nem ad rá neki okot.
-De az előbb mégis úgy nézted Eddy fiút,mintha rá akarnál mászni.-szólalt meg Emmett is.
-Nem rámászni csak Edwardot ismertem fel először és nem tudtam hogy biztos ő e,de aztán megláttam Bellát.
-Na jó zárjuk ezt le.Fontosabb megbeszélnivalónk is van.-szóltam közbe.
-Igazad van.Becky hol hagytad Dam-et?-érdeklődött szerelmem.
-Vadászni.Még ma hazautazunk csak látogatóba jöttünk.
-Hogy-hogy látogatóba?-kérdeztem én is.
-Ja,öö...egy emberlány most költözött ide a szüleivel,de előtte ott éltek ahol mi,csak meghalt a lány húga.A szülők a költözés mellett döntöttek.
-Oké,ez világos,de hogy ismertétek meg??-kíváncsiskodtam tovább.
-Dam volt a kezelőorvosa,mert teljesen összeomlott a húga halála miatt és pszichológusra volt szüksége.A mindig vidám,pörgős lányból egy visszahúzodó,zárkózott lány lett.Nagyon a szívemhez nőtt és Dam is ellenőrizni akarta az állapotát,ezért eljöttünk meglátogatni.
-Jaj szegény.Rettentően sajnálom,biztos nehéz időszakon van túl. De mond csak,honnan tudtad,hogy itt vagyunk?-kérdeztem.
-Találkoztam Esme-vel és ő mondta.Gondoltam meglátogatlak titeket.-mosolygott-És szeretnélek megkérni téged valamire.
-Persze,mond csak.
-Arról lenne szó,hogy ez a lány jövőhéten kezdi az iskolát és szeretnélek megkérni,hogy vigyázz rá. Mint mondtam,nagyon megszerettem őt és nem szeretném ha baja esne.Rád pedig nyugodt szívvel bízom.Megteszed ezt nekem?-nézett rám könyörgőn.
-Persze.Most úgyis itt maradunk egy jó ideig.-mosolyogtam rá.-Na és hogy hívják?
-Marie Alice Brandon.-Amikor meghallottam a nevet,azt hittem lefordulok a székről.Ő az a lány,aki Jazz párja lesz és ha minden igaz a legjobb barátnőm.Egyre jobb ez a nap.
-Rendben.Vedd úgy hogy mostantól ő is a testvérem és nem esik bántódása.Efelől nyugodt lehetsz.-biztosítottam.
-Nagyon köszönöm.Tudtam,hogy számíthatok rád.Nekem most mennem kell,nemsokára indul a gépünk és még Alice-től is el szeretnénk köszönni.-állt fel és ölelt meg-Mindent köszönök.
-Edward jó volt újra találkozni-ölelte meg szerelmemet is.-És örülök,hogy megismerhettelek titeket is-köszönt el a többiektől.-Sziasztok.
-Szia-köszönünk kórusban.
Miután Becky kiment az ebédlőből körülnéztem.Minden diák minket nézett,majd amikor észrevették hogy őket nézem,mindenki a saját dolgára figyelt.Visszafordultam a testvéreimhez.
-Te most tényleg egy embert akarsz pesztrálni?Ugye nem gondoltad komolyan?-kérdezte Amy gúnyosan.
-Hallottad nem,egyébként nem tartozik rád és csak hogy tudd nagyon is komolyan gondoltam.Gyere Ed,menjünk órára-fogtam meg a kezét-Otthon találkozunk-intettem még vissza a többieknek.
Egész órán csöndben ültünk egymás mellett és nem beszélgettünk.Edward tudta,hogy Amy felidegesített,ezért nem is kérdezett semmit csak mellettem volt.Szükségem volt a közelségére.
Soha nem gondoltam volna,hogy Amy ilyen ellenséges lesz velem. De eldöntöttem,hogy még neki sem fogom megengedni,hogy akár egy szóval is megbántsa Alicet.Még akkor sem ha a testvérem.
Órák után hazamentünk.Beszélgettünk egy kicsit anyával és apával.Este felmentünk Edwarddal a szobánkba,ahol elmondtam neki mindent Alice-ről.

