42.fejezet Mentsük meg Bellát! 1.rész

Sziasztok!

Kicsit hamarabb lett kész a feji, gondoltam felrakom most. Tényleg sajnálom, hogy tegnap nem tudtam hozni. De most itt van. Ezen kívül már csak egy fejezet van, ami vasárnap kerül fel.
Jó olvasást. Legyetek jól.
Puszi: Rosalice

(Chris szemszöge)

Mikor hazaértem senki nem volt a házban, vagyis én úgy gondoltam nincs ott senki. Minden ajtó be volt zárva, mindenhol sötét volt. Furcsálltam, mert Bella és Adam ilyenkor már alszanak, és ha mást nem is, de az egyenletes lélegzetvételeiket mindig hallom, de most egy árva hangot nem hallottam a házból. Emily is mindig lejön, ha hazaérek. De most nem így volt. Senki nem jött le a lépcsőn, senki nem köszönt rám. Viszont, ahogy beléptem a nappaliba és felkapcsoltam a lámpát észrevettem, hogy Lexi ül a kanapén maga elé meredve.

-Már vártalak- szólalt meg színtelen hangon és felemelte a fejét, hogy mélyen a szemembe nézzen. A tekintete tele volt fájdalommal, de emellett a remény egy apró szikráját is felfedeztem benne.

- A többiek?

- Ülj le, beszélnünk kell- utasított.

- Alexa, hol vannak a gyerekek és Bella?
- Nincsenek itthon.

- Az észrevettem. De hol vannak? –kezdtem kicsit ideges lenni. Miért nem lehet válaszolni a kérdéseimre. Vagyis hát csak arra az egyre, amit feltettem.

- A gyerekek a Cullen házban vannak.

- Micsoda? Mit keresnek ott? És miért nem itthon vannak?

- Bella küldte oda őket.

- És ő hol van? Egyáltalán hogy jutott eszébe pont abba a házba küldeni őket? Alexa, mondd már.

- Bella elment- nyögte ki nagy nehezen, majd lehajtotta fejét.

- Elment? Mégis hová?

- Nem tudom. Azt mondta veszélyben vannak a gyerekek és nem biztos, hogy visszajön. Megigézte Adam-et, hogy menjen Edwarddal és Rosalie-val, mert ott biztonságban lesznek, Emily pedig mindenhova követi a szerelmét.

 - De hát… - akartam tovább kérdezősködni, de ekkor összeraktam magamban Lexi szavait. A gyerekek veszélyben vannak és Bella elment. Az sem biztos, hogy valaha visszajön. És csak egy jobban mondva két személyt ismerek, akik végezni akarnak és tudnak is vele. Bella megtalálta őket. Vagyis hazudott, mikor Scarlett-ről kérdeztük.  Rájött, hogy ő és Victoria összejátszanak. –Bella veszélyben van- suttogtam, de Lexi így is meghallotta. És nem úgy tűnt, mint akit nagyon meglepett a hír.

- Tudom. De nem tudunk mit tenni. Bella elment. Mikor visszajöttem a házba már nem volt itt. Fogalmam sincs, hol lehet.

- Nem lehet messze. Értesítsd a farkasokat, hogy keressék Bella illatát. Menj te is és segíts nekik. Ha találtok valamit, azonnal hívj. Én a Cullen házba megyek. Minél többen keressük, annál nagyobb az esélye, hogy még élve megtaláljuk. Siess Lexi. Meg kell találnunk Bellát, mielőtt valami baja esik- sürgettem, majd mielőtt bármit mondhatott volna, a Cullen villa felé vettem az irányt. Alice talán tud segíteni. Neki tudnia kell, hol van Bella. Nem hiába van jövőbelátó képessége. Meg kell találnunk, mielőtt hülyeséget csinál. Nem engedhetem, hogy feláldozza magát a semmiért.

Ahogy a Cullen házhoz érem, kopogás nélkül léptem be az ajtón és szerencsémre mindenki a nappaliban volt.

-Bella veszélyben van- ennyit kellett mondanom, hogy mindenki talpra álljon. –Victoria és Scarlett a halálát akarják, és ő boldogan rohan a karjaikba azzal a tudattal, hogy utána mindenki nyugodtan élheti az életét. Azt hiszi minden rendben lesz, ha megkapják, amit akarnak, de ez nem igaz. Ha Bella meghal azzal csak azt éri el, hogy könnyebben végeznek velünk. A farkasok már keresik. Segítenetek kell megtalálni őt, mielőtt nem késő.

