25.fejezet

                                  Ne gyűlöld az ellenséged, a gyűlölet elvakít!

( Bella szemszöge)

Futottam, ahogy csak bírtam és be is értem a többieket. Nem sokkal később már szerelmem mellett futottam egyenesen a Brandon ház felé. Mikor odaértünk, felettébb csendes volt minden és nagyon is nyugodt. Egészen olyan, mint egy átlagos este. Jasper gondolkozás nélkül és még mielőtt bármit is mondhattam volna neki, beugrott az egyik ablakon. A többiek  mentek volna utána, de én megállítottam őket. Hiszen a látomásomban csak Jane volt a szobában és azt Jasper tudatná velünk. Viszont a Volturi itt várta kint őket. Jasper kiugrott az ablakon és egyenesen hozzánk jött.

-Nincsenek itt. Még csak nem is jártak itt. Alice békésen alszik. Körbenéztem az egész házat, de nem voltak bent. Bella, biztos, hogy azt láttad, hogy Alice-t elrabolják?

- Jaj, Jazz. Szerinted az éjszaka kellős közepén én felkelek és kitalálok egy ilyen hazugságot?

Ne idegesíts már. Ha nem ezt láttam volna, szerinted idehívtalak volna benneteket és Emmettet csak úgy egyedül otthon hagyom Rose-val?

-Hogy én mekkora egy idióta vagyok. A volturi nem Alice-t akarta. Hanem Rosaliet. Tudták, hogy ha látom Alice elrablását, akkor mindannyian idejövünk, és csak Rose marad otthon.

- De hát Emmett otthon van Rose-val- értetlenkedett Jasper.

- Igen, de Alec és Jane képessége miatt Em nem tudja megvédeni Rose-t. Hát nem érted? Tudták, hogy ha velem szembe szállnak, veszítenek és meghalnak. Így kijátszották a képességem és elrabolták Rosalie-t.

- Szóval azt mondod lányom, hogy Aro Rosalie-t akarta, de őt csak akkor tudja megszerezni, ha te nem vagy a közelében- úgy látszik, apa legalább érti, mit akarok mondani.

- Jasper és Edward ti itt maradtok, mi pedig haza megyünk, hátha még nincs késő.

Futottunk egyenesen haza. A ház elé érve, megálltam és a többiek is követték a példámat. Felettébb csendes volt minden. Nem lehetett hallani semmit.

Bementünk a házba és Emmettet találtuk a nappaliban hát mit ne mondjak, elég gyenge állapotban. Mintha most kelt volna fel egy hosszú alvásból.

-Emmett kisfiam. Jól vagy?- szaladt oda hozzá Esme.

- Elkéstünk- suttogtam.

- Emmett, mi történt? –kérdezte apa és leültette bátyámat a kanapéra.

- Alig, hogy ti elmentetek megjelent a nappaliban Alec. Azt mondta, a törvény az törvény. Aztán minden sötét lett és csak most ébredtem fel. Fogalmam sincs, mi történt.

- Alec elvette az érzékeidet. És most, hogy kellő távolságba kerültek, már nem használ a képessége. Elvitte Rosalie-t és most Alice-t akarják. Meg akarják mutatni, hogy a volturival nem lehet ellenkezni. Büntetni jöttek és ebben megakadályoztam őket. Most pedig ők vágnak vissza.- suttogtam, majd elővettem a telefonomat és tárcsázni kezdtem a már jól ismert számot.

- Edward- szóltam bele a telefonba, mielőtt szerelmem megszólalhatott volna. –Hozzátok ide Alice-t. Ha akarja, ha nem. Az élete múlhat rajta. Siessetek, mert a volturi még itt lehet. –mondtam, majd kinyomtam a telefont.

- Lányom, mi a terved? –kérdezte anya.

- Megmondtam Arónak, hogy ne húzzon ujjat velem. Én figyelmeztettem, de ő nem hallgatott rám. Most viselje a következményeit.

- Ti elmentek a szigetre. A te szigetedre anya. Ott maradtok egészen addig, amíg nem biztonságos eljönnötök onnan. Nem szóltok senkinek, hogy hol vagytok és ha lehet, ne keltsetek feltűnést. Alice ugye látja a jövőt, de rá ne hagyatkozzatok. Látjátok, hogy átjátszott engem is Aró. Én pedig elmegyek Volterrába.

- Én is veled megyek. Nem hagyom, hogy neked vagy Rose-nak baja essen. És amúgy is tartozom egy kiütéssel a volturinak- állt fel bátyám.

- Nem. Most az egyszer azt teszed, amit mondok, különben kénytelen leszek én is kiütni téged. A többieknek szükségük lesz rád.

- De a férjed sem fog egyedül elengedni téged.

- Tudom, éppen ezért kérem, hogy maradj a többiekkel. Edwardnak csak az utolsó pillanatban mondom majd el a tervet, és nektek ott kell tartanotok a szigeten. Nem jöhet utánnam egyikőtök sem.