A napok rettentő gyorsan teltek én pedig egyre izgatottabb lettem.Már alig várta,hogy végre személyesen is megismerhessem leendő sógornőmet.Minden beszélgetés után amiben Alice neve felmerült,Amandával összevesztünk.Egy hét alatt a kapcsolatunk Amy-vel annyira megromlott,hogy már nem tudtunk rendesen beszélgetni.Vagy nem szóltunk egymáshoz vagy csak veszekedtünk.De nem érdekelt.
A hétvégén családi vadászaton voltunk a hegyekben,ahol találtunk egy kis házat.Anyával át is alakítottuk,így volt ami egy kicsit lefoglalt.
Hétfőn reggel az iskola parkolójában álltunk Edward Volvója mellett,amikor egy autó hangja ütötte meg a fülemet.Egy sárga Porsche fordult be a suli parkolójába.Amikor megláttam,ki száll ki belőle,leesett az állam.

Rebeca

                                                                 

4.fejezet

(Bella szemszöge)

Reggel kipihenten ébredtem.Amint kinyitottam a szemem, szerelmem féloldalas mosolyával találtam szembe magam.
-Jó reggelt-köszönt bársonyos hangon.
-Neked is.Mennyi az idő?-kérdeztem két ásítás között.
-Fél 7.Még aludhatsz egy kicsit
-Nem,nem akarok.Mindjárt visszajövök-azal bevonultam a fürdőbe.Elintéztem a reggeli teendőimet,majd visszamentem a szobánkba.
-Még nem is kaptam jó reggelt csókot-másztam fel az ágyra és szerelmemhez hajoltam,aki éhes vadként vetette magát ajkaimra.A következő pillanatban már a hátamon találtam magam,Edward kezei pedig a felsőm alatt kalandoztak.Tudtam,ha most nem állunk meg,akkor utána már nem is fogunk és nem akartam Emmett idióta poénjait hallgatni napokig.Így hát ha nehezen is,de eltoltam magamtól Edwardot.
-Mi a baj,szerelmem?-kérdezte Edward.
-Semmi,de ha ezt most folytatjuk,elkésünk az iskolából és még Emmett poénjait is hallgathatjuk.De megígérem,hogy kárpótolni foglak.
-Szavadon foglak-csókolt meg újra.
Mikor elváltunk egymástól,a gardrób felé vettem az irányt.
Kivettem egy fekete pólót,egy sötét farmernadrágot és egy barna bőrdzsekit,majd visszamentem a szobába.
-Ezt vedd fel-nyomtam Ed kezébe,majd átmentem Jazz szobájába és neki is egy hasonló összeállítást vettem elő,mint Edwardnak.
-Te pedig ezeket vedd fel.Siess nem akarok az első napon elkésni.Letettem az ágyra,adtam egy puszit az arcára és visszamentem a saját szobánkba.
Edward az ágyon ült és már felvette a kiválasztott ruhákat.
-Na akkor,te most kimész és segítessz anyunak készíteni valami reggelit,amíg én felöltözöm.És nem,nem maradhatsz bent,mert akkor nem megyünk le soha.
-Jól van.Úgyis az lesz amit mondasz-sóhajtott.odajött hozzám,adott egy puszit a homlokomra és kiment a szobából.
-Amy,siess,nem akarok az első nap elkésni.Készülődjetek-kiáltottam.Miután hallottam egy ,,rendben"-t,a gardróbba mentem.
Végül kiválasztottam egy citromsárga pántos felsőt,aminek 3 csík volt a mell része alatt és eléggé dekoltált volt.Mellé egy kék csőfarmert,egy fekete magassarkút és egy fekete bőrkabátot.Felvettem a cullen címeres nyakláncomat,kihúztam a szemem és egy kis szájfényt tettem a számra.A hajamat kivasaltam és felgumiztam.
Előkaptam egy adidas táskát,meg a telefonomat és leszaladtam a nappaliba.
-Jó reggelt-köszöntem és a konyhába mentem
-Jó reggelt-hallottam kórusban a többiektől.Már mindenki lent volt csak Amy nem.
-Hmm...isteni illatok-adtam puszit anyunak.
-Jó étvágyat-tette elém a pirítóst lekvárral és Edward is hozta a kávémat.
-Gyönyörű vagy-csókolt a nyakamba.