- Hogy mondtad? Victoria és Scarlett- Edward úgy nézett ki, mint egy idegbeteg. Adam arcán és szemében tisztán látszott az aggodalom, de nem szólt semmit.

- Igen. Tanya és én összeraktuk a hiányzó darabkákat. Mind végig ők álltak a háttérben. Ők irányítottak, mikor 50 éve megcsaltad, illetve bántottad Bellát. Néhány napja megkértük Bellát, hogy nézze meg, mi van Scarlett-el, de nekünk csak annyit mondott, hogy jól van és a társaságra sem panaszkodhat. Azóta furcsa és az idegei a plafonon vannak. Biztos vagyok benne, hogy őket látta. Alice, próbáld őket megkeresni, kérlek- fordultam a pöttöm vámpír felé. Ő volt minden reményem. Ha ő nem látja Bellát, akkor nem biztos, hogy idejében megtaláljuk.

- Nem látom- suttogta kétségbeesetten. -A pajzsa nem engedi. Nem tudom, hol van.

- Próbáld Victoriát vagy Scarlett-et- sürgettem. Ekkor a telefonom vad csörgésbe kezdett. Rögtön felkaptam anélkül, hogy megnéztem volna ki hív.

- Igen?

- Chris, Lexi vagyok. Nem találtunk semmit. Mintha a föld nyelte volna el. Autóval nem mehetett, mert az a garázsban áll. Viszont sehol nem érezzük az illatát. A farkasok bejártál Forks területét, de semmi.

- Ne adjátok fel. Előbb- utóbb rábukkanunk.

- Alice nem tud segíteni?

- Bellát nem látja- majd felnéztem a fekete hajú kis koboldra, várva hátha talált valami használhatót, de ő nemlegesen megrázta, majd lehajtotta a fejét. –És nem találja sem Victoriát, sem Scarlett-et. Keressétek tovább. Ha bármit tudunk, azonnal hívlak.

- Rendben. Én is így teszek- azzal letette a telefont.

- Használj engem. Talán könnyebben megtalálod anyát- ajánlotta Adam. Megtört volt, szinte éreztem a fájdalmat, mely belőle áradt. Attól, hogy Bella rákényszerítette, hogy ide jöjjön, az érzéseit nem vette el. Adam pontosan tudja, hogy az anyja milyen és azzal is tisztában van, hogy meg is halna, hogy mindenki mást megmentsen.

- Egy próbát megér. Addig mi is elindulunk szétnézni a környéken- mondtam. –Emily, gyere velem.

Lányom elindult felém, de Adam elkapta a karját.

- Nem mehetünk. Anya arra kért, hogy ne menjünk sehova, amíg vissza nem jön- ragadta meg szerelme karját kétségbeesetten fiam, mire nekem leesett a tantusz. Hát ezt értette Lexi megigézés alatt. Adam nem akart idejönni és ezért elvette az akaratát. Oh, hogy az a… de legalább tudjuk, hogy Bella még jól van. Ha már nem élne, akkor Adam nem telesítené az akaratát.

- De Adam…

- Fiam- fogtam két kezem közé az arcát. –Segíts nekünk. Keresd meg anyádat és vezess el hozzá.

- Nem tehetem- összecsuklottak a lábai. Mindenki értetlenül nézte a fiút, de én tudtam, hogy nem szabad akaratából mondja. Ha nem igézte volna meg Bella, akkor már rég elment volna innen. Talán már Bella mellett lenne.

- Tudom fiam. De segítened kell.

- Anya mérges lesz, ha elhagyom a házat. Azt mondta addig maradjak itt, amíg vissza nem jön- suttogta meggyötört hangon. Két énje vitatkozott egymással. Az egyik az anyja parancsának akart engedelmeskedni, a másik pedig mindennél jobban meg akarja őt találni. Sajnálom őt, iszonyatosan. Bella hatalmas fájdalmat okoz neki ezzel. Csak találjam meg élve Bellát. Azt nem teszi zsebre, amit tőlem kap, az biztos. Hogyan volt képes ezt tenni a fiával? Nem gondolt a fájdalmára?

Leguggoltam Adam mellé és az ölembe húztam. Mindenki csendben figyelt minket, bár tudtam, hogy Edward nagyon is szívesen lenne a helyemben.

Adam sincs kőből. Ő is sebezhető és ebben a pillanatban olyan, mint régen. Egy kisfiú, akinek szüksége lenne az anyjára, de pont miatta ilyen. Pont azért került ilyen állapotba, mert az anyja nincs mellette.

