10.fejezet

(Bella szemszög)

Amikor kinyitottuk, hat döbbent szempár nézett vissza ránk majd kirobbant belőlük a nevetés. 

Az ajtóban ott állt a Denali klán és még egy számomra idegen ember vagy nem is,inkább ember.Ember?Várjunk csak.Mi,ez hogy...vagy mint...hát ez jó.Már magamban sem tudok értelmesen beszélni csak dadogok.Na jó most már biztos hogy megbolondultam.Beszélnem kell majd apával hogy tud-e valami jó vámpír pszichológust.
-Sziasztok-köszöntek amikor abba tudták hagyni a nevetést.
-Sziasztok.Gyertek be-hívta be őket szerelmem.
-Bella-kiáltotta valaki a nevemet,majd egyszer csak egy hideg és kemény testet éreztem nekem ütközni és mind a ketten a földön kötöttünk ki.Mikor sikerül felkászálódnunk a padlóról akkor tudtam jobban megnézni a hang tulajdonosát.Az én kelekótya,mindig mosolygós és életvidám unokatestvérem Kate volt az aki annyire örült nekem,hogy még fel is borított.Komolyan nem is ő lett volna ha normálisan üdvözöl.
-Kate kérlek,hagyd hogy mi is üdvözölhessük őket.-rótta meg Carmen mosolyogva,mire ha kelletlenül is de arrébb állt.
-Úgy örülök,hogy újra láthatlak.gyönyörű vagy mint mindig-ölelt meg Carmen is.
Majd szépen sorjában mindenki köszönt mindenkinek.Bár én szívem szerint nem engedtem volna,hogy Tanya Edward közelébe kerüljön,de nem tehettem meg.Mégiscsak udvariatlanság lenne ha nem engedném hogy köszönjenek egymásnak.
-Kérlek,ne haragudjatok,de mi most felszaladnánk átöltözni.-szólalt meg szerelmem.Nekem pedig akkor jutott az eszembe,hogy még mindig tiszta lisztesek vagyunk.
-Emmett,Amanda,Jasper.Gyertek le,megjött a denali klán-kiáltottam fel.
Mindhárman lejöttek és üdvözölték a vendégeinket.Emmett és Jasper amikor megláttak minket a hasát fogta a nevetéstől és a többiek sem tudták elrejteni a mosolyukat.Így hát Edwarddal felmentünk a szobánkba.Amíg szerelmem lezuhanyozott kikészítettem a ruháinkat,majd amikor ő kész lett én mentem zuhanyozni.Amikor végeztem,kimentem a szobába,ahol Ed már felöltözve várt.Gyorsan-már amennyire szerelmem engedte-felöltöztem,majd kézen fogva lementünk a többiekhez.
-Hé húgi, ti mit csináltatok Eddy-vel a konyhában,hogy olyan fehérek voltatok?-húzogatta a szemőldőkét melák bátyám.
-Muffint sütöttünk.Csak aztán a liszt elpakolásával voltak gondok-kacsintott rám szerelmem.
-Na miről maradtunk le?-szólaltam meg most először.
-Igazából semmiről. Úgy döntöttünk,hogy megvárunk benneteket is,hogy ne kelljen mindent kétszer elmondani-mosolygott rám Carmen.
-Áh...értem.Ha jól láttam akkor anyáék csak este felé érnek haza.De mi attól még beszélgethetünk.
-És mondjuk kezdhetnénk a bemutatkozással,mert,ha jól látom gyarapodott a családotok-mosolygott Jazz is.
-Igen Jasper igazad van.Szóval mindenki ő itt Rosalie Lillian Denali családunk legújabb tagja.-kezdte Kate a bemutatást.-Rose,ők pedig az unokatestvéreink.Isabella,Amanda,Edward,Jasper és Emmett. Esmet és Carlisle-t pedig majd megismered,ha hazaértek.
-Bár Katherine úgy mutatott be mint Isabella,de szólíts nyugodtan Bellának.Örülök,hogy találkoztunk.
-Én is örülök már sokat hallottam rólatok,de főleg rólad.-mosolygott rám Rose.Nem bírtam megállni így én is vissza mosolyogtam rá.Bár nem csodálom,hogy folyton mosolyog.Kate közelében jóformán nem is lehet mást csinálni.