-Köszönöm-mondtam,majd elkezdtem enni.Mire végeztem Amy is megjelent.Az ő haja göndör volt,egy fehér nadrágot viselt,hozzá egy lila nyakbaakasztós felsővel,ami a vállait szabadon hagyta,egy lila magassarkú majdnem térdig érő csizmával és egy lilás bőrdzsekit.Ő is felvette  a címeres nyakpántját és rajta is volt egy enyhe smink.
-Azt hiszem ideje indulni-szólaltam meg.
-Igen,van kb. 15percünk 8-ig-mondt Jazz is.
-Akkor ti Emmett Jeep-jével,mi pedig az én autómmal megyünk.
-Igenis diktátorasszony.-szalutált Em.
-Emmett,a feleségemmel beszélsz-mordult rá Ed.
-Hagyd csak.Akkor indulás-kiáltottam.
10perc alatt beértünk a suli parkolójába.Amint kiszálltunk Amy-vel a fiúk már az ajtóknál álltak.Emmett Amandához lépett és megcsókolta,Edward mellém lépett és átkarolta a derekam.
-Annyira nehéz ezt elviselni-suttogta szerelmem-Minden hímnemű egyed rólatok fantáziál.
Szembefordultam vele,lábujjhegyre álltam és megcsókoltam.Olyan szenvedélyesen,hogy félő volt,hogy itt helyben teperjük le egymást.
-Khm...-hallottunk egy torokköszörülést,mire ha nehezen is,de elengedtük egymást.
-Bella,megtennéd kérlek,hogy nem az iskola parkolójáben mászol rá Edwardra,az egész diáksereg előtt?Mert a végén kiszaladok a világból ettől a sok féltékenységtől-bökött a fejével a diákok felé Jazz.
-Persze.Bocsi-mosolyogtam rá.
-Szobára fiatalok-kiáltotta Em.
-Nem értem miért pont te mondod,az előbb te támadtad le szegény Amy-t-válaszolta Ed.
-Jól van.Hagyjátok abba.Menjünk vegyük át az órarendet és a könyveket-fogtam meg szerelmem és Jasper kezét és az iroda felé indultam Emmettékkel a nyomomben.
Gyorsan elintéztünk mindent és már indulhattunk is órára.Emmett és Amanda 10.-be, Jazz,Ed és én 9.-be fogunk járni.Szerelmemnek és nekem egyforma az órarendünk és Jasperrel is van pár közös óránk.Miután Amyék elmentek órára,mi is elindultunk.
-Jó napot-köszöntünk egyszerre mindhárman-Elnézést a késésért de nam találtuk a termet.-mosolyogtam.
-Semmi gond.Mrs Cullen,igaz?-kérdezte Mr Varner a töri tanár.
-Igen.Isabella Cullen vagyok,ők pedig a testvéreim Jasper és Edward Cullen.
-Kérem mutatkozzanak be az osztálynak.
-Sziasztok.Mint ahogy az  előbb mondtam,Isabellának hívnak,de szólítsatok Bellának.Születésem óta a cullen családban élek.Carlisle és Esme olyanok mint az igazi szüleim, 4 testvérem van:Amanda,Emmett,Edward és Jasper.Őket is örökbe fogadták.
Carlisle orvos és a helyi kórházban találkozhattok vele. Esme pedig árvaházban dolgozik.És igen,mielőtt még megkérdeznétek,Esmének nem lehet saját gyermeke,ezért fogadtak örökbe minket.De ettől csak még jobban szereti a gyerekeket.Kb.ennyi lenne.-fejeztem be a betanult szöveget.
-Rendben.Esetleg önöknek lenne valami hozzáfűzni valójuk?-kérdezte a fiúktól.
-Nincs tanárúr-mondták egyszerre.
-Akkor kérem foglaljanak helyet.
-Köszönjük-mondtam és elindultunk a 2 pad felé.Leültem Edward mellé,Jazz pedig elénk.Az óra unalmasan telt és így tovább.Szépen lassan eljött az ebédidő és mi mentünk a menzára.
Vettem egy üveg vizet és leültünk Amy-ékhez.Adiákoktól a legtávolabbi asztalnál ültek.
-Sziasztok-köszöntünk.
-Sziasztok.Na milyenek az órák?
-Dög unalom mindegyik,semmi új-válaszolt Jazz.
-Ajjaj-hallottam Em hangját.
-Mi az?
-Hova lett a jövőbelátó képességed?-vigyorgott.
-Kikapcsoltam.Miért?-értetlenkedtem.
-Hát,mert az a csajszi-mutatott a hátam mögé-épp a te férjecskédet akarja meghódítani.
-Édesem ,nyugodj meg-ölelt magához szerelmem-Szeretlek.
-Én is-hajtottam a fejem a vállára.Így voltunk addig,amíg meg nem hallottunk egy torokköszörülést.
Bella ruhái 