- De kicsim. Mi egy család vagyunk és kötelességünk melletted lennünk.- mondta anya.

- Viszont ha ti mellettem vagytok és harcra kerül a sor, nem tudlak majd megvédeni benneteket és még harcolni is. Kérlek, értsetek meg. Nektek meg kell védenetek Alice-t. Én pedig elmegyek és visszahozom Rosalie-t.

- Bella, kérlek, gondold ezt át. –próbálkozott apa is.

- Nem. Eldöntöttem és kész. Ti a szigeten maradtok, én pedig elmegyek a volturihoz. És a téma lezárva.  

- Megjöttünk- hallottam meg szerelmem hangját.

- Én akkor elintézem a repülőjegyeket- adtam egy apró puszit szerelmem szájára és elővéve a telefonomat megrendeltem a hat jegyet Rió-ig.

- Na és miért kellett ilyenkor idejönnöm?- kérdezte álmosan Alice. –Nem lehetett volna holnap?

- Nem. Rosalie-t elrabolta a volturi és te vagy a következő. Így elmegyünk Esme szigetére. Arról a helyről nem tud senki, csak a család és ez az egyetlen hely, ahol még Amanda sem járt. Ott a legbiztonságosabb. Anyáéknak már elmondtam mindent, majd ők a szigeten elmondják, de most menjünk pakolni. Egy óra múlva indul a gép.

Felmentünk a szobánkba és én elkezdtem pakolni Edward ruháit. Az övéi közé tettem egy párat az enyémekből, hogy ne tűnjön fel neki, majd átmentem Jasperhez. Jazz is nagyban pakolt vámpír sebességgel. Odamentem Alice-hoz és gyorsan bedobáltam pár ruhát és bezártam a bőröndöt. Fél óra múlva mindenki lent volt.

-Akkor Alice, Jasper és Emmett megy Edwarddal, anya és apa pedig velem- mondtam.

- De szerelmem, miért nem…-kezdte Edward.

- Mert most én is vezetni akarok.

Ezzel lezártam a témát és beültem a saját autómba. Edward kilőtt a kocsijával, én pedig mentem utána.

-Tudjátok, mit kell tennetek.- néztem szüleimre. –Szeretlek benneteket és amint ennek vége, újra együtt leszünk.

Nem mondtak semmi, csak bólintottak. Mire a reptérre értünk, már csak negyed óra volt a beszállásig.

-Szeretlek Edward, történjék bármi, tudd, hogy én szerettelek, szeretlek és mindig is szeretni foglak. Ezen senki és semmi nem változtathat. Bocsáss meg nekem. -öleltem át Edwardot és egy hosszú szenvedélyes csók után Jasper képességével elaltattam.

- Jazz, amíg a szigetre nem értek, tartsd ilyen állapotban. Anyáék elmondanak mindent. –mondtam és anyáék felé fordultam. –Hat repülőjegy van lefoglalva Cullen névre Rió-ig. Szeretlek benneteket. Mondjátok meg Edwardnak, hogy ne jöjjön utánam és hogy az életemnél is jobban szeretem.

Majd visszaültem a kocsimba és tövig nyomva a gázt egyenesen Olaszország felé vettem az irányt.

( Emmett szemszöge)

Miután Bella elmondta a tervét, nagyon nehéz volt magamban tartanom. Hiszen Edward a férje és bármit megtenne a szerelméért. És mi most mégsem áruljuk el neki, mire készül Bella. Aztán, mikor a reptérnél elbúcsúzott Edwardtól és elaltatta, láttam a szemében a könnyeket. Rosszul érzem magam, mert tudom, hogy erős, de mégis azért megy a volturihoz, hogy megmentse Rosalie-t. Így hát bármennyire is fájt, de úgy tettem, ahogy Bella megmondta. Edwarddal együtt felültünk a Riói gépre és Jasper végig olyan állapotban tartotta, amilyenben Bella kérte. Leszálltunk Rióban, ott két taxit fogtunk és a kikötőig mentünk. Onnan pedig hajóra szálltunk és meg sem álltunk a szigetig. Edwardot felvittük az egyik szobába, Alice pedig elfoglalta a másikat. Jasper nem használta tovább a képességét Edwardon, Alice pedig elment lefeküdni. Mi a nappaliban ültünk és vártunk. Vártuk, hogy felébredje Edward és vártuk, hogy történjen valami és hírt kapjunk Belláról.

Az elsőre nem is kellett sokat várnunk, ugyanis nem sokkal később Edward lerohant a lépcsőn és fel s alá rohangált.

-Hol van? –kérdezte aggódva, mikor nem találta.

- Hol van a feleségem?- kiáltott.

- Kisfiam, kérlek nyugodj meg. –kérte Esme és felállva a helyéről Edward mellé állt.

- Jól van, de mondjátok már meg hol van?

- Elment. Elment a volturihoz, hogy megmentse Rosaliet –mondtam és vártam, mit reagál.