-És mondjátok csak?Hogy hogy ő ember?-kérdezte meg Amy azt ami már mindannyiónkat nagyon érdekelt.
-Úgy Amanda,hogy Rosalie-t már kiskora óta mi neveljük.-kezdte Carmen,de Eleazar folytatta.
-A szüleit vámpírok ölték meg és mivel Rose-t sikerült megmentenünk Carmennel úgy döntöttünk,hogy felneveljük.
Órákig beszélgettünk és nagyon sok mindent megtudtunk Rosalie-ról.Mi is meséltünk neki magunkról és a családunkról,meg arról,ki hogy került a családba.
Este hét óra körül megérkeztek anyáék is akik megdöbbenve figyelték a kibővült denali családot.
-Sziasztok-köszöntöttük őket amint beléptek a nappaliba.
-Sziasztok-köszöntek egyszerre,majd anya folytatta.-Örülünk,hogy itt vagytok.Sajnáljuk,hogy nem voltunk itthon amikor megérkeztetek.De miért nem szóltatok?
-Ne aggódj Esme.Nagyon jól elbeszélgettünk a gyerekekkel.-nyugtatta Carmen Esme-t.
-És kit tisztelhetünk a kisasszonyban?-kérdezte egyből apa amint észrevette Rose-t.
-Carlisle,Esme!Hadd mutassam be családunk legfiatalabb tagját: Rosalie Lillian Denali-t.-válaszolt apa kérdésére Eleazar.
-Eleazar,de ő egy....kezdte Carlisle,de Carmen félbeszakította.
-Igen,de tud a vámpírokról. Gyerekkora óta velünk él.Csak még nem akarta,hogy átváltoztassuk.
-És a Volturi gondolom nem tud róla-mondta ki gondolatait anya.
-Nem és ezért is vagyunk itt-szólt közbe Tanya.
-A többieknek sem szóltunk még róla,mert meg akartunk várni vele titeket is mivel ez egy nagyon fontos döntés.-magyarázott Kate.
-Jó de mi lenne az?-mostmár kezdte érdekelni Jazz-t is,hogy miről nem szóltak nekünk.Én már előre láttam,de meg akartam hagyni Eleazaréknak a lehetőséget,hogy ők mondják el.
-Először is tudnotok kell,hogy nem kötelező ha nem akarjátok,de rátok gondoltunk először.-Már kezd az idegeimre menni ez a sok kertelés.Miért nem lehet egyszerűen megkérdezni és kész?
-Jó-jó csak kérdezzétek meg.-sürgettem őket mire Tanya és Irina nagyon csúnyán néztek rám.
-A húginak igaza van.Ti elmondjátok mi meg majd döntünk hajrá-már Em is tűkön ült.
-Hát jó.Aró valamelyiknap telefonált,hogy ő és pár testőre eljönnének hozzánk pár napra.Azt nem mondta hogy miért,csak azt hogy egy vagy két hét múlva.És arra szeretnénk kérni benneteket,hogy ha nem okozna nagy gondot akkor Rosalie maradhatna-e arra a pár hétre?-nyögte ki nagy nehezen Eleazar.
-Ha nem haragszotok akkor erről egy családi szavazással döntenénk.
A denali klán a nappaliban maradt mi pedig a konyhába mentünk megtartani az ilyenkor szokásos szavazást.
-Bella-szólított meg apa.-Látsz valamit amiből baj lehetne?
-Nem,úgyhogy akár kezdetjük is.
-Jól van akkor.
-Esme?-Igen
-Jasper?-Szerintem nem lehet belőle gond.Igen.
-Emmett?-Naná.
-Amanda?-Nem hiányzik még egy ember a nyakunkra.Még a végén megtudja a Volturi.Szóval nem.
-Edward?-Ha Bella nem lát semmi gondot, akkor én is igennel szavazok.
-Bella? -Igen
-Én a magam részéről igennel szavazok.Úgyhogy bocsáss meg Amy de Rosalie maradhat.
Visszamentünk a nappaliba és közöltük a jó hírt.
-Úgy döntöttünk,hogy maradhat.-majd apa Rosalie-hoz fordult.-Isten hozott a családunkban.
-Köszönjük- mondta Carmen.