 

 Amanda ruhái:

3.fejezet

(Bella szemszöge)

Amikor megláttam,hogy mik közelednek felénk még a vér is meghült az ereimben... 

Nem azért mert féltem,hanem azért mert féltettem.Féltettem a testvéreim és féltettem a férjem.Bár nem lenne mitől,mivel a vámpír világ szerint tőlem kéne félni,de bennem volt a család iránti féltés.
Bekerítettek minket és amerre néztem,mindenhol hatalmas medveméretű farkasokat láttam.Mindegyik hihetetlen sebességgel közeledett felénk,de tőlünk három méterre megálltak és visszapattantak a pajzsomról. Miután felkászálódtak a földről, újra nekiindultak,de a hangom megállította a vezetőjüket,így mindegyik megállt.
-Én nem tenném.Ti rosszabbul járnátok-mondtam hangosan és felegyenesedtem,de a  pajzsomat nem húztam vissza.A többiek mintha most vették volna észre,hogy itt vagyok, hitetlenkedve kapták felém a fejüket,de ők is felegyenesedtek.
-Ne most-folytottam beléjük a szót.
-Na akkor-fordultam a farkasok felé-Tudni szeretném,hogy ki a falkavezér.
Erre a mondatomra egyhangú morgás volt a válasz.
-Edward?-vártam szerelmemtől a választ.
-A fekete,a legnagyobb. Sam-nek  hívják.
-Köszönöm-suttogtam és megfogtam a kezét.Bekapcsoltam a gondolatolvasást,hogy beszélni tudjak velük.
-Szóval Sam.A nevem Isabella Cullen.Ő itt a férjem Edward és a testvéreim Emmett és Jasper.Nem szeretnék harcolni és apám is arra tanított,hogy békésen is meg lehet oldani a gondokat.-újabb morgások követték szavaimat.
-A családom és én vámpírok vagyunk.Nem ölünk embereket csak állatvérrel táplálkozunk.Ezért ilyen barna a szemünk,így hosszabb ideig tudunk egy helyen maradni és valamennyire normális életünk lehet.Egyességet szeretnénk veletek kötni.-mondtam.
-Egész pontosan milyen egyességet? És miért kötnék én szerződést pont vámpírokkal.Amikor az alakváltók és a vámpírok ősellenségek?-kérdezte gondolatban Sam.
-Azért,hogy békében élhessünk egymás mellett.A szerződés részleteit pedig apámmal megbeszélhetitek,mivel nálunk ő a családfő.Én csak egy találkozót szeretnék megbeszélni veletek ahol ti és mi is mindannyian ott vagyunk.-ajánlottam.
-Ezzel eggyetértek én is.Jobb a békesség,de erről a tanácsnak is tudnia kell.-gondolta Sam.
 -Mondj egy helyet és időpontot,hogy mikor tudunk mindent megbeszélni.-mondtam.
-Rendben.Ma este 8-kor ugyanitt.
A farkasok elhátráltak,majd eltűntek a fák között.Én pedig szép lassn visszahúztam a pajzsom.
-Jaj,ilyet többet ne csináljatok,majdnem szívinfarktust kaptam a látomás közben.-szidtam őket,persze nem komolyan.
-Húgi,most komolyan szerinted direkt botlottunk bele hárman egy falkányi farkasba?-hitetlenkedett Em.
