6.fejezet

(Bella szemszöge)

Amikor megláttam,ki száll ki belőle,leesett az állam.
Ha nem tudnám,hogy ember,vámpírnak nézném.A haja fekete és a bőre hófehér. Azonnal felismertem Alice-t.
Tudtam,hogy ő az akit a látomásaim mutattak és akiről Becky beszélt.De egyáltalán enm úgy tűnt,mintha zárkózott lenne.Kiszállt az autóból,kivette a táskáját és elindult az épület felé.Ahogy elhaladt mellettünk bátortalanul elmosolyodott,de folytatta útját.Visszamosolyogtam rá,de ahogy a szél felénk sodorta az illatát éreztem,hogy Jasper megfeszül mellettem.Edward a vállára tette a kezét,én pedig elé álltam.Emmett is közelebb lépett,ha szükség lenne rá.Amanda volt az egyetlen aki meg se mozdult.
-Jazz,jól vagy?-kérdeztem miközben két kezem közé fogtam az arcát.
-Persze csak nagyon intenzív volt az illata,de semmiség ahhoz képest amit te éreztél,mikor megismerted Edwardot-mondta Jazz ezzel felidézve bennem a múltat.

Egy esős őszi nap volt.Ugyan úgy kezdődött,mint az összes többi.Akkor még csak öten voltunk a családban.Anya,apa,Emmett,Jasper és én.Mint minden városban itt is iskolába jártunk.Az iskola ebédlőjében ültünk hárman távol a többi diáktól,amikor belépett ő.A szellő felém fújta az illatát és a vörös köd az elmémre telepedett.nem tudtam tisztán gondolkozni csak a vére érdekelt és a torkomban lévő égető érzés.
-Bella hallasz.Mondj valamit mi a baj.-hallottam Jazz hangját,de nagyon távolinak tűnt.
-Húgi ne szórakozz.Hallod halálra rémítesz.Bella,Bella az istenit szólalj már meg-éreztem ahogy Emmett rázogat és ez valamennyire észhez térített.
-Vigyetek innen MOST!-suttogtam vészjósló hangon. Emmett és Jasper kivittek az udvarra,ahol a friss levegőn kitisztult a fejem.
-Majdnem megöltem.Nem ez nem történhet meg.El kell mennem minél hamarabb.-suttogtam kétségbeesve.
-Nem mész sehova amíg el nem mondod mi történt odabent.Éreztem,hogy szomjas vagy és majdnem vérfürdőt rendeztem én is.-állt elém Jazz.
-Hát épp ez az el kell mennem.Nem akarom megölni.Nem akarok gyilkos lenni és elvenni őt a családjától,hát nem értitek?-kéltem ki magamból.
-Rendben.Menj ha ezt találod helyesnek.De hova mész?-melák bátyám is felfogta,hogy  ez most nem vicc.
-Eleazarékhoz.Most indulok és kérlek mondjátok meg anyáéknak hogy szeretem őket.Amint tudok jelentkezem.-öleltem át őket.-Sziasztok. 
-Menj de tudd hogy mindig várni fogunk.