-Nincs mit.mosolygott anya és átölelte Rosalie-t.
-De egy valamit tudnotok kell.-szóltam most én közbe.-A mi családunkban is van egy ember,se ő még nem tudja,hogy mik vagyunk.
-Még hogy a családunkban-dünnyögte az orra alatt Amy.A Carmenék kérdőn néztek rám,de én  csak nemlegesen megráztam a fejem.
-Nekem nem gond.Nem szólok egy szót sem-biztosított Rose.
-Rendben akkor ezt megbeszéltük.Gyertek megmutatom a szobáitokat-állt fel Esme és az emelet felé indult.
Emmett felemelte Rose bőröndjét és anya után indult.Szerelmemmel mi is felmentünk és Rosalie szobájához érve bekopogtunk.
-Szabad-szólt ki halkan.
-Szia.Nem zavarunk?-kérdeztem és a szoba közepére sétáltam.Edward az ajtóban állt és minket figyelt.
-Nem,nem zavartok,csak a ruháimat pakolom ki.
-Oké.És nem vagy éhes vagy szomjas? Egész délután nem ettél és ittál semmit.Teljesen kiment a fejemből,hogy te ember vagy.-sütöttem le a szemem.
-Ugyan semmi gond,de igen kezdek egy kicsit éhes lenni.
-Jó akkor gyere,menjünk együnk valamit.-húztam a konyha felé.Edward már lent volt és ahogy mi leültünk az asztalhoz ő már hozta is az egyik tál muffint és egy-egy bögre teát.
-Köszönöm-mondtuk egyszerre Rose-val amin mindhárman jót nevettünk.-Egy angyal vagy-tettem még hozzá és adtam egy puszit az arcára.
-Nincs mit.Jó étvágyat.Én addig kimegyek a nappaliba,Jazz sakkozni akar.
-Rendben-mondtam és már el is tűnt a szemeim elől.
-Nagyon szép pár vagytok együtt.Látszik mennyire szeretitek egymást.Csak úgy ragyog a szemetek.-szólalt meg Rose kis idő múlva.
-Köszönjük.
Újra néma csend telepedett ránk,amit muszáj voltam megtörni,mert már nagyon érdekelt,hogy Rosalie mit nézhet rajtam annyira.
-Mi az?
-Semmi csak furcsa,hogy egy vámpír éppen velem szemben ül és emberi ételt eszik.Bocsi csak furcsa-mosolygott rám majd tovább evett.
-Csak félvér.És az emberi étel is elengedhetetlen a szervezetemnek.-magyaráztam.
-Még sose találkoztam félvérrel. Mesélsz róla? Mármint a félvérségről.-dőlt hátra a széken.Felálltam és a mosogtóhoz mentem majd elmostam a tálat és közben átmentünk a nappaliba ahol csak mi "fiatalok" voltunk.Apa és Eleazar apa dolgozószobájában beszélgettek, anya és Carmen pedig a konyhába mentek miután mi kijöttünk onnan.
Edwardhoz menetem és beleültem az ölébe.Majd beszélni kezdtem.
-Persze,de előtte kérdeznék valamit.-körbenéztem,mindenki bólintott így folytattam- Holnap vásárolni megyünk.Van kedvetek jönni?
-Persze-Kate majd kiugrott a bőréből.
-Jó-mondta Tanya is,de szemét le sem vette Edwardról.
-Benne vagyok-csatlakozott Irina is.
-Rosalie,jössz te is???
-Gyere te is,legalább nem szenvedünk egyedül-vigyorgott Em.
-Kérlek mondd,hogy te nem szeretsz vásárolni-könyörgött Jazz.
-De szeretek,csak tudom mikor elég,de ez Kate-re nem  igazán jellemző,úgyhogy a vásárlások vége általában szenvedés.-mondta komolyan Rose.
-Hát Bella is ilyen-vakarta a fejét szerelmem.De amikor csúnyán néztem rá hozzátette: De attól én még imádlak.-majd odahajolt hozzám egy rövid csókra.
-Helyes válasz-mondtam és én is adtam neki egy puszit.
-Szóval visszatérve a vásárláshoz, ne aggódj kíméletes leszek hozzá.fordultam Rose felé.