-Nem,persze hogy nem.Menjünk,mert anyáék már halálra idegeskedik magukat.
-Köszönjük húgi.Nem tudom mi lett volna velünk nélküled.-ölelt át Jazz.
 Mindjárt otthon vagyunk,nincs semmi baj,nyugodjatok meg.-elküldtem az SMS-t Amy-nek és hazaindultunk.
-Jaj jól vagytok annyira aggódtunk-szaladt ki a házból anya,apa és Amy.
-Persz semmi gond-nyugtatta Jazz a zokogó Esmet.
-Apa Forks közelében alakváltó farkasok élnek.Megtámadták a fiúkat,de egyességet ajánlottam nekik és ma este 8-kor fognak válaszolni.
-És milyen egyességre gondoltál?-kíváncsiskodott apa.Közben a többiek magunkra hagytak minket.
-Kijelöljük a ők és a mi területünket és nem lépünk a másikéra,csak ha te vagy az ő vezetőjük megengedi.Amíg mi nem ölünk és változtatunk át embert, addig ők nem támadhatnak meg minket.-mondtam el az elképzelésemet.-Valamint elmondtam,hogy vegetáriánusok vagyunk.
-És mekkora veszélyt jelentenek ránk a farkasok?
-Ha harcra kerül a sor,akkor minimális.De a falkavezér hajlik a szerződés felé,és az ő szava megkérdőjelezhetetlen.
-Az jó.Büszke vagyok rád-ölelt meg.
-Köszönöm de most megyek,anyu elkészítette a vacsimat.
-Menj csak.-puszilt homlokon.
Lementem a nappaliba,ahol Em és Jazz valami meccset nézett Edwarddal együtt.Odamentem hozzájuk és beleültem Ed ölébe.Anyu behozta a vacsimat,ami palacsinta volt.Mire megettem és vége lett a meccsnek háromnegyed 8 volt .
-Ideje indulnunk-szólalt meg apa a lépcső tetejéről.
Elindultunk a találkozóra,ahol a farkasok már vártak ránk.10-en voltak.
-Jó estét-köszöntötte őket apa.-Carlisle Cullen vagyok és ők a családom.
Elmondta a javaslatunkat,amit a farkasok el is fogadtak.Nem volt több az egész pár percnél.
-Azt hiszem,akkor megegyeztünk.Remélem békében élhetünk egymás mellett-fejezte be apa.
A farkasok elmentek és mi is hazaindultunk.Otthon mindenki a saját szobájába vonult,ahogy mi is szerelmemmel.
Elmentem zuhanyozni,majd már pizsamába mentem vissza a szobánkba.Bemásztam az ágyba és szorosan Edwardhoz bújtam.
-Aludj kedvesem,hosszú napod volt.Pihenj csak-ölelt át és csókolt meg.Ebben a csókban nem volt semmi vadság csakis színtiszta szerelem.
-Igen,el is fáradtam.Jó éjt.-ásítottam.
-Álmodj szépeket.
Még hallottam,ahogy az altatómat dúdolja majd elnyelt  a sötétség és mély álomba zuhantam.

Képek

Belláék szobája

Belláék fürdője

Belláék gardróbja

Amandáék fürdője

Amandáék szobája

Amandáék gardróbja

Esmeék fürdője

Esmeék gardróbja

Esmeék szobája

Esme dolgozószobája

Carlisle dolgozószobája

Jasper gardróbja

Jasper fürdője

Jasper szobája

Konyha

Nappali

Cullen villa