- A szentségit Bella…- ütöttem egyet a földbe tehetetlenségemben és még szorosabban öleltem magamhoz a fiamat. Emily szép lassan mellénk lépett, majd letérdelt hozzánk és átölelt minket. Ha akarnám, akkor se tudnám elhagyni ezt a két gyereket. Emily és Adam is a gyerekeim. Én neveltem őket és ezt senki nem veheti el tőlem. Senki.

- Szerelmem, kérlek- suttogta lányom maga felé fordítva Adam fejét. –Anya bajban van. Ha nem tudod megmutatni, hol van, akkor csak keresd meg őt és mondd el nekünk. Azzal is sokat segítesz. Kérlek. Édesem. Anyáért.

Mind csendben vártuk Adam válaszát. Azonban mielőtt bárki bármit mondhatott volna Adam felpattant magával húzva minket is, majd mielőtt bármit is mondhattunk volna elindult ki a házból, mint akit puskából lőttek ki. Néhány másodperc kellett, mire felfogtuk, hogy Adam elhagyta a házat. Vagyis két lehetőség van. Vagy sikerült legyőznie azt az oldalát, aki engedelmeskedni akart az anyjának, vagy Bella hatása megszűnt. Ami azt jelenti, hogy nagyon nagy bajban van.

Emily és én pár perc múlva Adam után indultunk és hamarosan követtek minket a Cullenek is. Futás közben írtam egy sms-t Lexi-nek, hogy Adam illatát kövessék, mert egészen biztos voltam benne, hogy Adam egyenesen Bellához rohan. Tudhattam volna, hogy ha Alice nem is, de Adam képes rá, hogy megtalálja az anyját. Van köztük valami egészen különös kötelék, amit még én sem értek. Szinte elválaszthatatlanok. Mindig tudják, hol van a másik. Mintha össze lennének kötve egy láthatatlan kötéllel, ami soha nem szakad el, bármilyen messze is vannak egymástól.

Senki nem szólt semmit, csendben futottunk Adam után. Nem mondanám, hogy lassan haladtunk. Fél óra múlva már Seattle városán rohantunk keresztül, egyenesen az erdőbe és annak is a legmélyére. Adam hirtelen lassított és meg is állt. Emily szólásra nyitotta a száját, de Adam leintette, majd felém fordult és előre mutatott.

- Hallod? –kérdezte.

Hallgatózni kezdtem és ekkor meghallottam, amit Adam már néhány perce észrevett.

Egy gyenge, de annál ismerősebb szív dobogását hallottam, emellett pedig idegen vámpírok szaga terjengett a levegőben, de egy nagyon is ismerős volt. Ugyan életemben csak egyszer éreztem, 50 évvel ezelőtt a Swan házban. Azon a napon, mikor Bellával elhagytuk Forks városát.

- Már csak meg kell várnunk, hogy a drága szívszerelme érte jöjjön és kezdetét veheti a bosszú- egy női hangot hallottam, amihez válaszként egy másik társult. –Élvezet lesz nézni, ahogy mind szenvednek.

- Nekem eddig cseppet sem volt élvezet. Remélem, nem kell rájuk sokat várni, mert hamar megerősödhet és az könnyen a halálunkat okozhatja Victoria. Gondolkodj egy kicsit. Biztos nem egyedül jön érte Edward. És én már eleget kaptam ettől a ribanctól.

Vagyis Bella nem adta magát harc nélkül és ezek szerint még életben van, csak nagyon gyenge.

- Akkor mi is meglepetéssel fogjuk őket várni- válaszolta Victoria.

- Itt vannak, mind a ketten- suttogta Edward, hogy véletlenül se halljanak meg minket.

- Vettem észre- grimaszoltam.

- Mit fogunk csinálni? –kérdezte mellőlem Tanya. Kicsit meglepődtem, mert eddig nem nagyon figyeltem rá. És ezért szégyellem magam, de neki is meg kell értenie, hogy Bella veszélyben van. Ahogy látom, nem is haragszik rám.

- Meg kell várnunk a farkasokat. Menjünk vissza és az erdő szélén várjunk.

- Nem- mordult fel Adam. –Most, hogy itt vagyok, nem fogom egyedül hagyni még néhány percre sem. Ti menjetek és várjátok meg a falkát. Találjatok ki valamit. Én pedig odamegyek hozzájuk.