-Bella.Mi a gond,jól vagy?-kérdezte Jasper,akit időközben Edward elengedett.
-Szivem,mi történt?-aggodalmaskodott szerelmem is.
-Nincs semmi,csak elgondolkodtam-mosolyogtam rájuk.-Na induljunk órára.Majd találkozunk ebédnél.
-Oh...Jazz,hogy érzed,megbírkózol vele?-fordultam még vissza.
-Persze Bells.Ne aggódj-mosolygott rám.
-Jól van akkor. Sziasztok.
Csendben mentünk egymás mellett,kézen fogva,a teremben leültünk a szokásos helyünkre.Néhány pillanatig csendben ültünk majd Ed beszélni kezdett.
-Min gondolkodtál el annyira odakint?
-Csak azon,hogy amikor először találkoztunk milyen volt harcolni az ösztöneim ellen.És nem akarom,hogy Jasper is átélje-suttogtam.
-Sajnálom.Annyit kellett szenvedned miattam.De hidd el Jasper tényleg nem érzi olyan édesnek a vérét,csak hirtelen érte.-suttogta ő is.
-Csak te lehetsz olyan butus,hogy ezért bocsánatot kérj.Tényleg rossz volt,de megérte és az illatod még mindig ugyan olyan jó.-Szerelmem szorosan átölelt és pedig hozzábújtam.
Nem sokkal később bejött a tanár és mögött ott jött Alice.
-Jó napot.Hadd mutassam be az új osztálytársatokat Alice Brandon-t.-mutatta be a tanárnő.-Kérlek foglalj helyet-mutatott az egyetlen üres helyre.
Már alig vártam,hogy vége legyen az órának.Most mintha sokkal lassabban telt volna az idő mint általában.Mikor végre kicsengettek,a padon hagytam minden cuccom és siettem Alice-hez,mielőtt még valaki megelőzhetett volna.
-Szia-köszöntem nagy mosollyal az arcomon.-Isabella Cullen vagyok,de csak Bella.
-Szia.Én pedig Marie Alice Brandon,de csak Alice.-mutatkozott be ő is.
-Ááá...tudom már.Becky sokat mesélt rólad/rólatok.Azt mondta,hogy hozzád bármikor fordulhatok és azt is, hogy mindent tudsz rólam.-mondta a végét egy kis szomorúsággal a hangjában.
-Igen.Beszéltem vele.Milyen órád lesz?Szívesen elkísérünk-mosolyogtam.
-Azt hiszem matek.A négyes épületben,Mr...
-Igen.Mr Weberrel.Nekünk is.Mehetünk együtt.-ajánlottam.
-Khm...elnézést.Édesem a táskád-adta a kezembe szerelmem az említett tárgyat.
-Oh,tényleg.Alice,ő a barátom Edward.
-Szia.Alice vagyok.Örülök,hogy megismerhetlek.Becky sokat mesélt rólatok.
-Én is örülök.Akkor mehetünk is.Gyere velünk te is.Ahogy hallom egy helyen lesz óránk.-mosolygott Ed.Jaj istenem annyira szeretem.Mindig a kedvemben akar járni.
-Oh én igazán nem akarok a terhetekre lenni.Odatalálok egyedül is.-akadékoskodott Ali.
-Egyeltalán nem lennél a terhünkre.Sőt örülnénk neki.-Oh hogy lehet valaki ennyire,ennyire...áá nem is tudom.
-Tényleg.Mégiscsak jobb lenne ha nem kellene itt bóklásznod össze-vissza.-próbálkozott újra Edward.
-Hát jó.-adta be végül a derekát Alice.
A nap további része nagyon gyorsan telt.Alice-val majdnem egyforma az órarendünk.Rengeteget beszélgettünk és nevettünk.Nagyon jól kijöttünk egymással.Még Edward is mosolyogva figyelt minket.A diákok többsége azt próbálta kitalálni,hogy miért van velünk folyton Alice.
Edward utolsó óra után elment,hogy beszéljen Jazzel.Hogy nem-e fogja zavarni Alice illata ha velünk ül ebédnél.Mi pedig Alice-val a menza felé indultunk.
-De Bella.Egész nap a nyakatokon lógtam.Nem akalak zavarni titeket.-kezdett megint tiltakozni amikor felajánlottam,hogy üljön a mi asztalunkhoz.
-Ne kezd ezt megint.Tudod mit,majd én szólok ha a terhünkre leszel,addig pedig ne is halljak többször ilyen mondatokat.És semmi de.-mondtam határozott hangon.-Megegyeztünk?
-Rendben.Ahogy akarod-mosolygott.-De akkor most menjünk,mert éhen halok.
Miközben mindezt megbeszéltünk,odaértünk az ebédlőhöz.Már mindenki az asztalnál ült még Eddék is.Megvettük az ebédünket és az asztal felé tereltem barátnőmet.
-Sziasztok-köszöntünk egyszerre.
-Sziasztok-köszöntek ők is kórusban,Amy kivételével.
-Ali,ők a testvéreim:Amanda,Emmett és Jasper.Meg persze Edward.Többiek ő itt Alice.
Ed és Jazz felálltak és kihúzták nekünk a széket.Az egyik oldalamon Edward a másikon pedig Alice ült.Alice mellet pedig Jasper.Láttam Jazzen,hogy kicsit kényelmetlen neki egy ember jelenléte,de amikor észrevette,hogy őt nézem biztatólag rám mosolygott. Emmett vigyorgott mint a vadalma,Amy pedig ellenségesen méregette barátnőmet.Látszott rajta,hogy nem sok hiányzik és felrobban a dühtől.És azt is tudtam,ha nem nyugszik meg képes lesz és itt helyben támad rá.De azt nem fogom megedgedni.
-És akkor ti is együtt vagytok,mint Belláék?-kérdezte Alice kedvesen.Na és akkor most robban a bomba-gondoltam. Amy mély levegőt vett és szólásra nyitotta a száját...