-Húúú...akkor a hat órás vásárlásból csak öt lesz?-viccelődött Em
-Na ne gúnyolódj-vágtam be a durcit,amitől Emmettből kitört a nevetés.
Amikor Emmett nevetése csillapodott Irina felállt.
-Ha nem bánjátok én most fekmennék a szobámba.-bólintottam ő pedig felment.Irinát nem sokkal később követte Tanya,Kate,Jasper,Emmett és Amanda is.Mindenki a saját szobájába volnult és csak mi hárman-Edward,Rosalie és én-maradtunk a nappaliban.
-Szóval azt kérted,hogy meséljek a félvérségről-mondtam Rosalie felé fordulva. Ő bólintott én pedig mindent elmeséltem neki amit tudni lehet a félvérekről.
-Ne vedd tolakodásnak,de azt mesélted,hogy édesanyád meghalt,de mi lett az apáddal?-szólalt meg egy Rose  rövid csend után.
-Nem tudom,de nem is érdekel.Nekem Carlisle és Esme a szüleim és ezen semmi sem változtathat.-válaszoltam neki.
Éreztem ahogy a sós könnycseppek alattomosan kicsordulnak a szememből.Szerelmem is észrevette és azonnal nyugtatni kezdett.
-Édesem.Shh...nincs semmi baj-simogatta a hátamat.
-Ne haragudj,nem akartalak megbántani.Én csak...-kezdett mentegetőzni Rosalie,de félbeszakítottam.
-Nem nincs semmi gond.Nem a te hibád.Csak nem tudom mi lett volna velem ha nincsenek Carlisleék.
-Kicsim kérlek,ne is gondolj ilyenekre.Mosolyogj,az sokkal jobban áll neked.-fordította maga felé a fejem Edward.
-Mesélsz nekem arról a lányról? Aki még nem tud rólatok?-terelte a témát Rose.
-Figyelj Rose.Amy nem nagyon szívleli Alice-t és arra szeretnélek kérni,hogy előtte ne nagyon említsd.Nem akarom,hogy esetleg rajtad vezesse le a mérgét és valami bajod essen.-magyaráztam neki most már mosollyal az arcomon.-De igen.Szívesen mesélek róla,ha te is mesélsz majd.Rosalie bólintott én pedi belekezdtem.
-A neve Alice Brandon.Sajnos meghalt a húga és ezért költözött ide  a szüleivel.Életvidám és nagyon jókedvű lány és nem mellesleg imád vásárolni.Rengeteg mindenben hasonlítunk.Talán ezért is tekintem már most a húgomnak és a legjobb barátnőmnek.-fejeztem be.-Na de most te jössz.Milyen a kapcsolatod a testvéreiddel?
-Kate-val nagyon jó.Vele a legszorosabb a kapcsolatom.Irinával is egész jól elvagyunk.De Tanya. Ő csak addig volt "kedves" velem amíg kicsi voltam.Carmenék pedig mintha a szüleim lennének.
-Óhh...értem.Nem tudom te hogy vagy,de én fáradt vagyok-ásítottam egyet.
-Én is-nézett rám álmos szemekkel Rose.
-Akkor gyere felkísérünk-mondtam.Szerelmemmel és Rose-val a nyomombn az emelet felé vettem az irányt.Rosalie a saját szobája felé ment miután elköszönt tőlünk és mi is a sajátunkba vonultunk.
Nem tudom mikor,de elnyomott az álom szerelmem karjaiban.

Reggel Edward hangjára ébredtem.
-Szívem.Ideje felkelned.Lassan indulnunk kellene Alice-ért.
-Igazad van,csak még öt percet adj-kértem álmoskás hangon mire Edward halkan kuncogott.
Nagy nehezen kitápázkodtam az ágyból és elintéztem a reggeli teendőimet.Majd a nappaliba vonultunk,ahol Amy és Tanya nagyon sugdolóztak valamin,de amikor beléptünk elhallgattak.
Jobb lesz ha ma bekapcsolva tartom a jövőbelátást és a gondolatolvasást,mert ezek ketten sántikálnak valamiben.
Rosalie is lent volt majd együtt indultunk a konyhába reggelizni.Addig szerelmem leült a többiekkel a nappaliba Tv-t nézni.
Rose-val megreggeliztünk majd a nappaliba mentünk ahol nem várt látvány fogadott.