- Azt már nem- sziszegtem és a karjánál fogva magam felé fordítottam. –Nem fogom hagyni, hogy odavesd magad nekik. Elég lesz anyádat kiszabadítani.

- Ha tetszik, ha nem, én nem fogom egyedül hagyni őt. Még annyira sem, hogy megvárjam a falkát. Bármit tett, ő az anyám. Nincs azaz isten, aki ellene tudna fordítani. És még te sem tudsz rávenni, hogy itt hagyjam.

- Nem gondolkodsz tisztán. Ezt ő sem akarná- kapaszkodtam az utolsó menedékembe.

- Nagyon is tisztán gondolkozom. Az pedig nem érdekel, hogy mit akarna. Egyszer rám kényszerítette az akaratát és meddig tartott? Fél napig? Most én döntök.  De csak hogy lásd, mindent átgondoltam, elmagyarázom ennek az ötletnek a jó oldalát. Ha ott vagyok, akkor nem anyával foglalkoznak és ott legalább szét tudok nézni és gondolatban tudok szólni Edwardnak, hogy mennyien vannak, ki hol van stb.

- Szóval csalinak használnád magad?

- Igen.

- Nem engedhetem. Bajod eshet.

- És én sem akarom- állt mellém Emily is.

- Szerelmem, legalább neked ne kelljen elmagyaráznom a dolgokat. Neked kéne a legjobban megértened engem.

- Megértelek, csak az ötleteddel nem értek egyet. Bajod is eshet.

- De itt lesztek ti és a farkasok is. Addig pedig csak nem végeznek velem.

- Adam- csattant fel Emily.

- Bármennyire is nehéz bevallanom, de Adam-nek igaza van- suttogta mellőlem Tanya, mire mérgesen néztem rá. Nehogy már ellenem forduljon.

- Nem, nincs.

- Pedig én is egyet értek Adam-mel, még ha nehezen is- szólalt meg Edward. Na, tessék. A végén mindenki ellenem fordul.

- Fogd be, téged nem kérdeztelek- sziszegtem dühösen. Azonban mielőtt Edward mondhatott volna valamit, Tanya félbeszakította.

- De. Így nem tudhatjuk, mennyien vannak. Azt sem, hol van Bella, vagy hol van az a rengeteg vámpír, akiknek a szagát érezzük az egész környéken. Ha Adam odamegy, akkor ő tud értesíteni minket.

- De miért neki kell.

- Mehetek én is- ajánlotta Emily.

- Nem- Adam hangja haragos volt. – Ha bárki más menne rajtam vagy Edwardon kívül, az feltűnő enne nekik. És mivel már csak Edwardot várják, így ő nem mehet. Tehát maradok én. És nem vitatkozom tovább. Menjetek a farkasok elé és hozzatok össze valami tervet, addig én húzom egy kicsit az időt.

- Rendben- adtam meg magam. Nincs értelme veszekedni vele. Pont ugyan olyan makacs, mint az anyja. És ha sietünk, akkor nem kerülhet nagy veszélybe.

- Jól van. Akkor megyek- csókolta meg szerelmét. –De mindenképpen várjátok meg, amíg Edwarddal közlöm a fontos információkat.

- Oké- sóhajtottam. –Vigyázz magadra fiam.

- Úgy lesz apa- erőltetett meg egy mosolyt, majd tovább indult. Nem volt időnk megvárni, hogyan fogadják Adam érkezését. Így csak remélni tudtam, hogy nem lesz semmi baja. Mi pedig visszaindultunk az erdő széléhez, hogy ott várjuk a farkasokat. Csak tudnám, minek van itt a Cullen család, ha a nagyja munkát mi végezzük. Mondjuk, legalább nem kötnek bele mindenbe, amit mondok. De felettébb idegesítő, hogy engedelmes kiskutyaként szó nélkül követnek minket mindenhova.

Elég ebből Chris- szóltam magamra. –Azért vannak itt, mert te kérted a segítségüket. És inkább örülnöd kéne, hogy nem kell velük vitatkoznod.

Igazat kellett adnom annak az aprócska belső hangnak. Hálásnak kellene lennem, hogy segítenek és nem pedig kritizálnom őket.

Mire sikerült letisztáznom magamban a dolgokat, megérkeztünk és szerencsére nem is kellett sokat várnunk a farkasokra és Lexire. Ugyanis ők is pont akkor érkeztek mint mikor mi.

Eljött az ideje, hogy összedugjuk a fejünket és kitaláljunk valami használható tervet, amivel kiszabadíthatjuk Bellát és Adam-et.